Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-15 / 37. szám

evében 3, II. évében 15, I. évében 24=42, a többi 7 magántanulói vizsgát adott nyilvánosan, — c) a bölcsészeti folyam II. évében 44, I. évében 46=90, — d) a gymnasiurni VI. o.-ban 60, V. o.-ban 62, IV. o.-ban 60, III, o.-ban 51, I. o.-ban 41, 1. o.-ban 92=303. — Vallásfelekezet szerint a papnöveldei, jogi és bölcsészeti pályán volt 153 helv. hitv. 30 ág. hitv. 4 r. kath. 2 gör. : n. egy. 13 móz. val.=203, — a gymnasiumban pedig 250 helv. hitv. 44 ág. hitv. 6 r. kath. 48 móz. val.=348. — Az egész intézetben beíratott 550 és közvizsgát állott 485 tanuló. A lefolyt tanévben a főiskola által kezelt Péceli díjt nyerte Eötvös Lajos I. é. jogász, — a deáki díj nem adatott ki, csupán dicséretben részesült Karsa István II. é. p., — a VI. osztály Ruprecht díját Mártonfalvai Géza. — A főiskolai tanulóifjúság önképző körében műfordításért Kálmán Gyula II. é. pr. 2 aranyat, népregéért Bacsa Béla II. é. b. 2 aranyat kapott, a dalért senki. A beszély és értekezés díjak pedig pályázatlanul maradtak. A jövő tanév kezdete, javitó és pótvizsgák, beiratások megelöztével, october 3-án leend. Más intézetből jövők bizonyítvány nélkül nem vétetnek föl ideiglenesen sem. Még egy nevezetes. Alólirottnak van arról tudomása, hogy a gymnasium első és második osztályában senkisem bukott el, sem javitólag, sem ismétlőleg, a harmadikban is csupán kettő ismétlőleg. Hogyan van ez, midőn majd mindig, majd mindenütt s majd minden osztálynak vannak ismétlő tanítványai ? s közelebb a 6-ik osztályban 8 javitólag, 6 ismétlőleg esett el, 6 pedig a vizsga elöl megszökött. Vájjon használnak-e azok a tan és tudományosság ügyének, kik a készületlen növendékeket bocsátják át a magasabb és nehezebb hallgatására, hogy ott essenek el ? Amazok jobb akarói-e a szüléknek és gyermekeiknek, kik a tanulatlan és tudatlan fiukat felsőbb osztályokba eresztik, midőn még alkalmasabb lenne a tanulói pályára képességöket vagy képtelenségöket eldönteni, mint később ? vagy pedig azok, kik, habár később is, ismétlésre utasítják a hanyag ifjakat, vagy épen elzárják Apolló templomától a hívatlanokat'? Érettségi vizsgára jelentkezett 48 ifjú közülök 9 kitűnően, 10 dicséretesen, 4 jól, 24 egyszerűen érettnek találtatott, egy pedig két hóra visszavettetett. Vidéki. VÁLASZ a szalontai gyninaslnmról tudósító „%yszülé"nek. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 34. számában közlött „szalontai gymnasiurni tudósításra" — engedje meg tiszt, szerkesztő ur, — hogy pár rövid megjegyzést tehessek. A tudósító „Egyszüle" (?) nevezett tudósításában azt irja, hogy „jövőre megvárják tőlem, hogy ne Zsoltár verseket énekeltessek examenek alkalmával, hanem nagyobbszerü darabokat, mint azt azelőtt is cselekedtem." A tisztelt „Egyszüle" és társai köszönjék meg, ha csupán zsoltár énekeket tanítanék is, — mert az énektanítás nekem, mint kántornak, nem hivatalos, csupán morális kötelességem. Hogy miért énekeltettem a közelebbi két examen alkalmával közönséges zsoltár éneket ? oka * I r, -' 1

+

» . « " . •, t., ., az volt, mert a gymnasiurni tanulók száma jelentékenyen megszaporodott, a szülék is nagyobb számmal jelentek meg a közvizsgákon annyira, hogy az azelőtt elég tágas iskolai nagyterem, examenek alkalmával a tanulók számára össze zsúfolt ülőpadok, és a nagyszámai felhalmozott muzeumi tárgyak miatt, többé énekkar összeállítására alkalmas nem volt; ha pedig kellő szabad helyen nem állíttatik össze az énekkar, akkor annak szabatos előadásáról szó sem lehet; ennélfogva célszerűnek bizonyult be a korábbi eljárás, hogy illőbb, alkalomszerűbb közönséges zsoltárt énekeltetni, mint a hely szűke miatt, rosszul előadott, négyhangu énekléssel — a közönség türelmét fárasztani; Annyival is inkább, mert, ha tudositó „Egyszüle" figyelmet fordított volna a gymnasiurni vizsgákra, tudósítását nem légből kapkodta volna öszve, kétségkívül tudomást nyert volna azon gyakorlatról, miszerént én minden félévben megtartott gymnasiurni vizsgák alkalmával a szüléket s nevelés ügy barátait gyermekeik- és iskolai növendékek által néha szóval, néha irott felhívás által — az összes növendékeknek az öszhangzatos éneklésbeni előhaladásuk megbirálására — az examen napja délutánjára — meghívtam. Másrészről pedig — az examen végével — az iskola igazgató ur által is felkérettek a szülék. Igy tartatott meg legközelebb f. é. julius 22-én is az ének examen, és pedig kimerem mondani, hogy nt. Osváth Imre esperest ur, több vidéki lelkész — a helybeli iskola igazgatóság s elöljárók — és az „Egyszüle" kivételével ott jelen volt szülék hangosan nyilvánított — megelégedésükre, mint azt az előadás végeztével nt. Esperest ur élőszóval is kifejezni szíveskedett. Hogy én — több éveken keresztül mily pontossággal és lelkiismerettel tartom meg a nt. iskolai bizottmány által határozott két órai énekgyakorlatot, — mutatja, hogy az saját kérésemre, még egy órával toldatott meg. Eljárásom felett véleményt mondani teljes önérzettel hivatkozom a nt. iskolaibizottmányra. Es most engedje meg a tisztelt „Egyszüle" hogy midőn én az énektanítást nem hivatalos kötelességből, (mert ember emlékezete óta, az mindég tanári teendő volt) nem is fizetésért, mert az énektanitásért én külön nem díjaztatom, hanem csupán a tanügy általi érdekeltségnél fogva, pusztán morális kötelességből teljesítem. — szabad-e? illő-e ? és helyes dolog-e? eljárásomról ugy szóllani, mint azt tudositásában a szalontai egyházgyüléshez intézett helytelen felhívásban tevé ; hogy eljárásom iránt, a tisztelt olvasóközönség eljárásomnak épen ellenkezőjéről vegyen tudomást. Jólismerem az „Egy szülét" hangjáról, midőn elég ildomtalanul fizetésemet emliti fel; igaz, hogy tisztességes, de még sem oly nagy az, mint egy gymnasialis tanár-é. Kötelességem teljesítése sem he-