Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-02 / 22. szám

Fries logikájára nézve irják neki barátai, hogy különösen neveléstmii szempontból minden dicséretet érdemel, s egyik, ki korábban épen logika-tanitással foglalkozott, emliti, mennyire sajnálja, hogy még akkor nem volt meg a kézikönyv. *) — Ez lélektanára nézve is állt akkor, söt áll még ma is, mert a tapasztalati lélektanok legfőbb értéke ma is neveléstani hasznukban áll. Az az ifjúság, amely még az élet ezer meg ezer-féle változatosságai által minden lépten-nyomon érdekeltetve, vonzatva, folytonos kifelé ható működésre vágyik, s igy teljes figyelme magán kivül van, semmi által nem vezethető oly könnyen önismerethez, s nem szoktatható semmi módon oly könnyen önvizsgálathoz, mint ha öt épen működése közben mutatjuk meg saját magának, s igy érdeket keltünk benne arra, hogy önmagát tegye gondolkozása tárgyává. S még ezen kivül nálunk, hol a gymnasium semmi előtanulmányt ehhez nem ád, s az I-sö bölcsészeti osztályban a lélektan tanitása megkezdetvén, már az elsö félévben be is végeztetik, s soha többet elö nem kerül, még csak az egyetemen sem (ha ugyan valaki ilyen philosophiai előadásokra nem sajnálja idejét vesztegetni) valóban nincs jobb módszer a lélektan tapasztalati tanításánál. De vessük már most fel azt a kérdést, hogy mi célból taníttatik valahol a psychologia s lássuk, hogy miként áll a dolog akkor a tapasztalati lélektanra nézve? Az angol költő Popé ama mondása „The proper study of mankind is man" (az emberi nem sajátképi tanulmánya az ember"), melyet annyiszor idéztek, alkalmaztak izgatási, serkentési célból, ma már nem csupán a psychologia tanulmányozására buzdít, hanem számtalan sok egyes tudományágak felölelésére is, ugy hogy, ha a tapasztalati lélektan csak ezt tűzi céljául, hogy tanulmányozza az embert, hogy megérthesse lelki életét: csak a mai viszonyok közt ismert anyagokhoz képest is végkép kimerithetlen, s az egyes tapasztalatok, fölfedezések, ujabb-ujabb észrevételek láncolata, míg lényegben kevéssé, addig tömegben ijesztően szaporítja a tudományt. Mindezek az okok azt követelik, hogy haladjon a tudomány általános philosophiai oldala, tudjon oda emelkedni, a honnét az egyes tünemények ezreiben is egy lényeget lát, s azt mutassa ki, az esetlegességeket pedig hagyja fel olyan egyes kutatásoknak, melyek meg azokban kutatják a benső egyféleséget, a benső lényeget, s igy, ha a tömeg mégis annyi maradna is, de lesz benne rendszeres elágazás, folytonos nyomon járó egybefüggés, rendszer. Igy próbált Hegel a dialecticai módszerben, Beneke a psychologiai empirismus rendszeres keresztülvitelében magasabb álláspontot keresni, s ha Ueberwegnek igaza van, **) Benekére épen Fries is befolyt, hogy amaz álláspontra emelkedjék. Már Molnár Aladár kiemelte Vandrák „Lélektaná"nak az irodalmunkbeli többi lélektanoktól külömböző voltát, ***) abban, hogy mig a többiek szerzői teljesen csak *) Lásd : Henke „ J. F. Fries etc." 133. 1. **) Uebersberg : Grundriss der Gesch. der Phil. Dritter Theil 191 1. ***) Molnár A. „A psychologia vázlata." Az előszó első lapjánegy-egy lélektan irását vették célba, s ennek teljes kerek-dedségre igyekeztek, addig Vandráké nyiltan mutatja, hogy ez egy bölcsészeti rendszer alapja is egyszersmind, még pedig alapja azon rendszernek, melyet subjectiv-idealismus név alatt nevez már a bölcsészet-történelem, s melynek nagyon is rövid vázát fentebb láthatni. Nem ad ugyan bölcsészeti embertant, mint Fries a „Neue Kritik der Vernunft"-ban, hanem csak lélektant, melyről meg jegyzi, hogy nem pneumatologia, mert a szellemről, mint szellemről semmit sem tudunk S korlátolt ismerő tehetségünknél fogva nem is tudhatunk, hanem ismerhetjük a „szellemet az ö természeti létele, fejlődése s működése, azaz véges időben élete alakjában." Tehát tapasztalati lélektan, de azért „nem pusztán lelki élet-rajz, de nem is meddő szemlélődés, hanem tapasztalati alapon józan elmélkedés." (2. §. 2. 1.). Nem tudom, ha nem méltánytalanság-e a szerző iránt, egy-két kérdést tenni föl e munkánál a lélektan némely cardinalis kérdésére vonatkozólag, melyeket nem tárgyalva, vagy némi hézag, vagy némi — föl nem oldott — ellenmondás látszik benne is, mert ez által a közönség arra a gondolatra juthatna, hogy ö a kérdés mélyeivel nem mert megpróbálkozni, holott előszavában nyiltan kimondja, hogy nem. akar egy ily gymnasialis tankönyv határain túl csapongni, s némely részek tárgyalásában „az ifjak szivének kiképzendését tartva szemmel," nem általános tudományossági, hanem főként nevelési cél vezérelte. E nevelési, s anyagnyujtási tekintetben csak ismétlem, a mit már mondtam általában, hogy Vandrák e müve nagyon hasznos, könnyen, tisztán, világosan irva, egyszerűen osztályozva, s a lehető legkisebb terjedelemre szorítva, teljesen elvégezhető, s az ifjaknak tán épen nem terhes, (s tanitása e szerint szinte nem az) mely tulajdonok mind a gyakorlott tanárt mutatják, ki nem kisért meg többet, mint a mennyit ki is vihet; amellett annyira érdekkel vannak a lelki tünemények itt kimagyarázva, amott leirva, hogy az ifjak, ha még olyasmit nem tapasztaltak volna, hajlandók azt megfigyelni, ini által már van némi eredménye tanulásuknak. — De épen ez a kérdés is fölmerül, vájjon elég-e ennyi arra, hogy a philosophia nehezebb kérdéseihez is közelebb juttassuk a növendéket ugyanakkor, mikor a lélek megismerésében elöbb-elöbb halad, s igy a mi gymnasialis-szerű bölcsészeti tanfolyamunk után eljuttassuk arra, hogy önerején képes legyen átmenni egy vagy más derekas bölcsészeti munkán, mely azon kérdéseket széltében-hosszában tárgyalja, a melyekről ö, hallván már eddig is valamit, kimeritö ismerettel óhajtana birni. — Erre természetes a válasz, s igen könnyű, hogy a magyarázat ezt is kipótolja, s én nagyon elhiszem olyan biztos észjárású férfiúról, a minőnek Vandrák mutatkozik e négy füzelében, hogy ugy is történik, de vájjon nem az volna-e a könnyebb mód, hogy keresnénk a lélektan számára olyan álláspontot, a melyről nézve annak mélyei is föltárulnának az ifjak előtt, s mig igy a philosophia csarnokába már ekkor belépnének, a specifice lélektani tapasztalatokra magyarázat közben utalná őket a tanár, egy-két érdekfeszítő kérdés és példa fölvetésével. —- Azonban ebben már benne rejlik mintegy