Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-23 / 25. szám

tolok a papi egybeeeketést egy igével sem rendelik, Pál­nak pedig, ez egyébkint oly kitűnő férfiúnak, oly fogalma volt a házasságról, a melyet mennyiben a házasságon ki­vül léteit üdvösebbnek tartja mint a házas életet, s ez utóbbit csak szükséges rosznak állítja, semmiféle erköl­csi közboldogságra törekvő társaság sem fogadhatná el sajátjának. S csakugyan mit találunk az evangeliom meg­alapítása után ? Azt, hogy a házasságok megkötésébe az uj gyülekezetek nem kívántak szabályozólag föllépni. Az ös keresztyén egyház a lakodalmi ünnepélyességek dol­gában lényegileg a római szokásokhoz csatlalakozik, ki­nyilvánítja, hogy a házasságot a puszta beleegyezés ala­pítja meg, még akkor is, ha szintén amaz nem formasze­rüleg történt, aházasulás, az egyháztól függetlenül, tanuk előtt nyilvánittatik ki és köttetik meg, a hazavitel pom­pája után azonban az uj házasfelek együtt vesznek részt a gyülekezeti istenitiszteletben, együtt úrvacsorálnak s adják meg a közös oblátiókat; az egybekelés mint örven­detes hir, lassanként nyilvánosan közzététetni is kezd. Volt egyházi házassági ünnepély is, de ez nem a házasság meg­kötésének actusai közé, hanem a házasság beszentelése, bevallása, és megerősítése actusai közé tartozik, mert ak­kor már a házasság megvolt. A másodszori házasságtól a papi áldás megvonatott, a nélkül, hogy az polgári érvé­nyét elvesztette volna. A középkori egyház a papi befo­lyást a házasságnál igen dicséretesnek és üdvösnek ál­lítja, de az u. n. matrimonia clandestina-k jogérvényét, egészen a tridenti zsinatig elismeri; e név alatt pedig a középkori nyelvhasználat szerint nemcsak a titkos há­zasságokat kell érteni, hanem általában a lelkész köz­benjötte nélkül kötött házasságokat. A bűnbánati ren­delvényekben sehol sem lehet találni büntetéseket a nem egyházilag kötött házasságokra. Az elválások és újra megházasodások, habár nagyon korlátoltan is, de folyton gyakorlatban és érvényben vannak, ámbár a papok a há­zasság felbonthatlanságához általában ragaszkodtak. Az egyházi összekötés lassankint fogadtatott el a különböző országokban. Eleintén csak az a feladata a lelkésznek, hogy a már megkötött s nélküle joggá lett házasságot megáldja, később a házasságkötés cselekményébe több befolyást nyer, sőt ő lesz-e cselekmény vezetője. Az egy­ház a legnagyobb gonddal alkalmazkodik a fenálló szo­kásokhoz, a gyürücsere, a közös ivás, a pénzjegyek át­adása, a csók szertartásait meghagyja és oltalma alá ve­szi, még a násznyoszolya beszentelésére is késznek vallja magát, sőt nem bánja azt sem, mikor a frank királyok ép annyi ágyasokat tartanak, mint hajdan Dávid és Sa­lamon királyok; de lassankint kivívja az egyházi össze­adás győzedelmet, habár a 14. és 15. században még az u, n. ,,titkos házasságok" voltak túlnyomó számban. Las­sankint a pap veszi át a régi szószóló szerepét, mint ez, kérdezősködik a jegyesek beleegyezése felől, átadja a mennyasszonyt a férfinak, rendelkezik az ajándékok dol­gában, A házasulandók beleegyezése azonban még min­dig lényeges maradt, s e részben a népies nézettel az egyházé nem ütközött össze, de a pap kiszorította lassan­kint a régibb idők szószólóját a maga helyéről, s ezt el­foglalta, a házasság érvénye azonban még mindig nem volt az egyház részvététől felfüggesztve. Idővel ennek is be kellett következnie. A keresztyén erkölcs komoly­sága az első századokban sokat javított a régi mód szerint kötött házas életen, hűség és feddhetetlenség jellemzé az uj gyülekezetek tagjait, s épen azért az elváló levelek, bár azokat zsidó és római szokás sze­rint a férjnek módjában állott igen könnyen kiállítani, mindinkább ritkultak. Az erkölcsök ezen nemessége azonban, mint tudjnk, nem tartott sokáig, A 16. század­ban a házassági állapotok már tűrhetetlenekké váltak, s ezért az egyházra is súlyos vád háramlik. Miután a há­zasság létrejöttét gyakran alig lehetett kimutatni, a bi­gamia és trigamia nem ritkán fordult elő, a merev szigor­ral követett felbonthatatlanság általában zablátlan viszo­nyokat idézett elő, a vérrokonság akadályait nem vették tekintetbe, a kánoni jog a népek jogérzete ellenében a szülei beleegyezésre a maga sákramentomi házassági fo­galma szerint semmi súlyt sem fektetett; a világi törvény­hozások, a reformatio korában, egész határozottsággal kezdtek nyilatkozni a titkos házasságok ellen, gyökeres or­voslatot azonban csak a házasságkötés határozott formá­jában, mely minden eltitkolást kizárt, s minden érdekel­tek igényei iránt igazságos volt, lehetett találni." A tri­denti zsinat tehát e részben is intézkedett, s intézkedései korszakot alkotók a házasság történetében is. Hosszú és szenvedélyes viták után végre elhatároztatott, hogy a 3, laterani zsinat szabványai szerint a kihirdetés a házasság megkötése előtt három egymásután következő vasár- és ün­nepnapon, a házasulandók papja által hajtassék végre, a házasulandók a beleegyezés felől kérdeztessenek ki, s a há­zasság a pap által Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevé­ben köttessék meg legalább két tanú jelenlétében. A pap je­lenléte adja meg a házasságnak az érvényt, ámbár vita volt Tridentben a felett is, hogy főtanunak a pap he­lyett nem jobb lenne-e a jegyző; s a többség csak a célszerűség okainál fogva szavazott a papokra, s ugy hogy Perrone a r.kath. egyház ujabbkori legnagyobb dogmatikusa vallja, hogy „Ergo ex mente patrum Triden­tinorum parochus non ut minister, sed ut testis stabilis et quaestitus nuptiis assistit." (Perrone Praelectiones Theo­logicae. ed. XXI. Ratisbonae 1854. t. IX. §. 44). Egy­szersmind kimondatott, hogy azon házasságok, melyek nem a pap előtt köttetnek, semmisek. Ezzel e matrimo­nia secreták — betiltattak; de azon ellenmondás, hogy a házassági sakr a mentőm materiájaul, a régibb fogalom­hoz híven, csupán a házasulandók beleegyezése tekinte­tett, s mégis a házasság érvénye egy csupán megáldó, tehát a házasság megkötésébe lényegileg be nem folyó, lelkész jelenlététől függesztetett fel, teljesen figyelem és megoldás nélkül maradt, s az már Sarpi Pál által a leg­keményebb bírálatban részesittetett. A sákramentomi fogalomhoz azonban a többség oly erősen ragaszkodott, hogy annak ellenében a szülei beleegyezés szükséges voltának megállapítását sem lehetett keresztül vinni

Next

/
Thumbnails
Contents