Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-26 / 21. szám

az egyes egyházaknak. Lelkem egyedüli óhajtása s erős •ágya, hogy vajha Magyarországon az egyes ref. egyházak agyéit mindég népképviseleti alapoa nyugvó presbyterium, azaz maga a nép, választott képviselői által, intézte volna és fogná ezután % intézni. Én ünnepélyesen nyilvánítom, hogy az ilyen presbyleri kormányzás ellen szólani, agitálni nem fogok soha. Lehet-e hát engemet azzal vádolni, hogy én az egyetemes prot. egyház és iskolák közt létező viszonyt s az ezekben fenálló rendet felforgatni törekszem ? De azért szabad legyen azt állitánom, hogy azon embert, ki a népképviseleti alapon nyugvó presbyteri kormányzás alakján vagy módján változtatni, szóval e tekintetben is reformálni akar vagy épen reformál is — azon embert — mondom — én nem tartom egyházárulónak. Azon tanítót pedig, ki nem akarna ilyen presbyteriumtól függeni, vagy ami mindegy : azon tanítót, ki nem ismerné el az ilyen presbyteriumot az egyes egyházak törvényes és legjogosabb kormányzójául — azon tanítót mondom nem szeretném ugyan s szívesen igyekezném jobb meggyőződésre birni ... de egyházárulónak akkor se mondanám, ha makacsai megmaradna akarata mellett, — s nem állítanám róla, hogy a prot. autonomia életfájának gyökerére vetette fejszéjét. Hiszen ha ez áll, ugy az is áll, hogy a népképviseleti alapon nyugvó presbyteri rendszer behozatala előtt minden protestáns ember az autonomia ellen küzdött s igy, ha jól vagyok értesülve, nincs 100 éve annak, hogy a reformátusok Magyarországon az autonomia hívei, — pedig több száz év óta élvezik s élvezték már a reformátusok az autonomia jogait Magyarországon. És ha valaha utódaink más kormányformát fognak behozni az egyházba és nem nép által választott presbyterek által fogják kormányozni az egyes egyházakat: akkor a mi utódaink egyházárulók fognak lenni s megvallom, ilyen körülmények közt ma nem örülhetne egy szüle sem, ha gyermeke születik. Autonomia és népképviseleti alapon nyugvó presbyteri kormányforma nem egy és ugyanaz. Az autonómiának köszönhetni azt, hogy a reformátusok nép által választott presbyterek által kormányozhatják s kormányozzák is egyházaikat ; — de azért akkor és addig is bírták s élvezték a reformátusok az autonomiát, amikor és amig az egyes egyházakat nem nép által választott presbyterek kormányozták; — tehát a reformátusok addig sem voltak egyházárulók, mig nép által választott presbyterium nem volt s ezután sem fogják az autonomia basisát ingatni meg, ha nép által választott presbyterium nem fogna lenni. „Elmélkedésemben ezt írtam az esperesről: „Mély alázattal hajlok meg az esperesttöli függés gyönyörűséges igája alatt — s nem is szólok ellene semmit." Ezután arra kérem nagyt. esperest urat, hogy alkalmatos időben visitáljon s ne tartson exameneket. Elmélkedésem e sorai sokak előtt gunyorosnak s igy nem szívből származottaknak tetszenek s igy azt magyarázzák ki ezen sorokból, hogy én az esperesttöl nem akarok függeni, hogy az egyetemes prot. egyház és iskolák közt létező viszonyt s az ezekben fennálló rendet felforgatni törekszem s igy az autonomia életfájának gyökerére eresztettem fejszémet. Ezen vád ellenében szabad legyen ezeket hoznom fel: Krisztus mondá, hogy az ö igája terhes de gyönyörűséges. Én tehát azt hittem, hogy ha én mint pap ilyen modorban szólok az esperesti visitátio eddigi módja és alakja felöl, hogy az terhes ugyan de gyönyörűséges: nem fogok félreértetni s igy nem fogják azt mondani rólam, hogy én nem akarok az esperesttöl függeni. Én akarok is, kívánok is az esperesttöl függeni, — de az esperesti visitátio eddigi módján és alakján változtatni akartam. Lehet-e hát engemet azzal vádolni, hogy az egyetemes prot. egyház és iskolák közt létező viszonyt s az ezekben fennálló rendet felforgatni törekszem? — ha pedig akadna olyan tanitó, ki nem akarna az esperesttöl függeni: — én utasítanám az ilyet legelőször rendre, azaz én terelném meggyőződését legelőször jobb útra; — de, ha makacsul megmaradna is feltétele mellett: — nem nevezném, nem nevezhetném egyházárulónak, nem mondanám, hogy az autonomia ellen agitál s idegen beavatkozások után óhajtozik. Hiszen ki nem tudja? — hogy esperestek a római katholika ecclesiában is vannak, pedig ott csak híréből ismerik az autonomiát; s igy az olyan tanitó is az autonomia ellen agitálna, ki a római katholikus esperest ellen agitálna. Esperest és autonomia nem egy és ugyanaz. Az esperest ellen — mint iskolavizsgáló ellen — lehet beszélni, iskolavisitálási módja s alakja ellen akár irni is — de azért a prot. autonomia basisa legkevésbé sem fog megingattatni. Sőt ha azon reformot akarná is valaki behozni a ref. egyházba Magyarországon, hogy ezután az esperest ne visitáljon az iskolákban — én az ilyen irányban reformálót se merném egyházárulónak nevezni. Az ilyen iránybani reformtörekvés lehet a legjobb célú is, s ha csakugyan elhatározza a tartandó zsinat, hogy az esperesti iskolavisitátio maradjon el: ugy csakugyan el fog az maradni — de azért az a zsinat, mely ezt határozza, nem fogja feladni az autonomiát. Ha sem a canon sem a zsinati határozatok sem a superintendentia — tractus — és presbyterium határozatai és végzései felett nem szabad elmélkedni; — ha ezek ellen nem szabad felszólalni; — ha ezeket nem lehet reformálni; — — ha ezeket nem lehet végképpen is eltörölni: ugy a reformátusoknak 4 pápájok van és én azt mondom, hogy igy nem lehetünk sem reformátusok sem protestánsok. N.-Szalonta, május 19. 1867. 1 Nagy Sándor s. k., gymn. tanár. Bukurest, május 10-én 1867. Az uralkodó egyház állapota Romaniában. Figyelemmel kisérem néhány év óta az uralkodó egyház állapotát Romaniában. Észleleteimet ismertetni kívántam e lapok hasábjain, de felmentett e fáradságtól a következő kiáltvány, mely híven tárja fel ezen egyháznak minden sebeit s felment. Azt hiszem megérdemli az elolvasást. „Vallásos bizottmány" „Kiáltvány." Jelige: Az én házam imádságnak háza, miért tettétek azt latroknak barlangjává! Keresztyén nép és román lelkészek! Talán a megváltót várjátok, hogy a farizeusokat kötélostorral kiverje a templomokból? Ugy-e nem! Rajtatok van a rend, a kötelesség titeket és épen titeket szólít fel, hogy egyházunkat magasztos helyzetére fölemeljétek. — A ti kötelességetek segíteni a kormányt és kényszeríteni, hogy foglalkozzék az egyházzal, mert a clerus fejétől nincs mit reményleni. Tizenhat éve telt el, mióta egyházunk sötét gyászba borult, s előre egy lépést sem tett. Tizenhat éve, hogy Nifon egyházunk szerencsétlen trónjára lépett s azóta nem tett egyebet mint, hogy aranyat gyűjtött össze két százezer piaszter évi fizetéséből és számtalan zsarolásaiból; az egyházat pedig elhagyta pusztulni, a lelkészi kart pedig megvetette kínozta és üldözte. Gyalázat reánk nézve egyházunk trónján tovább is tűrni egy ilyen bestiát. — Keresztyének; A vallás el van