Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-26 / 21. szám

T A R G A. Nyilatkozat és magyarázat* „Elmélkedésemében sem egyeseket, sem annyival inkább testületet nem akartam, nem szándékoztam megsérteni. Miután azonban fájdalommal tapasztalom, hogy „Elmélkedés"-em némely pontjai által nemcsak egyesek érzik magokat megsértve, hanem az egyetemes papságot is, mint testületet, megsértettnek nyilvánítják; szabad legyen megmagyaráznom „Elmélkedés"-em azon pontjait, melyekben állítólag, a sértés mérges nyila rejlik s egyszersmind kifejezést adnom azon biztos reményemnek, hogy ezen nyilatkozat és magyarázat után, nem utasítják vissza az illető egyesek békejobbjukat s a szándéktalan lehető sérelemért megbocsátanak nekem — amit is szívesen kérek. „Elmélkedés"-emben ezt irtain a papról : „A pap tanitók feletti korlátlan hatalma s iskolafelügyeleti joga törvényeken alapszik. Benne van az a legrégibb és legújabb canonokban épen ugy, mint benne fog lenni az ezután hozandó zsinati határozatokban is. Ez ellen tehát szólani nem szabad." Ezután az iskolalátogatás vagy visitálás 4 nemét adom elö. A fentemiitett nyilatkozatot én igy értem s igy értettem : törvényes téren áll jelenleg a pap, ha iskolájára felügyel s ezen felügyeleti jogot az ezután hozandó törvények is biztositni fogják a pap számára. Szóval: a pap jelenleg iskolafeltigyelö s hitem szerint jövőre is iskolafelügyelö fog lenni. Nincs tehát nekem semmi kifogásom a pap iskolafelügyeleti joga ellen. Csak az nem tetszik nekem, hogy némelyik pap visszaél ezen joggal. Jövőre nézve sem óhajtom én s egyáltalában nem akarom, hogy a pap ne legyen iskolafelügyelö — csak azt sürgetem, hogy a pap ugy képeztessék s ugy képezze magát tanpályáján, miszerint szakértő s gyakorlatilag is képzett iskolafelügyelö lehessen. Midőn én azt irtam a papról, mit fentebb érinték, s midőn én a pap iskolafelügyeleti jogát illetőleg igy érzek, a mint most előadtam; szabad legyen nekem a magam védelmére, azok ellenében kik ezt állítják: „N. S. nem akar függeni a paptól, tehát a fennálló törvények ellen tör, az egyetemes prot. egyház és iskolák közt létező viszonyt s az ezekben fennálló rendet felforgatni törekszik, s igy a prot. autonomia életfájának gyökerére eresztette fejszéjét," szabad legyen mondom a magam védelmére igy okoskodni: A protestánsok részére Magyarországon az autononomiát, vagy az önkormányzati jogot, vagy azon jogot melyen belől a prot. egyház Magyarországon önkormányzattal bir, azaz azon jogot melyen belől maga készítheti a canonokat, maga hozhatja a zsinati határozatokat s superintendentiális végzéseket — az autonomiát mondom Magyarororsz^gon a protestánsok részére Bocskai István 1606, Bethlen Gábor 1621, I. Rákóczy György 1645, vagyis a bécsi, nikolsburgi s linci békekötések, s az 1790. 26-ik törvénycikk biztosítják. A protestánsok autonomiája tehát Magyarországon az emiitett békekötéseken és 26-ik törvénycikken nyugszik mint erős alapon. A protestáns papok részére, tul a tiszán, azaz a mi egyházkerületünkben, az iskolafelügyeleti jogot a Gelei-Katonaféle canon biztosítja. Mindenki tudja, hogy a Gelet-Katonaféle canon nem alapja az autonómiának s igy a protestáns autonomia életfája erős gyökereivel nem a G.-K-féle canonba fogódzik s tartja fenn magát mint talajban. Szerintem tehát azon ember, ki nem helyeselne egy olyan canont, mely most fenn áll: nem a prot. autonomia életfájának gyökerére eresztené fejszéjét. A canont meg lehet, meg is kell, meg is szokták változtatni — de azért a prot. autonomia alapja nem ing meg. A pap iskolafelügyeleti joga, mint már emlitém, a G.-K.-féle canonon alapul. Ezen canon több tekintélyes pap nyilatkozata szerint túlélte már magát, söt általában a ref. papok legnagyobb része ohajtozik immár azon idő után, amikor zsinatot lehet tartani s ezen canont M. S. úr nyilatkozata szerint füstre lehet tenni. Ki biztosit már engemet ma arról, hogy, ha ezen zsinat megtartatik, nem módosittatik-e azon canon mely a pap iskolafelügyeleti jogáról szól, vagy nem töröltetik-e el egészen is az ? — Én nem akarom, hogy a pap, ha szakképes, ne legyen iskolafelügyelö; söt kívánom és óhajtóm, hogy minden pap szakképes-iskolafelügy elö legyen. „Elmélkedés"-em soraiban nem lehet azt olvasni ki, hogy én a papokat meg akarom fosztani az iskolafelügyeleti jogtól. Lehet-e hát engemet azzal vádolni, hogy én az egyetemes prot. egyház és iskolák közt létező viszonyt s az ezekben fenálló rendet felforgatni törekszem ? De tegyük fel — amit ugyan én nem engedhetek meg, — hogy én nyiltan hirdetném, és pedig mind írásban, mind élőszóval azon eszmét, miszerint a pap fosztassék meg iskolafelügyeleti jogától, — ha mondom én ezt tenném is; lehet-e, szabad-e azt állítani s hirdetni rólam, hogy én a prot. autonomia alapját akarom megingatni?! — Ha én a pap iskolafelügyeleti joga ellen agitálnék, söt élet-halálra harcolnék is: nem az autonomia, hanem a G.-K.-féle canon ellen agitálnék ésküzdenék — ezen canon pedig nem alapja az autonómiának — söt ezen canont legtöbb ref. pap elavultnak hirdeti már. Ha egyházi téren egyházáruló az olyan ember, ki egy bizonyos fennálló canont módosítani söt egészen is eltörölni akar; ugy azon dicső férfiak, kik eltörölték azon politikai törvényt, mely a földesúri jogokat több mint 600 éven keresztül biztosította — azon dicső férfiak, — mondom — mind . . . mind hazaárulók voltak. Ha nem szabad a papok iskolafelügyeleti módja s mikéntje ellen sem szót emelni, sem irni csak azért, mert a pap iskolafelügyeleti jogát fennálló canon biztosítja s ha az, ki ezt tenné egyházárulónak kiáltatnék ki: — ugy azon jelesek, kik nagy küzdelemmel reformra törekesznek . . . hazaárulók. A mi több: ha nern szabad a 19-ik században egyházi téren reformok után vágyni s reformokért küzdeni, vívni, agitálni: ugy én nem nevezhetem ma reformátusoknak azokat, kik több mint 300 éven keresztül dicsekedtek azzal, hogy ök reformátusok. Elmélkedésemben ezt irtam a presbyteriumról: „A presbyteriumtóli függést kötelessége minden tanítónak elismerni. A presbyterium egyedül törvényes kormányzója az egyháznak." Azt hittem, hogy elmélkedésem e sorait senkise magyarázhatja kétféleképpen. Elismerem tehát, hogy a tanítónak függeni kell a presbyteriuintól s hogy a presbyterium törvényes kormányzója