Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-09-08 / 36. szám

Tizedik évfolyam. —HJ 36. «t< Pest, sept. 8. 1867. PROTESTÁNS GYHAZI SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ HIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : « 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. . Teljes számú példányok még mindég kaphatók. RÓMA ÉS M INQUISITIO. v. (Vége.) Az inquisitorok edictumaiban fel vannak sorolva azon esetek, amelyekben a hittörvényszék befogathatta az embert, s megindíthatta ellene a keresetet. Aki szombat napon tiszta inget, vagy ünnepi ruhát öltött, vagy tiszta abroszt teritett asztalára, vagy elmulasztotta tüzet gyújtani, a judaismus gyanújába esett, s az inquisitio alá került. Ha valaki egy állat megölése előtt késének élét megvizsgálta, vagy zsidóval egy asztalnál vagy ugyanazon ételből evett, vagy elutazása eló'tt vendégséget adott, vagy böjti nap hust evett, eretnekséget követett el. Később annyira mentek, hogy aki csak szánalmat mert mutatni valamelyik áldozat iránt, azonnal befogatták, mert amint Tiepolo megjegyzi: a népnek azt kelle hinni, hogy az inquisitio csalhatatlan. — Oly nagy volt azon esetek száma, melyekben az embert fel kellett jelenteni, és a feljelentés elmulasztása oly iszonyú következéseket vont maga után, hogy épen nem csudálkozhatunk, ha ezerenként találkoztak, kik csak azért denunciáltak mást, hogy magokról a gyanút elhárítsák. Ezenkívül az inquisitio minden városban számos szaglárt tartott, kik az embernek minden szavát és tettét vizsga szemekkel kisérték. Ha néha a fogolynak ügyvédet adtak, ennek előbb megkellett esküdni, hogy mindent el íog követni, hogy a vádlottat vallomásra birja, s mihelyt ő is bűnösnek találja, védelmét nem folytatja tovább. E szerint az instructiók helyesen mondják, hogy alapjában csak forma kérdés, vájjon adjanak e védőt a bűnös mellé, vagy ne ? — Ha az illető a vallatásnál nem mondta azt, amit az inquisitor várt tőle, kinpadra vonták. — Később II. Fülöp király megtiltotta a tortura ismétlését ugyanazon nyomozás alkalmával; de a hitbirók Eymerich utasitása alapján igen jól kitudták játszani tilalmát azon fictióval, hogy „a második és harmadik kinzás csak az elsőnek folytatása." — Ha a kínpadon kisajtolt igaztalan vallomását valaki azután visszavonta, Simancas badajozi püspök (1590) rendelete szerint mint megátalkodottat meg kellett égetni. Természetesen gyakran megtörtént, hogy egy ártatlan ember, megtörve a hosszú kínos börtön és azon tudat által, hogy nem képes ellenbizonyitékokat szolgáltatni, bűnösnek vallotta magát, s mindenféle igaztalanságot mondott magáról, ami miatt azután lelkiismereti furdalást érzett, — az ilyeneket oda utasították a püspökök, hogy megvallliatják a gyóntató papnak, de a hitbiró előtt jó lesz hallgatniok, „nehogy rosszabbul legyen dolgok," azaz, nehogy megégettessenek. — Annyira mentek tehát, hogy a püspökök nyomtatott munkákban forma szerint tanácsolták híveiknek, hogy hazudjanak. — Ha ismételt kínzás által sem lehetett a vádlottat vallomásra birni, gyakran csak a tanuk állítása után is halálra Ítélték. Valóban, az örökös fogságnál az inquisitio börtöneiben, jobb volt a tűzhalál; de Lucio Marineo, Salamancai professor és királyi történész abban mégis annak bizonyságát látja, hogy „az egyház a könyö-71