Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-09 / 23. szám

sincs beavatkozni a vallás dogmaticus részébe, ugy, ha csak saját lételét megsemmisülés veszé­lyének nem akarja kitenni, szükséges a vallás in­stitutióját figyelemmel kisérnie s leginkább arra felügyelnie, hogy ez institutióban ne legyenek oly pontok, melyek a fennálló törvényekkel különö­sen az állam lételének alapjául szolgálókkal ellen­kezésben vannak, S ha valamely vallás institutió­jában ily elvek foglaltatnak, az állam nem csak jogosan léphet fel ezek ellen, hanem azt tenni kö­telessége is. A példa világosit. Azt csak senki sem fogja tagadni, hogy az éjszakamerikai egyesült-álla­mokban legnagyobb vallásszabadság uralkodik; és a mormonokat mégis üldözik. Miért? Talán azért mert prófétában hisznek? A világért sem. Hanem mert a mormonok vallási insitutiója nem csak megengedi, hanem parancsolja a többnejüsé­get, az amerikai törvények pedig ezt halálos bün­tetés alatt tiltják. De Európából is hozhatunk fel példát. Bel­giumban teljes vallásszabadság uralkodik. Ott ugyan senkit sem kényszeritnek hatóságilag arra, hogy gyermekeit kereszteltesse meg, de még arra sem, hogy halottait egyházilag temettesse el; mert ezek szorosan a vallás benső lényegéhez tartoz­nak. Es mégis alig van állam, hol a vallásfeleke­zetek institutióinak minden mozzanatát őrködőbb szemmel kisérnék, mint épen itt. E kis országban épen mint Franciahonban a polgári házasság divatozik, még pedig ugy, hogy aki akarja a pap által is megáldatja egybekelését aki pedig nem akarja, erre nem köteleztetik, s há­zassága mégis törvényes. Történt ez év elején, hogy egy vidéki cath. postamester ez utóbbi forma szerint házasodott. S az illető község plébánosa egyik vasárnap a szó­székről a hívek előtt a postamester és ennek neje jelenlétében ugy nyilatkozott, hogy ez egybeke­lés nemcsak hogy nem törvényes, de nem is há­zasság, hanem csak ágyas-tartás. — A postames­ter e nyilvános botrányért beperelte a plébánost, a törvényszék pedig ugyanezt rágalmazásban el­marasztalta és 400 franc pénzbirságra itélte. Hiá­ban hozta fel a tisztelendő úr, hogy hiszen ő nem mondott egyebet, mint a mit IX. Pius palam et publice az encyklicában nyilvánított. Belgiumban nem tekintenek arra, mit mond IX. Pius, hanem mit mond az államtörvény. Alkalmazzuk már most az elsoroltakat a na­zarenusokra. Ezeknél még valamint dogmákról ugy institutiókról sem lehet szó. De, ha igaz, van a nazarénusok elvei között olyan, amit egyetlen­egy rendezett európai állam sem türhét meg kebe­lében. S ez a vagyon és a nők communismusa, mely­nek elsejét a fentebbi cikk irója ugyan tagadja, de több rendbeli tudósításaink szerint csakugyan meg van közöttünk a vagyonbeli communismus is, Az első ellenkezik összes társadalmi viszonyaink­kal, a második pedig nemcsak moraliter káros, ha­nem az állam életerejét metszi keresztül. Kérdjük már most, ha az államhatalom ezen elvek ellen gátlólag fellép, s azokat nemcsak elharapódzni nem engedi, hanem még azok kiirtására is törek­szik, vájjon mondhatjuk-e, hogy ez államhatalom ellensége a vallásszabadságnak ? A nazarenusokhoz legközelebb állóknak sem sikerülhetett maiglan tisztába jőni a felett, hogy mi képezi hitvallásuk sajátképi lényegét; és amint tapasztaljuk, egymással homlokegyenest ellenkező vélemények uralkodnak felölök. Hiszen ez akkor egy valóságos titkos társulat, melyet egy rende­zett állam sem tűrhet meg kebelében, miután semmi sem biztosítja, hogy abban a fennálló rend teljes felforgatása nem forraltatik-e, sőt közel fek­szik és igazolva van a gyanú, hogy a titok alatt olyasmi lappang, különben nem kerülné a nyil­vánosságot. r Epen ez az áldása a szabadságnak, hogy min­den olyan titkos szövetkezésnek elejét veszi, és az assasinok rendje *) keleten, a jezsuiták titkos uta­sitásu rendje nyugaton csakis kötött államviszo­nyok között keletkezhettek. *) Az assasinok rendjét Hassan az israaeliták felekezetéből 1103-ban alapította. Az assisinok a régi Parthiában (Dilemben) laktak és saját akaratuk teljes megtagadásáról voltak nevezete­sek. Voltak titkos tanaik, beesküdött rendtagjaik allegoriai jelek­kel és symbolumokkal. Főnökük, vagy nagymesterök „a hegyi öreg" (sebeik al gebei) parancsának vakon és legnagyobb halál­megvetéssel engedelmeskedtek, bátran és csellel hajtották végre a rájok bizott gyilkosságokat, és gúnyolódtak a kinoztatások kö­zött, ha elfogták őket. Gazdag zsákmány az életben, az érzéki örö­mek boldogságának reménye a paradicsomban voltak vakmerő tetteik hatalmas emeltyűi. A keresztyének és saracenok rémei valának. Hozzáférhetlen sziklaváraikban dacoltak a seldsukkok minden megtámadásával. .Nevök ezután sok nyugati nyelvben az orgyilkosság megjelölésére használtatott. 45 *

Next

/
Thumbnails
Contents