Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-06 / 1. szám
türelmetlenség ez, és hazánk adja meg árát torzsolkodástoknak. De hát csakugyan szintoly kárhozatos az a mi türelmetlenségünk (ha mégis türelmetlenek vagyunk !) mint amaz, amely ellen felszólalunk? Vájjon, midőn az ötvenes években a magát törvény szolgájának nevező Baeh-huszár hozzád beállított, s anélkül hogy valamit vétettél volna, házadat fenekestül felforgatta, irományaidat felkutatta s legtitkosabb családi levelezéseidet szemeivel átlegelte, nem türelmetlenkedtél-e te akkor türelmes olvasó ? S már most azt kérdezzük, intolerantia volt-e ez és nem inkább emberi méltóságodon elkövetett sérelem elleni protestatio, protestatiója a jogérzetnek a jogtiprás és önkény ellen? íme ilyen a mi helyzetünk az ultramontanismussal szemben. Nagy a külömbség a mi és az ultramontanok türelmetlenkedése között. Amazok azért türelmetlenkednek, mert nekik a törvény, mely, bennünk is az embert tisztelve, minket velök egyenjoguakká kivánt tenni, kiváltságukon ejtett sérelemképen tűnik fel, mig a mi türelmetlenkedésünk az ultramontanismusnak kizárólag csak ama jogtipró törekvése ellen fordul, mely minket emberi jogainkból kitagadni akar. De nézzük meg csak közelebbről a dolgo t, vájjon van-e vagy csak lehet is-e helye a mi meggyőződésünkben a vallási türelmetlenségnek ? Nekünk a vallás oly benső szent érzelem, az isteninek lélekben és igazságban olyatén megragadása, mely, valamint egyfelől lényege szerint //'minden emberben egy és ugyanaz, ugy másfelől külső nyilvánulása, formája az emberek külömböző hajlamai és tehetségei szerint külömb-külömbféle. Vallásról való képzetek, vallási szertartások és minden külsőségek, a mi nézetünk szerint, a vallás lényegével soha sem lehetnek egyek és ugyanazonosak, s valamint bizonyos, hogy a vallás változatlanul egy, ugy tapasztalat szerint, a vallásróli képzetek vagyis dogmák, ugy szintén a vallási szertartások oly külömbfélék, amilyen ktilömbfélék a népek erkölcsei és szokásai, az emberek nézetei és hajlamai. A vallásban a külsőség ugyanaz, ami a világi életben az etiquette; a tiszteletnek bizonyos kifejezése, amelyről áll, hogy ahány ház annyi szokás. Ami lényeges a vallásban, istenbeni hit, erény, emberszeretet stb. — ezek a jó ember tulajdonai minden éghajlat alatt, minden míveltségfokon. Nem igy van a dolog a vallásróli képzetekkel; itt bátran mondhatni : quot capita tot sensus. A vallás lényege az embereket összekapcsolja, egy szentelt családdá egyesíti, mert minden ember kebelében egyformán hangzik vissza; nem igy a vallásróli képzetek; ezek válaszfalakat húznak az emberek közé, és eltávolitják egymástól azokat, kiknek rendeltetésük volna egymást gyámolitni, és egy családdá lenni. A vallás lényege, mint minden isteni, világos, minden ember által érthető, s azért boldogító, a vallásróli képzetek pedig csak kevés beavatottak sajátja, kik azokat, mint kiváltságokat, Le Maist re szavai szerint oly „jótékony homályba burkolták," hogy hosszas tanulmányozás után is legfölebb genesisüket, de értelmüket felfogni soha nem bírják; amaz szeretetet szül, mert világosságot terjeszt, ezek visszavonást, gyűlölködést, támasztanak mert „a jótékony homály által borítva" tiszta bizonyosságot egyik félnek sem nyújtanak, legfelebb képzeleti bizonyosságot eszközölhetnek. Ha ennélfogva Krisztus vallásáról azt mondjuk, hogy az az absolut vallás, és mint ilyen egyedül üdvözítő: e praedicatum nem ez vagy amaz egyházat, nem ez vagy ama tanrendszert vagy confessiót, hanem a keresztyén vallás lényegét illeti, mely a külömböző egyházakban külömböző kifejezést, különféle áhitati formákat nyert. „Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből és teljes elmédből; Ez az első és nagy parancsolat; a második pedighasonlatos ehhez : Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták Írása" Máté XXII. 37. 40. Es ha már most minden egyház magáról azt állítja, hogy ő az, mely az embert legjobban képesiti arra, hogy e két nagy törvényt teljesítse, az állam szaván fogja mindeniket: te római katholikus cultusod pompája, vallásos szertartásaid fenséges rendszere által akarod Istenhez vonzani a lelkeket! Ám tegyed! Az igazi istenszeretet a polgári erény legbiztosabb alapja, a törvények teljesítésének biztositéka! Te protestáns egyszerűséget lehelő istenitiszteleted, szent tanítás és oktatás által, az elméket kívánod földerit ni, hogy magasabb rendeltetésünket tisztán felfogva öntudatosan teljesítsük kötelességünket Isten és embertársaink iránt! Ám folytassad te is emberne-