Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-02 / 22. szám

szembefekvö falon egy hosszú fogas nyúlik el, melyre a számtalan törülköző-kendők vannak felaggatva, a fogas tetejét pedig egy polc képezi, mely elől nyilt fiókokra van osztva, ezekben a csizmatisztitó kefék állanak. Az intézetben könyvtár, természettani, természetrajzi és vegytani szertárak vannak, szerény kiállítással és csak a legszükségesebb cikkekkel, de a célnak eléggé megfelelőleg. Mindenik gyűjteményen látszik, hogy folytonosan használják s teljességgel nem díszből van felállitva. Az énekterem, hol a zongorák is elhelyezvék, igen tágas és karzattal is ellátott helyiség, olyanforma, mint nálunk a megyeházi gyűlési nagy terem szokott lenni. Az igazgató tiszte az egész tanintézetre közvetlenül felügyelni, s a tanítást egészben véve vezetni. Maga hetenkint mintegy 12 órát tanit. O tartja fenn a tápintézetet, s e részben a növelési tanácsnak évenkint benyújtja költségvetését. Magának, családának, és s'egédének lakás, szabad koszt, fűtés, világítás, és mosatás jár az intézetben. Készpénz fizetése ezenkívül törvényileg 1800 — 2500 frankra van határozva, de ehhez még mellékbevételek is járulnak. O és családja a növendékekkel mindig egy asztalnál étkezik. Egyébiránt a konviktus a képezde történetének minden időszakában, az intézetre az 1865-ki hivatalos jelentés szerint, valódi „csapás1

1

ként nehezedett, s annak eltörlését jelenleg is sokan sürgetik, mint a mely véghetetlen sok kárt idéz elő a növendékek jellemképzésében. Azonban a kisvárosban magán házaknál mintegy családi gondviselés alá nem lehet elhelyezni ennyi növendéket, az államnak pedig mulhatlanul szüksége van leendő tanítókra kiknek egyik szaporodási tényezője a bennlakás és tápintézet. Szeremlei Samu. (Folytatjuk.) KÖNYVISMERTETÉS. Egy bölcsész és bölesészettanár Magyarországon*. Lélektan, mint gymnasiurni kéziköny. Irta Van dr á k András harmadik újonnan szerkesztett és javitott kiadás. Eperjes. 1863. — Tiszta logica, felgymnasiumi tanulók számára. Irta V. A. Harmadik kiadás. Eperjes. 1867. — Bölcsészeti erkölcstan iskolai kézikönyv alakjában. Irta V. A. Második átdolgozott kiadás. Eperjes. 1865. — Bölcseleti jogtan (észjog). Irta vezérfonalul a nyilvános leckékben V. A. Eperjes. 1864. (Folytatás.) A Fries-féle, s igy megdicsért psychologia tapasztalati volt, s különösen azon időben, mikor az ujabb kutatások az embertant (anthropologia) és élettant (physiologia) még nem tették külön tudományágakká, sőt az általában vett szerves élettan Cbiologia) is csak főként a lélektanból nyert, analogiai uton, egy-egy világító sugarat: a tapasztalati lélektan nagy fontosságú tanulmány volt, s kivált neveléstani szempontból csaknem megbecsülhetetlen értékű s fölszámithatlan eredményű. Fries és tanítványai psychologiája ma olvasva nem ad semmi ujat; terminológiája teljesen az, a mit a közéletben naponként hallunk félig s félig sem mívelt, csak egy-egy kissé olvasott emberektől is, s ezért első tekintetre hajlandó volna az ember általán véve csekélyre becsülni, ha olyan jól nem esnék az a nemes, s mindenütt kitűnő indulat, a mi az idealismustól s bajnokaitól csaknem mindenkor elmaradhatlan. De épen ez általánossá válása mutatja, — bár soha nagy zajt nem ütött is, — hatásának messze terjedését. A mely gondolat életre való s éltető s tovább gondolkodásra serkentő Qsuggesting, mint az angol pompásan eltalálja latin eredetű szavával) annak tulajdonosa bizton számithat arra, hogy tulajdonjoga teljesen elvész, mert a gondolat mindenki sajátjává válik, s a köztudalom csak arra levén figyelmes, hogy az nagyon általános és közönséges dolog : nem hajlandó elismerni, hogy nagyon sokat köszönhet annak, a kinek e közönséges dolgot köszöni. Csak egy gondolatot tekintsünk meg: a fejlődés (evolutio) gondolatát ugy, a mint ezt ujabban minden tudományokkal foglalkozó ember értelmezi, s látni fogjuk, hogy mindenki használja, nem lehet el senki nélküle, s a gondolatok iránt legkevésbé fogékony, (mert üres formákhoz, s a gondolkodást mindig akadályozó, megállapított, úgynevezett po sitivitás okhoz leginkább kötött) társadalmi osztály, az ügyvédség*) is csaknem teljesen elfogadta, az ügyek történeti oldalának előtérbe állítása által, ugy hogy ha most e gondolat egyszerre, mint valami varázsütésre, eltűnnék rendelkezésünk alól, mindenki ezer meg ezerszer tapasztalná hiányát; s mégis hányadik embernek jutna eszébe az, hogy ennek megtalálása és tüzetes alkalmazása nagy lépés a gondolatvilágban és az öszszes tudomány megszámithatlan sok alkalomkor mondhat köszönetet e gondolat segélyének! Azt sem tudja tulajdonképen még a tudomány sem, hogy kinek köszönje, s Aristoteleshez és Anaxagorashoz visszamennek a tudósok, s általában az ujabb két nagy tudósnak Hegelnek és a positivismus alapitójának Comte Augusztnak csak annyit adnak meg, hogy ők tettek legtöbbet terjesztésére, kimutatván terjedelmes alkalmazása által roppant gazdagító, segitö, világosító hatását, holott pedig számtalan dolognak épen az alkalmazásbeli eredményében, s magának az embernek a használatbavétel gondolatában van teljes érdeme, s az eszme is, mint a föld, sokszor ,,jure primae occupationis" válik az embernek tulajdonává, de hogy azért mégis tulajdona elvitázhatlan. *) Szükségesnek tartom megjegyezni, — félreértetés elkerülése tekintetéből— hogy itt ügyvédek alatt a jogtudósokat nem értem, hanem amaz csupán a positiv törvényekből élődő, azokat vakon alkalmazó, s azok hibáinak kimutatásaért azonnal a „felforgatás" vádjával előálló sereget kivántam jellemezni (mondhatnám megbélyegezni is), mely hála Isten napról-napra fogy már az egész világon s pedig sokkal nagyobb mértékben, mint az a másik sereg, a mely ép ugy megkötött dogmák bilincseiben szereti elméjét tartani, s egyedül azt véli hitnek, s nem is töíekszik aztán valami élö (tehát munkás, s igy küzdő, s igy tökéletesülő, tisztuló) hitre.