Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-15 / 37. szám

MidÖn a tanitó segédi minőségéből egy rendes, kisebb fizetésű (100 — 150 frtig) állomást nyer, itt 8 — 10 évet tölt el többnyire! mely idő alatt vagy megnősül — s ezen esetben sokszor 8 —10 tagu családját taszitja megmenthetlen nyomorba; vagy marad magánosan ; ekkor bizonyosan lesz 30—40 éves , és ha most nősül: reménye sem lehet arra, hogy gyermekeit felnevelhesse, s azokat szárnyokra ereszthesse. Ha később valamivel jobb állomást nyer, a köznép üldözés és bántalmazás céltáblájául tűzi ki — mivel már nem látja kedveltetőnek, a sok szenvedéstől s nehéz gondok terhétől megaggott és elváltozott arcot; mivel a nélkül is évenként, — saját kifejezése szerint, — sok borsot tőr a tanitó az ő orra alá fizetése kérésével, — melyet az tőle közvetlenül szed be, s mivel, teljes haragját kelti fel a tanitó neki azáltal, hogy azokat a sok szükségtelen és mindenféle könyveket vele megvéteti, s gyermekeinek tanitja: megvetvén az ő akaratját, mely azt követelné, hogy az öreg „Hügnert" (Hübner) tanitsa; mert amazokat a gyermek elfeledi ugy is, és semmi hasznát nem veheti! Nevetségesnek látszik talán, hogy ilyen semmis s gyermekes okok miatt kell a tanitónak legtöbbször helyéről mozdulni; pedig ez igy áll. Mert ha egy pár évet k özépszerü (értvén alatta kevés bántalmakkal) csendességgel eltöltött a tanitó, s ha, nem üldözik még, oka az hogy uj — egyéb semmi. Legfőbb rugó oka a tanitó és nép közötti meghasonlásnak az uj tankönyvek és módok bevitele az iskolába; ezért a tanitónak kell harcolni, mert ő arra legalkalmasabb. Hogy rendes iskola legyen az csak a tanítótól függ ; s ha a liba, malacz, csirke, ló, tehén s vetés őrző gyermek nem jön az iskolába: annak a tanitó az oka, mert hiszen hatalom van kezében — hogy ezt megtehesse ! ? Ha az iskolája gyenge, mert nincsenek tankönyvek — ő a hanyag és ő az oka; ha nem vesznek, annak is csak épen ő az oka — szóval minden rosznak csak egyedül ő a botránkozás kőve!. De ki oltalmazza meg a midőn mind ezeknek megszüntetéseért küzd, s épen ezekért a legnehezebb helyzetbejut: felelet — senki. E téren az egyházi felsőbbség is tett már lépéseket, de mivel biró ugyan — de hatalompálca nélkül kezében — semmire sem mehetett. Fizetését a tanitó soha — de soha teljesen meg nem kaphatja, s van eset rá, és nem épen egy, hogy 20 éves hátralékja van kin a tanitónak — és nincsen is más ott, a hol az adósai vannak, kik tartozásaikat, soha nem is fizetik meg. r Es ha 30 — 40 évet töltött el hivatalában, s nem roskadt össze a terhek hordozása alatt, sokszor van kilátása arra, hogy hivatal nélkül, mint koldus fejezheti be életét! Micsoda állást foglal el polgártársai között? azt, mit Muhamed koporsója falai között, mely a minden oldalroli taszitó és vonzó erő által a levegőben függ — mintha semmi alapja nem volna ! De mire való ez a sok panasz, és csak panasz '? Arra uraim, hogy lássák mindenek, hogy mily nyomorú sors jutott osztályrészül a nemzet azon igazi napszámosainak, kiktől a haza, egyház — annyit vár és követel, ki a nép szellem-élet setét éjjelén a felvilágosodás első fáklya hordozója lett, kik közül egy rész, de hisszük az egésznek öszhangzásával — ime: esengve nyújtja felétek kezét egyházi és világi magas kormányaink, lássátok meg őt nyomorában, s emeljétek fel az isten nevében, biztositsátok, vagy csak enyhítsétek helyzetének súlyát és tegyetek valamit jövöjökért —hogy azok, kik most kínos verejtékekkel öntözik a polgáriasodás szelíd virágait: önelégülten s megnyugodva nézhessenek vissza a biztosított jövőből — ha odajutnak — s melyet ti szereztetek meg neki, hogy munkájoknak megérdemlett jutalmát vehessék ? Nem kívánunk mi függetlenséget, de azt méltán kívánhatjuk, hogy tudjuk meg, kiktől kell egyenesen függenünk, s ne ugy legyen mint eddig s mint mostanig van, hogy a tanitó mindeneknek alatvalója. Nem kívánunk gazdagságot, csak azt óhajtjuk, hogy jelenünk és jövőnk némileg biztosított helyzetbe jusson. Hadd örüljön ezen osztály is teljes szivéből és lelkéből, hazája s maga sorsának jobbra fordultán, s áldhassa azokat, kik a már megrongált és nyomorú hányattatott hajójokat nyugalmas révbe vezérlik! A vértesaljai helv. hitv. tanitók közül többen. Pápa, augusztusban 1867. Néhány év óta a helvét hitvallásuak pápai főiskolájáról olvashattunk e lapok hasábjain— habár rövidke — értesítést, mely főbb vonásokban tudósított ezen intézet létezéséről. Mert valóban az ilynemű rövid tudósításoknak, ha egyéb jélentősége és haszna nincs is, annyi mindenesetre van, hogy életjelét adja az intézetnek. Miután a legközelebb lefolyt iskolai évről idáig nem láttam semmit e főiskoláról följegyezve, ime pótlólag fogadja a t. olvasó e közleményt a pápai tanintézet ez évi értesítője nyomán. • A főiskolai értelmiség fentartása és erősítésében 15 rendes- és 3 segédtanár működött, — kiknek vezetése alatt a) a papnöveldei IV. évben 13, III. évben 13, II. évben *20 és I. évben 5=51, — b) a jogi folyam III. évében 5, II. évében 19, I. évében 25=49, — c) a bölcsészeti tanfolyam II. évében 48, 1. évében 52 és a neveléstaniakban 2=102, — d) a gymnasiurni VI. osztályban 74, V. o.-ban 74, IV. o.-ban 81, III. o.-ban 55, II. o.-ban 44 és az I. o.-ban 30=348 bejegyzett növendék volt. Ezek közül a tanév végén kőzvizsgát adott a) a papnöveldei IV. évben 9, III. évben 13, II. évben 16, I. évben 5=43, — b) a jogi folyam III. évben 3, II. évben 16, I. évben 5=43, — b) a j o g i folyam III.