Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-16 / 24. szám

Percig sem kétkedünk, hogy, ha az egyenlőség ez utóbbi nemét is az életbe átvinni és valósitani, népünk akaratán állott volna, ma már e téren is oly befejezett ténynyel találkoznánk, melyen változtatni senkinek eszébe sem juthatna; de fájdalom, ebben a nemzet legnagyobb részénél egy, hatalmára féltékeny, különvált érdekű testület lévén a fő-főszereplő, ez, önző érdekeit a hon javának elibe tévén, a reactio éveiben a haza szerencsétlen viszonyait ama törvény sok tekintetbeni meghiúsítására használta fel, és a felekezetek gyászos viszálkodásait újból fölélesztette. Annál szorgosabb teendője minden igaz hazafinak ma, midőn a nemzet önsorsa intézéséhez való szabad hozzászólási jogát visszanyerte, az elmulasztottat hova - hamarább utánpótolni és a nemzetnek egyesülés általi erősödését e téren is eszközölni. A felekezetesség, mely az absolutismus bujtogatásai folytán, a hazafiak sziveit annyi ideig egymástól elidegenítette, már-már eltünedezőben van és mindinkább előtérbe lép ama jótékony szellem uralma, mely a társadalmi testvérülésben látja nemzeti létünk és gyarapodásunk legerősebb biztositékát. % E szellem befolyása alatt a törvényhozótestület nem fog késhetni az 184 8-iki XX-ik törvénycikk életbeléptetését és kellő körülírás általi valósithatását eszközölni. / Ámde megeshetnék-e az, ha a törvényhozás a concordatumot magáévá tenné, melynek mindjárt I. cikkelye kimondja, hogy a „szent római kath. vallás minden kiváltságai- és előjogaival, melyeket annak Isten rendeletéhez (?'?-?) és az egyháztörvények határozmányaihoz képest élveznie kell, az ausztriai császári birodalomban és mind azon orságokban, melyekből az áll, örökre fentartatik '?" Mikép volna lehetséges az 1848-iki törvény által a vallásfelekezetekre nézve kimondott egyenlőség és viszonosság keresztülvitele, ha egy másik törvény ama felekezetek egyikének minden kiváltságai és előjogai örökkévaló fentartását biztosítja ? Elég calamitás a modern államra nézve, hogy létezik kebelében testület (hierarchia), mely a vele nem egy meggyőződésen levők üldözését vallásbeli kötelességének tekinti, s erre legfőbb méltóságait ünnepélyesen meg is eskedteti (Haereticos, schismaticos, rebelles eidem Domino nostro (Papaej vei successoribus pro posse persequar et impugnabo); de valamint erről a vallásszabadság semmi szin alatt meg nem szeghető elvénél fogva semmit nem tehet, ugy7

más részről az államélet elleni valóságos bűn volna épen ama testületet még különös kiváltságok és előjogok által erősiteni és kedvezések által antisociális törekvéseiknek még mintegy ösztönt adni. De valamint a concordatum első cikke a társadalom egészét, ugy a tizedik cikk a családok békéjét fenyegeti, amennyiben a házassági ügyek fölött egészen a hierarchiát teszi korlátlan hatalmú bíróvá, ezt is a canonjog legszigorúbb álláspontjára utalván. A X. t.cikk idevonatkozó része igy hangzik: „Mi a házassági eljegyzéseket illeti, azoknak létezéséről s a házassági akadályok •megalapítására befolyásáról az egyházi hatóság fog ítélni, azon határozványokhoz tartván magát, melynek ugyancsak a tridenti egyházgyT

ülésbeii s azon apostoli iratban, mely e szavakkal kezdődik : „Auctorem fidei," bocsáttattak ki." Azok kedveért kik az „Auctorem fidei" iratot nem ismernék, megjegyezzük, hogy ez VI. Fiúsnak a pistojai zsinat ellen 1794-ben kiadott bullája, melyben azou állítmány: hogy az egyház csak az államhatalom beleegyezésével szabhat meg bontó házassági akadályokat; továbbá azon állitás: hogy a polgári hatalom jogosítva van az egyház által felállított vagy helyeslett házassági akadályokat megszüntetni vagy korlátolni, végre azon állítmány, hogy az egy ház az általa elészabott vagy helyeselt akadályok alóli felmentési jogától az államhatalom részéről törvényesen megfosztható, kárhoztatnak és reprobáltatnak. Az utóbbi évek tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy semmi sem képes az egy haza polgárai között a békés együttélést annyira megzavarni, mint a canonjog fentemiitett határozmányainak a házassági ügyre való szigorú alkalmazása. Megengedjük, hogy a római egy^ház, mely a házasságot sacramentumnak, tehát tisztán vallási ügynek vallja, maga szempontjából igazában van, midőn a valláskülömbséget a házasságra nézve tiltó akadálynak mondja, és a vegyes házasságot általában törvényellenesnek declarálja; de más részről tagadhatatlan az is, hogy az állam, ha a