Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-09 / 23. szám

fenntartassék, és boldogabb időre halasztassék ? De kérlek, micsoda Jus lehet az, a mely más harmadiknak megsértődésével vagyon egybekötve, és a mely, sem az ország boldogságával, sem Európának mostani egybeszerkesztésével, melynek csakugyan mi is egy része vagyunk, meg nem egyezik? Továbbá, miienne ezen ellene mondásnak a vége? Avagy nem az-e, hogy ellent nem állván ezen törvényeink szentségét mocsokkal illető ellenmondás, csakugyan azok, a miket az ország rendjei 0 Felségének megegyezésével végeztetnek, tökéletességre menjenek. Micsoda következést lehet már innen hlízni? avagy nem azt-e, hogy „lehet egy egész statusnak megegyezése nélkül is törvényeket hozni, és hogy a törvénytévő testnek azt a részét, a mely az ország boldogságát mindenkor ellenzi és a melynek ellentmondásának a törvényben semmi ereje nincsen : mint épen szükségtelent, ugy kellessék a törvénytévő hatalomban nézni." Ezeket kell annak okáért minékünk gondolóra vennünk, hogy célunkat el ne hibázzuk; a vallás előmozdításának gondolatlan buzgóságától elragadtatván egész Európa előtt gyalázatot ne valljunk. Közli Bonyhai Benjámin. ISKOLAÜG Y. Mennyit tesz az iskola az egészség- ápolása körül, mennyit kell tennie? I. „A szabadság, műveletlen, vak nép kezében fegyver, a szabadság meggyilkolására." Ezen állítás alapossága kétségbevonhatlan; mert könnyű bekötött szemű embert a vízbe ugrasztani, nem nehéz a vak népet ámításokkal igába fogni. — Európa nemzetei nagyobbára már kinöltek a bölcsőből, — azonban járni csak azóta kezdenek, mióta néhány elesés után észrevették, hogy szemüket használva ki szabadulhatnának a gyermek szobából. A mult század, melyet méltán neveznek a népnevelést megtermett századnak, megtette — a magáét, megoldotta a szemkötöt, e jelen században a nemzetek szabadságért kiálltanak. Hogy azonban az itt-ott mutatkozó eredmény, ne legyen csak fegyver, melylyel az eddigi eredmény megsemmisíttessék, világosságért küzd a szabadság után vágyó nemzetek tömege. — A világosságot részben s nagyrészben az iskoláknak s ezek között a népiskoláknak is kell terjeszteni. — A népiskola jókarban létele egyik fő szüksége a szabadságnak. — Nem árt tehát a népiskolát most, midőn hazánk felett a szabadság hajnala ismét hasadni kezd, különös figyelemre méltatni, és érdekében valamivel többet tenni mint eddig, mert ön magunkon is múlhatnék, ha a hajnal után napot ijem látnánk, ha a vak tömeg lerontaná, mit a bölcsek a világosságnak építenek. Hazánk egyik nemzetgazdásza a mult évben igy kiáltozott, sajnos — a pusztában: „5000 község van iskola nélkül, iskolát nekik!" Én erre ezt mondom, amen; de előbb azt kiáltom : A meglevőket kell mindenekelőtt rendbe hozni! — Minő tekintetben ? Iskolaügyünk javulni csak azon esetben fog, ha őszintén bevalljuk annak gyengéit. — Egyelőre azon gyengéit akarom a népiskoláknak bevallani, melyek mind a testre, mind a lélekre egyiránt károsan hatnak, elismerve, hogy csak az egészséges test lehet a lélek kényelmes műhelye, azon kérdést teszem fel: Mennyit tesz az iskola az egészság ápolása körül s mennyit kell tennie, E kérdés megoldását szorosan összekapcsolom a népiskola reform kérdésének szellőztetésével. Igen örvendetes jelenség honunkban, hogy az iskolák és az iskolába járók száma évről-évre emelkedik. Ha figyelemmel kisérjük e szaporodás minden mozzanatát egy kellemetlen tüneményre akadunk; népűnk nagyrészt ugyanis jelenleg azon balhitben van, hogy a gyermeket minél elébb iskolába kell küldeni; ebből származik azon kellemetlen tünemény, hogy sok helyt hat éven aluli gyermekek is járnak a rendes iskolába. A nevelők azon nézetben vannak, hogy a tűlkorai iskoláztatás nem csak hogy nem hasznos, hanem az egészségre nézve káros is. A tanitók akárhányszor tapasztalhatják, hogy a hat éven alul iskolába küldött gyermek eleinte feltűnő gyorsan halad, de egy pár holnap múlva egészen ellankad s ugy szólván el butul. Azon orvosok, kik az egészség ápolását az iskolákban előmozdítandó, e tüneményt gondosan figyelemmel kisérték, azon meggyőződésre jöttek, hogy e tünemény a megerőltetés következménye, miért is tanácsuk az, hogy a rendes iskolába csak a hét éves gyermekek vétessenek fel. E tanács a fent nevezett tünemények elkerülése tekintetéből is eléggé indokolva van, de támogatja ezt azon tapasztalás is, miszerint a hét éves korában iskolába küldött gyermek, a hat és hét éven alul iskolába küldött gyermeket rendesen eléri s túlhaladja, s hogy a gyermekek hét éves koruk elérte után mutatnak elvont dolgok iránt némi kedvet és képességet. — A népiskola kezelése is könnyittetnék az által, ha a rendes iskoláztatásra még meg nem érett gyermekektől megszabadulna. — A három söt több osztályú népiskolákban, a tanitó rendesen csak az egyik vagy másik osztálylyal működhetik, mialatt a többinek csendes foglalkozás a sorsa. — Mennyi bajt okoznak e kicsinyek a reájuk nézve lehetetlen csendes foglalkozás ideje alatt, csak a tanitók tudják. A hét éves gyermek már könnyebben elfoglalható s fejlettségénél fogva többre is képes. Igen természetesnek látom ezek után, ha azon kérdés intéztetik hozzám. — Mi történjék a hét éven aluli gyermekekkel ? A gyermeket hét éves koráig az édes anya nevelheti és oktathatja leghelyesebben, ha ez hivatását elismerve kellő képességgel bír. Ugyanazért édes anyák nevelése a népnevelés legégetőbb kérdése. Pestalozzi célja az volt, midőn Linhard és Gert,rúdját irta, hogy anyákat neveljen. — S e kor mégis millió gyermeket hord ölében, kiknek jobb lett volna nem születni; — mert nincs édes anyjuk. — A kötelességérzet hiánya átszivárgott a nyilvános életből, s öldöklő méregként hat a családi életben. A kormányoknak kell megkezdeni a kötelességérzet meghonosítását, szemök