Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-15 / 37. szám

ház leghívebb és legerősebb támasza szent Péter székének, s hogy Ausztria volt ős idők óta az ultramontán elvek legkészségesebb bajnoka Németországon is, ez hintette itt az egyházi retrográd irány magvait, melyek kikeltek és elhatalmasodtak annyira, hogy a protestantismus valódi lényét és társulati jogait majdnem egészen elfojtották. Ausztria leverettetése tehát azért is nagy örömet szült, mert ebből az a biztos remény merittetett, hogy a német protestantismus ezentúl szabadabb és erőteljesebb fejlődésnek induland, sőt külsőleg is megleend koronázva, a mennyiben Németország a habsburgok házi politikája alól kivonatván, a protestáns Poroszország vezérlete alatt fog egy nagy nemzeti testté tömörülni. Később iskolai dolgokra tért át beszélgetésünk. A vallástanitásra vonatkozólag Platz ur azt mondá, hogy azt itt rendszerint nem a lelkészek kezelik, hanem a tanitók, itt-ott azonban lelkészek is foglalkoznak vele, ha erre különösen vállalkoznak, miért természetesen itt is mint Zürichben, külön dijazás jár. Érdekes tudni azt az intézkedést is, mely szerint itt a leendő papok iskolai felügyelői tisztökre előkészíttetnek. 1842-ben köteleztettek először kormányrendelet által arra a leendő lelkészek, hogy az első és második lelkészi vizsga közt valamelyik tanitóképezdébe a közönséges tanításokra több héten át eljárjanak. 1863. jul. 30 án pedig részletesebb kormányrendelet adatott ki, melynek rendén meghatároztatok, hogy a lelkészjelöltek szabadon választhatják ugyan bármelyik képezdét, de mindenik képezdénél kötelesek megtartani azon hat heti határidőt, melynek kezdete számukra kijelöltetik. Ilyen határidő évenkint 2 — 4 van mindenik képezdénél. E képezdei látogatás alól föl vannak mentve azok, kik már tanitóképességi vizsgát tettek le, s azonkívül mint iskolatanitók tényleg egy éven át működtek, továbbá azok, kik egynémely erre képzett és felhatalmazott superintendens vagy lelkész által iskolafelügyelői tisztükbe bevezettettek. A képezdékbe járó papjelöltek kötelesek egész idejöket a népiskola ügyének szentelni, előre megállapított óraterv szerint naponkint 3—4 órát hospitálni, üres idejök alatt szakkönyvekkel foglalkozni, a kormány idevágó rendeleteit a képezdei és népiskolai tantervet és tanmódot tanulmányozni. Ez utóbbi dologra hivatalosan következő könyv ajánltatik nekik : Eduárd Bock, Wegweiser für Volksschullehrer. Methodische Anleitung zur Ertheilung und Einrichtung des Volksschul-Unterrichts. Nebst Materieden für Jugend und Volksbibliotheken und für Lehrer Lese-Vereine. Breslau. E könyv 1856-ban 3-ik kiadásban jelent meg, s jóval rövidebb a Diesterweg hasoncimü munkájánál. Szerzője ez előtt pár évvel még képezdei igazgató volt Münsterberghen, jelenleg Schulrath és kormánytanácsos KönigsberghGn s egy népiskolai lap (,,Volksschulfreund") szerkesztője. A lelkészjelöltek az első 4 hét alatt a képezdében, még pedig a legalsó osztályokban, az utolsó 2 hét alatt főleg a képezdei gyakorlóiskolában hospitálnak s köteleztetnek minden tantárgyból legalább egy-egy órát végig hallgatni. A képezdei igazgatóhoz bizodalommal fordulhatnak, ki velők népiskolai és növeléstani tárgyak felett beszélgetésbe ereszkedik, 8 velők ide vágó hosszas tanulmányaik eredményét röviden és érthetően közli. Hat hét elteltével a jelölt az igazgatótól bizonyítványt kap, hogy a képezdei tanfolyamot mikép használta fel, s e bizonyítványt mellékelni kell a második lelkész-vizsga érdekében való jelenkezésnél. Ama 1863. jul. 30. rendelet megolvasható ezen könyv-ben: Zusammenstellung der Preussischen Schul-Gesetze von 14. Juni 1S62 bis 25. Januar 1864. Berlin 1864. 101-104. I. Platz ui'at kérdvén, mi véleményben vannak itt ezen intézkedés kielégítő voltáról, azt válaszolá, hogy igen csekély véleményben, mennyiben ugy gondolkodnak, hogy ezen hat heti hospitálás alatt lehetetlen annyi képzettségre szert tenni, a mennyire egy iskolafelügyelőnek, kinek a tanítónál is többet kell tudnia, szüksége van, s épen e miatt a kormány fentebbi intézkedése irodalmi uton is heves megtámadásnak volt kitéve. En annyit nyilatkoztattam ki, hogy ha minden iskolafelügyelőtől még több iskolai képzettséget várunk mint a tanítóktól, akkor egy külön intézetet kell állítani legalább is 4 éves tanfolyammal, melyben kizárólag iskolafelügyelük képeztessenek. Ez azonban merőben lehetetlen, mert kicsoda járna ily intézetbe, holott az iskolafelügyelőséget önállónak venni nem lehet, s legtöbbször nem is szükség. Egészen más dolog megbírálni valamit, más dolog ismét a rosz helyett jobbat csinálni. A helyi felügyeletre a lelkészek vagy bármely müveit ember által megszerezhető képzettség is elég, (nagyobbat ugy sem lehet találni egy ingyenes tisztre) hanem kerületenkintkell mindenütt meglehetősen tág hatalmi körrel ellátott s tökéletesen szakértő iskola felügyelőket állítani, minők ebben az országban a Schulrathok. Végül hozzá tevém, a lelkészi pálya maga is tökéletesen igénybe veszi egy ember képességét és idejét, s e miatt a lelkészek az iskolátanitói szakban képtelenek is általában teljes készültségre tenni szert, s ha ezt keresnék, föltéve, hogy találnának minden községi iskolához egyet, ekkor a lelkészek ki lennének zárva az iskolák felügy élésé bői. „Hát bánnók mi ezt!" Válaszolá Platz ur, „Itt az egyháznak mint olyannak, ugy sincsenek iskolái, hanem csak a polgároknak és az államnak. Miért állitnak hát mégis m inket, lelkészeket, előre s miért tesznek ki sokat gyanúsításának és roszaló véleményének? Csinálnák mások, ha jobban tudnak hozzá !" Platz ur a zürichi tanrends zert s iskolai 1 örvényt is jól ismeri, és kitűnő paedagogika i képzettséggel bír. Valamelyik munkájában tüzetesen is tárgyalá a zürichi oktatásügyet. Ez szerinte is kitűnő lábon áll. Este volt, midőn a derék lelkész úrtól és szives családjától megváltam, mely alkalommal meg kellett igé ruem, s ezt örömmel tettem is, hogy mig Berlinben leszek, gyakorta el fogok járni házukhoz. Szeremlei Samu.