Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-07-28 / 30. szám

szüntette a közösséget a szigorú lutheránusokkal, kiknél keresztyéni alázatosságot s lutheri lelkiismeretszabadságot hasztalanul keresett. A gyülekezetek többnyire szilárdul ragaszkodtak az uniohoz a királyi alapitó értelmében ; a lelkészek egy része a két egyesitett egyház tanainak összeegyeztetését (consensus symbol.) óhajtotta , más része az unió lényegét az egy Idvezitőhöz és a protestantismus elveihez való hő ragaszkodásban ismerte fel. Mig az uniö hívei ennek feláldozásával vádolták a főegyháztanácsot, addig egyik lutheri egyház szószékéből egy igazhivő Oberkirchenrathért imádkoztak, s a jelen egyház tanácsnak még létezését is bűnnek nyilvánították ; pedig ez a lutheránismus részére nagyon sok engedményt tett. Igy megengedte, hogy Sziléziában csak azon egyházak ismertessenek el egyesülteknek, melyek az egyesülés megtörténtét okmányilag ki tudják mutatni, hogy egész Pomerania — bár itt az egyesülési okmány 1817-ből nem hiányzott — lutheri hitvallásúnak tekintessék ; megengedte, hogy egyes lelkészek az urvacsorai kenyér megtörését, — az unió ezen jelvényét, — tetszésük szerint eltörülhessék; hogy a sziléziai consistorium három külön, t. i. egy lutheri, református s uniált osztálylyá alakuljon, mindegyik illető hitvallású tanácsokkal. Ugy látszott az uniált egyházkormánynak feladata, mindenekelőtt a hitfelekezeti különségeket jogaikba visszahelyezni. Ide mutatott különösen egy 1852-ben megjelent kabinet parancs, melyben rendeltetik, hogy a főegyháztanács ne csupán az evang. (uniált) államegyházat igazgassa és képviselje, de egyszersmind a lutheri és reformált egyházak hitfelekezeti érdekeit is oltalmazza és biztosítsa; s hogy ennélfogva a fő egyháztanács tagjai között mind a két hitvallás képviselve legyen, és oly ügyek felett, melyek csupán az egyik felekezet érdekeit illetik, az egyháztanácsnak csupán az illető felekezethez tartozó tagjai határozzanak. A consistoriumok szinte ekként tagoltattak szét. Dr. N i t s c h berlini tanár ellenmondott ugyan ezen részekre tagolásnak, vagy mint mondák „itio in partesu

-nek, és ö csupán a két felekezet egyező tanaihoz lcivánt ragaszkodni, de ellenmondásának csak annyi sikere lett, hogy ő egyes felekezeteket érdeklő határozatok hozásában való részvételtől feloldoztatott, hanem a hozzá hasonló gondolkodású, az az a sem nem kálvinista, s nem lutheránus, hanem a consensus symbolorumhoz ragaszkodó gyülekezetek képviselőjévé tétetett. A lutheránusok ezen intézkedésben az unió törvényes felbontását ismervén fel, egy 161 lelkész által aláirt folyamodványban követelték a királytól Luther nevében hogy a még fenálló uniált hatóságok szörnyét teljesen szüntesse meg, hogy állítson fel tiszta lutheránus tankarokat, vagy legalább tanárszékeket, és adja vissza a lutheri egyház ősi vagyonát. Ez ellen azonban még az igazhitüség szelídebb képviselői is kikeltek, szemére hányták az egyház kormányán ülőknek, hogy az unióval mit sem látszanak gondolni, de annál inkább legyezgetik ennek elleneit, hogy ezen uton haladva mind a lelkészeknek mind a gyülekezetnek határozattan szint kellene vallani ugy hogy az uniált egyházban maholnap senki sem maradna a korona-hercegen kivül. De kijelentette a király is (1853) méltó bosszankodását fentebbi rendeletének helytelen magyarázata felett; kijelentette azon folyamodványra adott válaszában, hogy távolról sem volt célja soha az uniót megzavarni, s azáltal országa egyházában szakadást idézni elő, és a hitfelekezetek közötti régi harcot feleleveníteni. Utasitá egyszersmind az egyházi hatóságokat, hogy minden hitfelekezeti különválási törekvéseknek útját állva, ne tűrjék el, hogy a zsinatok, vagy épen egyes lelkészek a gyülekezeteknek egyesülési jellegét, s az egyesült egyház szertartásait eltöröljék; s hogy egyes gyülekezeteknek az evang. tartomány-egyház rendezetétol való eltérése, csak a lelkészeknek s gyülekezeteknek öszhangzó kívánatára, és már minden eszköznek s intésnek megkísértése után engedhető meg. A lutheri körökben némelyek fájdalmasan csalatva érezték magukat ezen utóbbi kabinet-parancs által, s ugy tekinték ezt, mint szakítást az eddigi eljárással; mig mások abban, csak a tarthatatlan egyesitesi politika egyik múlékony hatású intézkedését látták. A király hogy régi eszményképét megvalósíthassa, még egyszer célba vette egy országos zsinat összehívását. E végből először is ennek összeállítása, ennek joga és szüksége felől vélemények kérettek, majd a beküldött vélemények alapján való tanácskozás végett, vagy is egy conferentiára 40 bizalmi férfi Berlinbe hivatott (1856 novemb.). Ezek többsége nem tartá szükségesnek, hogy egy országos zsinat hivassék össze, ettől Hengstenberg irtódzott, s csak azon esetben tartotta megengedhetőnek, ha ennek tagjait a király fogná kinevezni, s ha ezek külön hitvallásaikra kötelezve leendenének. A lutheránus egyletek Pomeraniában, s a szász tartományban (Gnadau) biztositák magukat az uniónak ez uj érvényesítése ellenében. De viszont az unió barátai ugyanazon tartományokban, egyesültek, a többek közt Hallében (1857 oct.) több mint száz lelkész, a positiv unió védelmezésére. A főegyháztanács a berlini conferentia határozatainak alapján parallel alakzatokat (formulare) bocsátott ki (1857 jul.), melyek az uniált agenda ellenében alkalmat nyújtanak mindegyik lelkésznek a lutheri egyház ősi liturgiái formuláihoz való visszatérésre, annyira, hogy p. o. ha tetszik a lelkésznek a keresztségi szertartásba még az ördögről való lemondást, és az ördögüzést is behozhatja. De ekkor már meg voltak ezen párt uralkodásának napjai számlálva. IV. Frigyes Vilmos hosszas s reménytelen betegeskedése után átadá a kormányt teljesen testvérének Vilmosnak. Ez mihelyt saját neve alatt elkezdett uralkodni (1858 octob.) kijelentette újonnan kinevezett ministeriumához tartott beszédében, miszerint neki határozott akarata az evangelikus uniót, melynek áldásdús fejlődése elé, az evangelikus egyház lényegével össze nem egyeztethető orthodoxia oly nehéz akadályokat gördített, s csaknem annak felbomlását idézte elő? szilárdul fentartam, és tovább fejleszteni. Hogy pedig ezen feladat megoldathassék megbízta Vilmos uj cultus-