Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-08 / 36. szám

nekj hol ineg a nőnem fogná kellő neveltetését föltalálhatni.— • Halasnak elszigetelt fekvése mindenesetre az indok arra nézve, hogy az elmaradottság, szellemi elszegényedés lealázó mélységéről az előbbre haladás és szellemi jobblét szinvonalán megmaradhassson, s a kedvezőtlen viszontagságos körülmények alig egy-két kivétellel oda juttatták jelen időben városunk lakóit, hogy a vidéki költségesebb neveltetést megbírnia lehetetlen volna, miért is minden jobb érzésű s az emberek mivelődését előmozdítani szivén hordó emberbarátnak munkálkodnia kell, hogy a város önmaga megmaradását, önmaga gondoskodásával elősegélni közreműködjék. A városunkban fenálló intézetnek emez önös célja azonban nem zár ki vidékre ható célokat sem, intézetünk több mint 100 éves múltja tehet e részben bizonyságot, hogy azt nem csak a szomszédos megyék gyermekei, hanem az idegen ajkú bácskai német és szerb hontársak fiai is különösen 48 előtt folytonosan fölkeresték s ezen vidékiek még most is édes emlékeket táplálnak multjokból Halas gymnasiuma iránt, s azt családaik sarjadékainak ideküldözésével be is bizonyiták az utóbbi évek alatt is, mely jelenség is kedvezőleg bizonyíthat a mellett, hogy az iskolai elöljáróság mindig igyekezettel volt azon, hogy a nevelészet iskolájában a kor követelte kívánalmakkal párhuzamban haladjon, a szülők óhajtásainak megfelelő eredményeket tüntessen föl, s a növendékek humánus nevelése által a közös haza emelkedését és virágzását töle telhetőleg eszközölje. Szeretjük hinni, hogy e lefolyt év is megfelelt a benne helyezett bizalomnak, megtette a mult évben is azt, mit hatásköre elébe szabott, legalább az ifjúság erkölcsi magaviselése, a tantárgyakban előbbvitele tanárok és elöljárók által lelkiismeretes készséggel teljesíttetett, s szigor alkalmazása nélkül ismét átfuthattuk az 1866

/

7

-ik tanévet is, ugyanazon lelkiismeretes jó akarattal, biztató reménnyel lépünk be újra a jövő 1867

/8

ik tanévbe, melynek kezdetéül oct. 1-sö napját tüzzük ki, s megnyitjuk egyszersmind a második bölcsészeti tanfolyamot. Polányi István, e. i. igazgató. Külföldi utazásomból, XXII. C. Berlin. Az evangelikus egyház helyzete Poroszországban. A nyomorúság tulajdonképen való forrása. Dove könyve. Az Oberkirchenrath. A keleti tartományok sülyedése. Máskép nem szabad imádkozni, csak a mint a kormány parancsolja. A porosz király azt állítja, hogy az Isten neki átadta a maga hatalmát. Az egyházi kérdés a kamarában. Itt nem tudnak protestálni. Az unio. III. Fridrik- Vilmos, Sydow, és IV. Fridrik- Vilmos. Királyi gondolatok a protestáns egyház boldogitására. Az unio veszélyben- Hengstenberg, a „nagy próféta." Az egyházi pártok különböző törekvései. A hohenzollerni ház caesareopápasága és a muszka barátság. Az egyházi válság ideje közel van. A szabadelvűek. Krause és a Protestantische Kirchenzeitung. A Protestantenverein. A világ aligha látott nagyobb confusiót annál, a mi a porosz evangélikus egyházban mostanság végbe megy. Nekünk magyarországi protestánsoknak sincs valami jól rendezett és fényes helyzetünk, de a mi állapotunk azért a porosz testvérekéhez képest valóságos boldogság. Ha a protestantismus mérfokául az egyházi életet kellene tekinteni, akkor el mondhatnók, hogy Poroszországban ez időszerint nincs protestantismus. A baj tulajdonképeni forrása az, hogy az egyházi hatalom kezdezdettől fogva az országfejedelem kezébe van letéve, s e kéz a megszokott és saját céljaira felhasznált hatalmat máig sem akarja kiereszteni, sőt inkább külső tekintélyénél és erejénél fogva folytonos lenyűgözött állapotban tartja az egyházat, mely e zsibbasztó és lealázott helyzetében benső életképességében is megfogyatkozott s magától nem képes annyira imponálni a világi hatalomra hogy önállóságát valahára elismerje. Az egyház itt voltaképen csak az állam rendszer egyik ága, még pedig a legmostohábban kezelt ága. A porosz ev. egyházak alkotmányát és szerkezetét meg lehet olvasni ily cimü könyvben : „Neue Sammlung der wichtigeren neuen Kirchenordnungen, Kirchenverfassungsgesetze, Synodal- und Kirchlichen Gemeinde-Ordnungen des evangelischen Deutschlands. Tübingen i865.u

hol mingyárt elől a rajnavestfáliai egyházak alkotmánya s hátrább a keleti porosz tartományi egyházaké is közölve van. Az ember, olvasván ez alkotmányt és szervezetet, egyelőre hajlandó hinni, hogy a porosz egyház nincs valami elnyomott és lealázott helyzetben, mert hiszen ezen egyházszervezetekben számukra az önállóság meglehetős foka s helylyel közzel szép szabadság is van engedve. Azonban a gyakorlati élet egészen mást mutat. Bizonyos, hogy a kormány a maga későbbi pótlék-rendeletei és egyéb intézkedései által ez önállóságot megrontotta, s a szabadság a mennyiben róla szó lehet, ép ugy mint a politikai téren, csupán az alkotmány §-ában és a papíron létezik, tényleg és a gyakorlatban pedig a központosító bureaukrácia által tönkre van juttatva. Az összes evang. egyháznak, mint később is látni fogjuk, nincs egy egységes szerkezete, s az egyenlőség és egység abban áll, hogy minden egyházak egyaránt alá vannak vetve a főkormányhatóságnak. Ez a Berlinben székelő Oberkirchenrath, mely államhivatalnokokból van Összealkotva. Ezen hivatal 1850-ben alapíttatott. Akkor azt mondták, hogy csak ideiglenes lesz, s feladatául nyilvánosan csupán az tétetett, hogy az országos alkotmány 15-ik cikkét, mely az evang. egyháznak önállóságot és önkormányzatot biztosit, gyakorlatilag előkészítse és érvényesítse. További felhatalmazást nem kapott, s az egyházi közigazgatásra és törvényhozásra megbízatást soha sem nyert. Mindamellett felibe oktroyálá magát az egyházaknak, állandó és tartós életet nyert, s bár az egyházak természetesen semmi bizalommal sincsenek irányában s csak kényszerítés következtében tűrik, ő mégis eléggé erősnek érzi magát a hatalom polcán, s ugy látszik, még mindig nincs kedve meghalni. Az egyházi nyomorúság a keleti tartományokban legnagyobb, hol az egyházak lassanként még községi jogaiktól is elestek. Ezen egyházak mondhatni egyenkin