Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-15 / 37. szám

zan rész visszavonulván a választástól) saját embereikből, — a választottak a rend és teher elleneinek téjjelmézzel folyó Kanaánt ígérnek; s igéretöket meg is tartják 1-ör, mert a rend és teher nekik sem volt soha kedves, — 2-or, mert meg akarják mutatni, hogy ők nem oly nyuzók mint elődeik, — 3-or, mert 3 év múlva is szeretnék állásukat a nép szavazata által megtartani* — Hát az egyház ? nyomorog, sinlödik, adósság és restantiák alatt görnyedez részvétlen kezeik közt, — hivatalnokai hallgatnak, mert ha szólni mernek, kész a lázítás ellenök ; — s az anarchia mind ijesztőbben emelgeti fejét. Uraim! az egyházi téren kissé több conservativ szellemet árasztani nem ártana. — kövessék gyűléseink a mérsékelt haladás zászlóját, a protestantismus szelleme csak ezt kívánja, mert ennek főcélja az igaz vallásosság és erkölcs emelése, ez pedig — nagyobbrészt miveletlen, es anarchiára hajló népünk közt — az örökös pártoskodó restauratiók és teljes függetlenités által bizonyára nem éretik el. — Ne aplicáljuk a politikai forrongást és mozgalmasságot egyházi életünkre. — A kettő egymástól nagyon különböző fogalom. — Ott a geographiai s nemzetiségi igények szerint gyakran történik elvváltozás — politikai átalakulás. — Az egyházi téren elvváltozásnak nincs helye; itt örök elv: a Krisztus igéi, — s egyházi életünknek azok szerinti korszerű mérsékelt idomitása. — Ne lépjünk mi ki egyházi életünkben a mérsékelt haladás zászlója alól a politikai sikamlós térre, — s ne vessük oda meggondolatlanul a gyeplőt a szabadosságra hajló nép közé, mert bizonyosan hurkot készit belőle a vallásos élet megfojtására. Tudok jeles, a rend és virágzás utján haladó egyházakat, s várom is a cáfolatot, mely cikkemet azok példájával fogja paralyzálni; de ez a legnagyobb örömmel töltendi el lelkemet, mert azok nékem ugy tűnnek fel, mint betlehemi pásztoroknak a sötét éjben megváltónk csillaga, s az egyházi élet feletti kétségbeeséstől mentenek meg. — Vajha minél többen volnának !! E kitűnő egyházakra azonban engedjék megjegyeznem, hogy azok vagy intelligens, vagy dus activ állással biró egyházak. — Ezek pedig vajmi kevesek! Ezek szerint — egyházi kormányzatunk terén — leendő Zsinatunknak a legnagyobbszerü óvatosságra van szüksége. — Eddigi tapasztalások alapján, tán nem mondok valótlant — ha kimondom — hogy az e téreni rendelkezéstől s megállapodástól függ nagy részben egyházunk jövője. — A népnek egyháza kormányzásában a lehető szabad működést meghagyni, s e mellett a szabadosság ellen azt féken tartani — nem lesz könnyű dolzg! De bölcsebbek fognak ott ülni nálam, s hiszem is, hogy nekik e megoldás sikerülend. En e cikkemben csak jelezni akartam az örvényt, mely egyházunk életét mindinkább nyesi, s ez iránt akartam a hivatottakban érdekeltséget gerjeszteni.—Hiszem, hogy célom elérve lesz. Mátis Ferenc> ev. ref. lelkész. ISKOLAÜGY. Misera plebs contribuens. Csaknem lehetlennek látszik, hogy nemzetünknek politikai életében történt szerencsés változásnak, minden egyes polgára e hazának teljes mértékben ne örüljön. És van is oka rá! Még is vannak e honnak olyan gyermekei — pedig sokan — egy egész osztály, kik bár szinte szívok mélyéből örülnek hazájok sorsának jobbra fordultán : de van egy dolog, mi örömük közé mint méreg vegyül, mely mint százados vagy több mint ezer éves átok — ugy látszik megválhatlanul nehezedik reájok, és a mely nem engedi nekik azt, hogy a szabad hazában szabadon élhessenek, s ha nem boldogan is — de csak legalább nyugalomban. Igen sok s nemes intézkedések tétettek kormányunk részéről, melyből a vizsgálódó láthatja a sok tátongó hézagok betöltését. Csak egyről mindég és mindég megfeledkeznek minden időben nagyok és kicsinyek: a tanitónak nyomasztó-szolgai helyzetéről; alárendeltsége s mindenki által bántalmazható állásáról; meg anyagi s valóban legtöbbnek egy becsületes cselédi fizetésnél csekélyebb díjaztatásáról: mintha e szegény osztály már magától az istentől arra lenne kárhoztatva, hogy legnemesebb, legszebb s nehezebb e mellett mellőzhetlen hivatalában, véres verejtékkel keresett kenyéret könyhullások között költse el; hogy átláthassa azt, hogy ama régi bölcs mondat, miszerint: „a kit az istennek megvertek tanitónak teszik, még mindig ép olyan jól illik reá mint régen. De talán igen is túlságosnak látszik e valóban fájdalmas kifakadás, e kifolyása azon nyomásnak, mely görnyesztőleg sulyosodik megnevezhetetlen időktől fogva jelenig vállainkon ? ! Nézzük csak részben is indokolható-e ez? van e okuk a tanitóknak kétszeresen kivánni istentől hogy ,,jöjön el az ő országa." ! Vizsgáljuk meg a tanitóknak jelenlegi helyzetöket, *) micsoda állást foglalnak el polgártársaik között, s kiktől kötelesek függeni ? Lássuk egy tanitó helyzetének leirását, s ha ezt hiven találtuk, olyan lesz mint Herkules csizmája minden tanitóra rá illik. *) Álljon itt például a Prot. népisk. közlöny 1866. évi folyam 411 lap kimutatása a fizetésekre nézve : „A 8 egyhmegyében (dunamelléki kerület) tehát az egész egyhkerületben népiskola van 400. A tanitók száma 403. A tanitói állomások közt academica promotió 20, állandó 383, ide értve a s.tanitói állomásokat is." ,,A tanitói fizetések, az alsó baranyai-egyhmegyében ; 150 —500 ftig ; a felső baranyában 100—250, a tolnaiban, 100— 250, a tolnaiban, 100— 350, a vértesaljaiban 150—486-ig emelkednek." (Inkább tespednek) ,,A tanitói fizetéseket, a tanitók közvetlenül a lakosoktól — szedik be, mi kellemetlen súrlódást és tetemes fizetési hátralékokat idéz elő, stb."