Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-08 / 36. szám

— Paramo (p. 138) nyíltan mondja, hogy az in­quisitorok igen élénken ohajtották, hogy Guade­lupeban valami csuda történjék az uj törvényszék szentesítésére; s csakhamar történt is annyi, hogy Sancho de la Fuente, egyik inquisitor, ki feljegy­zésökre vállalkozott, végül belefáradt, s csak hat­vanat említ, melyeket mind a szent sztiz tett. És ez neyezetes körülmény volt, mert Mária eddig a vallásban a könyörületesség eszméjét képviselte, ki a legnagyobb bűnöst sem taszítja el magától, hanem könyörög mindenkiért, s szelídíti isten büntető igazságosságát; most pedig a spanyol nép képzetében egyszerre olyannak tünt fel, ki a leg­borzasztóbb és legkérlelhetlenebb törvényszéket, mely valaha az emberek közt fennállott csudaté­telei által veszi oltalmába. A zsidó és mór eredetű keresztyének több­ször és igen nagy öszveg pénz felajánlásával tet­tek kísérletet, hogy a veszélyes törvényeket és perrendtartást valamennyire szelídítsék. Y.Károly császárnak nyolcszázezer arany forintot Ígértek, ha csak azt elrendeli, hogy a vádlottal tudassák vádlójának nevét. De a főinquisitor felfejtette a császárnak, — ki már hajlandó volt a kérést meg­adni, — hogy az inquisitio financialis tekintetben sokkal nagyobb hasznot hajt évenként, mint azon roppant öszvegnek kamatja. Még 1608-ban is ajánlotta a venetiai követ Priuli a királynak, hogy ha eltávolittatja a templomokból az elitéltek által viselt öltözeteket, meggyalázó felirataikkal, küldői nagy öszveg aranyat fognak érte fizetni. De a ki­rály nem hajlott kérésére. Aragóniában már 250 év előtt ismerték az inquisitiót, midőn 1484-ben Torquemada újból felállította, s Arbues Pétert bízta meg veze- » tésével. — A közönség hamar észrevette, hogy a vagyon elkobzása és a tanuk nevének elhallga­tása uj és igen veszélyes vonás ama borzasztó intézményben, s annál nagyobb erővel támadta meg, minél inkább meggyőződött, hogy ezen két ponttal az egész állani vagy bukni fog. A lakos­ság nagy összeg pénzt tett össze, hogy annál biz­tosabb eredményhez juthasson a pápai és a kirá­lyi udvarnál j összegyűlt a tartománynak mind a négy rendje, — kizárták az inquisitorokat a vá­rosból, kik időközben Teruelbe rándultak, köve­teket küldöttek a Cordovai udvarhoz, a király egész könyezetét külön capacitálták, semmit nem hagytak megkisértetlenül; roppant összeg pénzt ígértek a királynak, ha csak a vagyon elkobzá­sát megszünteti. Mind hiában, — a király meg­parancsolta az inquisitoroknak, hogy a munkát erélyesen folytassák tovább. Arbues Péter volt itt az üldözés fő eszköze. Tizenhat hónapi működése alatt (1484. máj. 4-töl 1485. sept. 15-ig) áldozatainak határtalan gyűlö­letét vonta magára, társai pedig „Acerrimus per­secutor haeresum" névvel tisztelték meg. Kor­társai feljegyezték róla, hogy „Oly hévvel (ve­hementer) járt el az ujon megtértek ügyében, hogy ezek éjjel-nappal a legnagyobb aggodal­mak közt voltak. Naponként törvényszéket tar­tott, s szorgalommal, eszélyesen és figyelemmel működött" (Blancas: Hispániáé etc. script. III. 706) Lanza szerint (Hist. de Aragon. p. 170) ,,Istennek ezen szolgája az eretnekeket és a hitre nézve gyanúsokat nagy tűzzel üldözte, elhatá­rozva, hogy a tartományt minden gaztól és go­noszságtól megtisztítja." Ezen nem eléggé határozott adatokat kiegé­szíti azon emlékirat, melyet Arbues beatificatioja alkalmával készítettek, és közelebb végbe ment szentté avatása alkalmával hivatalosan kiadott életirata. Ha ezen adatokra támaszkodunk, bizo­nyára ellenfeleink sem vonják kétségbe bizonyí­tékaink hitelességét. Az emlékiratban ez olvasható róla: „Azon — inquisitori — hivatalában rettenthetlenül szolgál­tatta ki az igazságot, az ügyek bonyolultságában sem a könyek, sem a kérések megnem indítot­ták, hanem következetesen mondta ki mindenki felett a törvényt. Az inquisitori hivatalban oly. bámulatos nagy hajthatatlansággal járt el, hogy az eretnekek legtüzesebb üldözőjének mutatta magát, s szorgalma és gondossága által rövid idő alatt sok eretnek, hithagyó és visszaeső vette el bűnének megérdemlett büntetését."*) Ehhez ha­sonlót mond a szentté avattatás hivatalos szövege is, s azt teszi utána, hogy „alig lehet elképzelni, mily sok jót és előnyt szerzett ezen működése ál­*) Justitiam in eodem officio ac aliis sibi injunctis intrepide ad­ministravit, in turbinibus causarum nec lacrymis nec precibus frangi patiens, constanter jus suum cuique tribuendo... In... officio inquisitoris adeo mirabiliter magna cum constantia se gessit, ut. . . acerrimus persecutor haeresum apparuerit, ejus­que diligentia et sollicitudine brevi tempore multi haeretici, apostatae et relapsi debitam suorum crimiuum poenam luerint. 71 *

Next

/
Thumbnails
Contents