Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-06 / 1. szám

mesitő működésedet; a lelkek felvilágosodása az államnak minden körülmények között áldás! De ha már most valamelyik vallásfelekezet a többiek kizárásával egyedül maga akarná elfoglalni a valláserkölcsi tért a társadalomban, s azt mondaná az államnak: mivel csak egy az igazság, egynek kell az erre vezető útnak is lennie és erre az útra csak én általam juthatni el, tehát a többi vallásfelekezeteket el kell nyomnod, ki kell irtanod. PJkkor az állam, mint ama bölcs kertész, a ki habár talán a szinpompában díszlo rózsát legjobban kedveli is, azért a szerény ibolyától sem vonja meg gondoskodását, érezve azt, hogy egy virág, ha még oly pompás is, Istennek a növény virányzatában nyilvánuló fenségét ki nem meriti — a felek közé lép és azt mondja, én mind az emberiségi összes érdekek őre, meg nem engedhetem, hogy a társadalom valamelyik része maga nézeteit a polgáriasodás elvével ellenkező oly módon érvényesítse, hogy egy másik rész emberi jogának nyilvánításában elnyomassák! De valamint a kertész nem szabhatja ki a rózsára, hogy ilyen vagy amolyan színpompában fényelegjen, sem pedig az ibolyára, hogy mikép fejtse ki szirmait, hanem egész működése oda szorítkozik, hogy a gondoskodása alatti növényzetnek elkészíti a tenyészésre szükséges földet és megóvja azt az elpusztulástól, ugy az állam sem avatkozhatik abba, hogy ez vagy ama hitfelekezet. mily törvényes intézkedések által eszközli híveinek valláserkölcsi nevelését, hanem csak arról gondoskodhatik, hogy mindeniknek szabad tér nyíljék ebbeli működésére s ebben senki által se gátoltassék. Semmi sincs, ami az igazsággal oly kevéssé egyeznék, mint a túlsó táborban egy idő óta divatba jött azon ráfogás, hogy a modern államnak, mivel egyik vallásfelekezetet sem pártfogolja kizárólag, nincs Istene, tehát atheus. Istene van, de fiait emésztő Molochja nincs! Atheus volt az állam akkor, midőn az Isten-alkotta rendet felforgatva, szőrszálhasogató barátok által koholt elmeszüleményeket, mint egyedül üdvözítő vallási képzeteket minden emberre egyformán akart ráerőszakolni, s tüzzel-vassal azon volt, hogy a különböző tehetségekkel és hajlamokkal felruházott különböző míveltségü emberek mindnyájan egyformán gondolkodjanak, egyformán higyenek. Mentsen Isten, hogy valaha ismét oly időket érjünk, midőn az állam szabja meg, ki mit higyen és hitét mikép nyilvánítsa, hogy hazugokká tegye az embereket épen azon institutio által, melynek rendeltetése az igazság birodalmát terjeszteni. A magyar törvényhozás, remélem, nem fog soha többé oly ösvényre lépni, hogy egy nagyravágyó töredék a vallás megmentésének ürügye alatt épen azon előnyöktől foszthassa meg az embereket, melyeknek elérésére alakult eredetileg az egyház, tétettek a valláserkölcsi minden intézkedések a társadalomban. Ez a mi reményünk, és e remény fejében léptünk a küzdtérre, hogy a kastérdek sugalta hamis tanokat leleplezve, megmutassuk, melyik részen keresendő a társadalmat rongáló intolerantia. Uallagi Mór, I S K 0 L A Ü r, Y. Néhány észrevétel tisztelendő Hoffer Endre nagy-kőrösi lyceumi tanár urnák a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" m. évi 28-ik száma alatt megjelent ily cimü értekezésére : A tanügy képviselete a magyar reformált egyházban. Mind egyéb tekintetből, mind különösen azért is tiszteletteljes elismeréssel vagyok t. Hoil'er Endre tanár úr iránt, hogy oly fontos ügyben minőt az értekezése elébe tűzött cím elötükröz, felszólalt. De másfelöl hódoló tisztelettel viseltetem az igazság iránt. E két ok ösztönzött arra, hogy a nevezett értekezésre néhány észrevételt tegyek. Hogy több reformátoraink nemcsak lelkészek, hanem egyszersmind tanitók is voltak, nemcsak templomban tanítottak, hanem iskolában is; hogy voltak, kik sajátkép lelkészek valának, de azért tanitóskodtak is : ismét kik sajátkép tanitók voltak, de azért lelkészi szolgálatot is tettek; s hogy ezek collegák, — egyenjogúak voltak : ez tény, — okkal erről senkisem kételkedhetik. De miért voltak collegák, miért egyenjogúak ? Azért, mert nem említve az egy célra képeztetést s képességet, egy és ugyanazon munkára hivattattak állíttattak, ugyanazon munkával foglalkoztak. Azt kelle tudniok s azt tudták, azt kelle tanitaniok s azt tanították a mit tudott és tanított Pál apostol, — a Jézus Krisztust, — azt pedig a ki megfeszíttetett. — Röviden: mert mindannyian ministerek voltak. Hogy az egyházak sebes és tetemes szaporodása miatt az iskolamesterségben forgolódó collegák lelkészeire hivattak meg, prédikátorokká lettek, sőt az ifjabb, ujabb nemzedék is igénybe vétetett nemcsak, hanem a szükségletnek meg sem felelhetett, ugy hogy több egyházak is csatlakoztak volt egy lelkészetbe; hogy e miatt csak igen-néhol lettek régibb modorú, a papokkal továbbá is egyenjogú önálló tanítókkal bíró iskolák: ez is tény, — ezt sem tagadhatni.