Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-06 / 1. szám

mesitő működésedet; a lelkek felvilágosodása az államnak minden körülmények között áldás! De ha már most valamelyik vallásfelekezet a többiek kizárásával egyedül maga akarná el­foglalni a valláserkölcsi tért a társadalomban, s azt mondaná az államnak: mivel csak egy az igazság, egynek kell az erre vezető útnak is len­nie és erre az útra csak én általam juthatni el, tehát a többi vallásfelekezeteket el kell nyomnod, ki kell irtanod. PJkkor az állam, mint ama bölcs kertész, a ki habár talán a szinpompában díszlo rózsát legjobban kedveli is, azért a szerény ibo­lyától sem vonja meg gondoskodását, érezve azt, hogy egy virág, ha még oly pompás is, Istennek a növény virányzatában nyilvánuló fenségét ki nem meriti — a felek közé lép és azt mondja, én mind az emberiségi összes érdekek őre, meg nem engedhetem, hogy a társadalom valamelyik része maga nézeteit a polgáriasodás elvével ellenkező oly módon érvényesítse, hogy egy másik rész em­beri jogának nyilvánításában elnyomassák! De valamint a kertész nem szabhatja ki a rózsára, hogy ilyen vagy amolyan színpompában fényelegjen, sem pedig az ibolyára, hogy mikép fejtse ki szirmait, hanem egész működése oda szo­rítkozik, hogy a gondoskodása alatti növényzet­nek elkészíti a tenyészésre szükséges földet és megóvja azt az elpusztulástól, ugy az állam sem avatkozhatik abba, hogy ez vagy ama hitfeleke­zet. mily törvényes intézkedések által eszközli híveinek valláserkölcsi nevelését, hanem csak ar­ról gondoskodhatik, hogy mindeniknek szabad tér nyíljék ebbeli működésére s ebben senki által se gátoltassék. Semmi sincs, ami az igazsággal oly kevéssé egyeznék, mint a túlsó táborban egy idő óta di­vatba jött azon ráfogás, hogy a modern állam­nak, mivel egyik vallásfelekezetet sem pártfo­golja kizárólag, nincs Istene, tehát atheus. Istene van, de fiait emésztő Molochja nincs! Atheus volt az állam akkor, midőn az Isten-alkotta rendet felforgatva, szőrszálhasogató barátok által koholt elmeszüleményeket, mint egyedül üdvözítő val­lási képzeteket minden emberre egyformán akart ráerőszakolni, s tüzzel-vassal azon volt, hogy a különböző tehetségekkel és hajlamokkal felruhá­zott különböző míveltségü emberek mindnyájan egyformán gondolkodjanak, egyformán higyenek. Mentsen Isten, hogy valaha ismét oly időket ér­jünk, midőn az állam szabja meg, ki mit higyen és hitét mikép nyilvánítsa, hogy hazugokká tegye az embereket épen azon institutio által, melynek rendeltetése az igazság birodalmát terjeszteni. A magyar törvényhozás, remélem, nem fog soha többé oly ösvényre lépni, hogy egy nagyra­vágyó töredék a vallás megmentésének ürügye alatt épen azon előnyöktől foszthassa meg az embe­reket, melyeknek elérésére alakult eredetileg az egyház, tétettek a valláserkölcsi minden intézke­dések a társadalomban. Ez a mi reményünk, és e remény fejében léptünk a küzdtérre, hogy a kastérdek sugalta hamis tanokat leleplezve, megmutassuk, melyik részen keresendő a társadalmat rongáló intole­rantia. Uallagi Mór, I S K 0 L A Ü r, Y. Néhány észrevétel tisztelendő Hoffer Endre nagy-kőrösi lyceumi tanár urnák a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" m. évi 28-ik száma alatt megjelent ily cimü értekezésére : A tanügy képviselete a magyar reformált egyházban. Mind egyéb tekintetből, mind különösen azért is tisz­teletteljes elismeréssel vagyok t. Hoil'er Endre tanár úr iránt, hogy oly fontos ügyben minőt az értekezése elébe tűzött cím elötükröz, felszólalt. De másfelöl hódoló tiszte­lettel viseltetem az igazság iránt. E két ok ösztönzött arra, hogy a nevezett értekezésre néhány észrevételt tegyek. Hogy több reformátoraink nemcsak lelkészek, hanem egyszersmind tanitók is voltak, nemcsak templomban taní­tottak, hanem iskolában is; hogy voltak, kik sajátkép lelké­szek valának, de azért tanitóskodtak is : ismét kik sajátkép tanitók voltak, de azért lelkészi szolgálatot is tettek; s hogy ezek collegák, — egyenjogúak voltak : ez tény, — ok­kal erről senkisem kételkedhetik. De miért voltak collegák, miért egyenjogúak ? Azért, mert nem említve az egy célra képeztetést s képességet, egy és ugyanazon munkára hi­vattattak állíttattak, ugyanazon munkával foglalkoztak. Azt kelle tudniok s azt tudták, azt kelle tanitaniok s azt tanítot­ták a mit tudott és tanított Pál apostol, — a Jézus Krisz­tust, — azt pedig a ki megfeszíttetett. — Röviden: mert mindannyian ministerek voltak. Hogy az egyházak sebes és tetemes szaporodása miatt az iskolamesterségben forgolódó collegák lelkészeire hivat­tak meg, prédikátorokká lettek, sőt az ifjabb, ujabb nemze­dék is igénybe vétetett nemcsak, hanem a szükségletnek meg sem felelhetett, ugy hogy több egyházak is csatlakoz­tak volt egy lelkészetbe; hogy e miatt csak igen-néhol let­tek régibb modorú, a papokkal továbbá is egyenjogú önálló tanítókkal bíró iskolák: ez is tény, — ezt sem tagadhatni.

Next

/
Thumbnails
Contents