Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-07-28 / 30. szám

ministerét Bethmann-Hohlweget, liogy az ennek keresztülvitelére szolgáló organumokat gondosan megválaszsza, részben ujakkal cserélje fel, hogy minden képmutatás és álkegyeskedés, mely az orthodoxia körében mutatkozik, azonnal a mennyire csak lehető leálcáztassék. Ezek folytán Hengstenberg és Erbkam (Königsbergben) afensőbb iskolák tanárainak megvizsgálására kinevezett bizottságból eltávolíttattak; Stahl a főegyháztanácsból elbocsáttatott ; a szabad gyülekezetek irányábani szigorú eljárás némileg enyhittetett; a szabadelvű pártnak a házassági elválásokra, és a polgári házasság behozatalára vonatkozó követeléseik a kormány által nem elleneztettek ; a presbyteriumok és kerületi zsinatok azon tartományokba is behozattak (1860), melyekben még eddigelé nem voltak. Másrészt azomban Vilmos is, és ujabb ministere B i s m a r k sokkal erélyesebben kezelik a kormányt, hogysem a nemzet akár politikai, akár egyházi téren az öt megillető szabad önállósághoz eljuthatott volna. (Vége köv.) IROE>ALO n. Azon meggyőződésben vagyok, hogy az idő s körülmények jobbraváltakozásával változni fog a főtiszteletü dunamelléki egyházkerület 1863-ik évi közgyűlése jegyzőkönyve 48-ik sz. a. nevezett teljes cimü választmánynak az Énekes-könyv javítása tárgyában nyilvánított azon véleménye, miszerint Énekes-könyvünk javításának vagy bármely módosításának jelenleg sem ideje, sem szüksége; s hogy ennek is segélyével nem sok idő múlva munkába fog vétetni az egyetemes reformált magyar egyház által Énekes-könyvünk javítása, módosítása és a hiányzó tárgyú énekekkel bővítése gazdagítása. Ennélfogva közismertetés, — s ha tetszik —felhasználás tárgyává teszem az alább olvasható s az én magasztalásomra épen nem szorult jubilaeumi négy éneket, csak ennyit jegyezvén meg róla, hogy ez is annak a jeles Nagy István volt hajdu-böszörményi lelkész s túl — a tiszai egyházkerületi jegyző szép lelkének kisugárzása, a ki egyike volt legjelesb énekkészitőinknek, kinek szebbnél szebb énekei találtatnak használatban levő r Enekes-könyvűnkben. Készült e négy ének néhai köveskáli Nagy Istvánnak az alsó-szabolcsi — és hajdú-vidéki egyházmegyébe kebelezett szent-mihályi egyház lelkészének, 1822-ik és julius 28-ik napján tartott félszázados papi ünnepélyére, s elénekeltetett a debreceni collegium énekkara által, részben pedig a nép által. I. li 11 e k. Nőt. 179-ik ének. Dicsőült helyeken stb. Te régi idejű ! — ki előtt azok a szentek A kik a halálból megifjult életre mentek, Szent, szent, szent! kiáltással állnak, Eleven buzgósággá válnak, S szünet nélkül ugy jubilálnak ! Nyisd meg az egeket! lásd és lássák azok, a kik Ott fen mulatoznak, hogy az öröm itt is lakik, Itt a hol a te szent házadnak Papja idejét fél századnak Eltölt vén, neki ma vigadnak. A te ajándékod fején a tisztes korona, A melyet az idő ezüst hajszálakból fona. A mi örömünk, hogy kezednek Jótétén leikeink repkednek S imádásodra fölgerjednek. Szíveket vizsgáló ! tekints szemeddel ezekre Az érzések tüze közt olvadozó lelkekre í Itten papjaid megbuzdulva : Ott több híveid leborulva, S öröm-könyeilc elcsordulva ! Oh ! ha megszámlálod még a bánat nyögésit is ; Ha tömlődbe szeded a siralom cseppjeit is : Hát a mi öröm-énekeink Előtted kiöntött szíveink Porba hullnának-e könyeink ? ! Nem, — sőt az egekig hat gyülekezetünk hangja ; S túl hítllik az időn dicséreteink harangja. Élő viz lesz könyünk soksága ; S örök jubilaeumra hág a Félszázados ünnep vígsága ! II. É n e k. A jubilálandó könyörgése után. Nót. Zsolt. LXXXIX. Az Úrnak irgalmát stb. Mint az ártatlanság hószin fehérébe Öltözött hattyú a vizek környékébe, Mikor közellétét érzi kimúlásának, S végső tisztességet teszen maga-magának ; Zeng, és a ligetet az Ő halálabeli Búcsúzása néma tisztelettel beteli: Buzgó szavad szívünk magára ugy vonja Oh Isten-háza megőszült Simeonja, Mikor itt az élet égi folyamatjai Mellett hallattatnak szíved óhajtásai, Mikor szelid hangod az elkészülőt fúja Oh szent-mihályi nép sok időt élt hattyúja ! Nyíljatok meg egek ! hogy emelkedhessen Jó-kivánsága az Úrhoz egyenesen ! — Ime megnyiltanak ! — im a huszonnégy vének Jövendő társukra vidám szemet vetének ; Intenek az égből az angyalok intenek, Hogy papunk kérési együlegyig Ámenek. III. I ii e k. A prédikáció után. Nót. Zsolt. LXVI. Örvendj egész föld. Dicsőséges de terhes pálya Tanitók ! a melyen futtok. Útatok mely sokszor elállja A halál mig célra juttok ! Csak egy az apostolok közül Öreg, — az is magános Páthmus sziget barlangjában ül — A számkivettetett János. Soknak lesz gyászos szemfedele A palást, a melyben tanit, Mikor sem o sem szíve fele Még a félét nem is gyanit. 60