Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-02 / 22. szám

emberiség elé s ez által az egyént, emberi méltóságának tudatára segítvén, a papi gyámság alól felszabadították : azóta a római egyház önmaga hivatását megtagadva, engesztelhetetlen ellenkezésbe * jött a népek nemesebb rendeltetésével és törekvéseivel. Ezek az emberi szellem fenséges sugallatit követve, a gondolatot felszabadítani akarják és az emberi ész s erö, ahelyett hogy, mint a sötét századokban történt, az emberek leigázására használtatnék, most arra fordittatik, hogy a természet csodás, roppant erejét meghódítván, emberek helyett ezt működtessék. Minden egy-egy felfedezés egy-egy láncszemet tördel össze a bilincsből, melybe a zsarnokság az emberiség tömegét verte. Ezek nyomán az ujabb kor oly egyéni szabadságot, oly munkás tevékenységet, oly szellemi mozgalmat teremtett, aminőről a római clerus által vezérlett középkornak sejtelme sem volt. S ezek ellenében Róma, visszautalva a letűnt korok sötétébe a gondolatszabadságot kárhoztatja, a munkásságot örökös ünnepei, búcsújárásai s tétlen szerzetes élet által elölni, a szellemek mozgalmát pedig censurák, és indexek által elfojtani törekszik. Nem volt az utolsó három századnak egy-egy kiváló szelleme, egy-egy korszakot alkotó tehetsége, mely Róma üldözését, villámait magára ne vonta volna. VikleíF, Huss, Savonarola, Campanella, Galilei, Kepler, Sarpi stb. mindmegannyi elsőrendű csillagai a szellem birodalmának, a római egyház hallatlan üldözésének tárgyai voltak. S most ti azt akarjátok, hogy mi ezen hatalom kezébe adjuk a jövő nemzedék nevelése és oktatása ügyét! Nézzetek oda, mi lett ama nevelő kezek alatt az egykoron oly hatalmas Spanyolországból, mi lett a hajdanta a műveltség fáklyáját elülhordó Olaszországból, s mivé lett Délamerika összehasonlítva a szabad Ejszakamerikával?! Minekünk, hogy azon tátongó sebeket, melyeket 18 évi fonák igazgatás társadalmunkon ejtett, begyógyithassuk, az emberi ész minden erejének szabad felhasználására vagyon szükségünk, nekünk szabad sajtó, szabad ipar, szabad tudomány s ezek nyomán az összes népség felfokozott munkássága és összetartó működése kell. Ámde mindezeknek a római hierarchia sokszoros s legközelebb az encyklikában tett nyilatkozata szerint határozott, esküdt ellensége. Hiába hivatkoztok arra, hogy hiszen magában a kath. clerus kebelében is vannak jelesnél jelesebb tudósok, és Európa legkatholikusabb nemzete, a francia nemzet az emberi mívelődés és haladás élén áll. Igaz, való igaz! csakhogy ama tudósokat nem a hierarchia rendszere emelte a tudomány magaslatára, s Franciaországot nem az helyezte az emberi művelődés élére, hogy római katholikus, hanem épen ellenkezőleg ama mindent elfojtó kasztrendszer ellenére, annak dacára lettek azokká, a mikké lettek. Jól tudjuk mi, hogy Laplace, Arago. D'Alambert, korunkban pedig Günther, Frohschammer, Döllinger stb. katholikusok, és az emberi tudomány első rendű díszei, de azt is tudjuk, hogy műveik ott állnak azon index librorum prohibitorum-hsua, melyről Sarpi rég megjegyezte, hogy „legjobb eszköz az embereket elbutítani azon szín alatt, hogy kegyesebekké teszik őket." Franciaország hatalmas mozgalmai az emberiség míveltségi előhaladásában nem ismeretlenek előttünk, de ismerjük amaz elkeseredett harcokat is, melyeket Franciaországnak azok végett a clerus ellen folytatnia kellett és folytat mai napiglan. A haladás azon mértékben leszen lehetővé az európai emberiségben, a mely mértékben sikerül a clerus befolyását paralyzálni. Ha tehát hazánkban a római egyház kezébe teszitek le a jövő nemzedék nevelését, e nemzedék férfikorra érve, az egyházat teendi a társadalom urává. S ha a nálunk különben is hatalmas egyháznak sikerül a közigazgatást, a megyéket, a kamrát maga növendékeivel elárasztani, mi hiányzik akkor még, hogy középkori rendszerét a „Religio" által oly szabatosan formulázott alakban a törvényhozás utján is életbe léptesse? A gazda, midőn földjét oly bérlő kezére bizza, ki csak a pillanatnyi hasznot tekintve, a föld zsírját egy, két esztendő alatt mind kiveszi s azzal tönkre silányítja, korán sem követ el oly oktalanságot, mint az állam, ha jövő polgárainak nevelését kizárólag oly testületre bizza, mely az állam viszonyai és irányának tekintetbe vétele nélkül, a maga testületi érdekeit minden másnak fölibe tévén, a társadalmat, mint valami matéria vilis-t, maga céljaira felhasználni soha meg nem szűnt.