Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-26 / 21. szám

gálatában történt a szigorú bírálat negatív és romboló törekvései ellen." Jacobi egyezett ugyan Kanttal annyiban, hogy mindkettő az emberi tudalomra hivatkozik, csakhogy Kant aztán bírálja azt, mig Jacobi mereng fölötte, s Isten léiének bebizonyítására, s átalában az ész által ki nem magyarázható emberi tünemények megfejtésére nem a gyakorlati irányú észt veszi föl, mint Kant, hanem az érzelem és hit elvét, melyben aztán minden bizonyos. E két nézet közvetitőjeként tűnik föl Fries, ki Kant kritikai módszerét teljesen osztja, s az emberi szellemi tehetségek bírálatára fekteti böicsészetét. Fő munkája is „Neue Kritik der Vernunft" címet visel, melyről maga is olyanformán szól, hogy „ha bevégzem, tudom, hogy valami határozottat szolgáltatok a philosophiában" *) „Fries azt a kérdést veti föl, — mondja róla Ueberweg nem rég megjelent philosophiai történetében — hogy az ész bírálata, mely az a priori ismeretek lehetőségét kutatja: vájjon maga is a priori vagy a posteriori ismeret által szerezhető-e ? s ez utolsót állítja : hogy t. i. mi csak a posteriori benső tapasztalás által juthatunk tudatára, hogy vannak és hogy miként vannak a priori ismereteink. Tehát a belső tapasztalaton nyugvó psychologiának kell ennélfogva minden bölcsészet alapjául szolgálni." — Az emberi szellem alaptehetségeit különösen az értelem, akarat és érzelem. módjaiban látja nyilatkozni, s mig az elsőnek tárgya, a dolgok látszatáról szerzett tudás, addig az utolsóé a vallásos kérdések kinyilatkoztatása. Az akaratnak alapul szolgál minden okos cselekvénynél a lényegben és értékben s végre az embernek saját méltóságában is vetett hit. Igy aztán az ember ismeretet szerez tapasztalás utján értelme által, — a dolog valóságos létében hisz, s hogy az értelem által tudott dolgok s azoknak megukban léte egy és ugyanaz : azt sejti. Fejleszti aztán ez alaptételeket addig, hogy határukat is kimutatja, és a bölcsésznek kötelességévé teszi, hogy csak olyasmit mondjon, a mire alapja van, s ne hágjon tűi szellemi tehetsége határán „a philosophusnak nem szabad azt állitaní, högy: a nap az égen van, hanem csak, hogy: minden véges ész tudja, hogy a nap az égen van. Nem szabad állitnia: az akarat szabad, hanem csak, hogy: minden véges ész hisz akarata szabad voltában. Nem szabad hirdetnie: van Isten, hanem csak, hogy: minden véges ész sejti a szép természeti lények életében a mindenható jóságot." Mikor Friesnek „Neue Kritik der Vernunft"ja megjelent ezen oldalok voltak azok, melyek Jacobival dicsérő levelet Írattak a szerzőhöz, ellenben az anthropologiai alapból természetesen folyó jeles tulajdonok, a Kant iskolájának Jénába ültetőjét Reinholdot lepték meg annyira, hogy 1808 april 3-án azt irá Friesnek: auf dem Felde gesunder, echter Psychologie sind Sie -der grösste Meister, den ich kenne, und Ihre trefFenden und neue Behusvét előtt, hogy a Pápáról jövő legátusok a szószékbe föl ne bocsáttassanak, mert a „pestifera doctriná"t oda is föl találnák vinni. *) Henke Ernst Ludwig Theodor. „Jákob Friedrich Fries. Aus seinera handschriftlichen Nachlasse dargestellt. Leipzig. 1867.117 1. merkungen werden bleibenden Nutzen stiften, wenn die Naturphilosophie, die über alle gesunde und echte Physik hinausgeht, langst vergessen sein wird." (Henke „J. F. Fries." 121 10 (Folytatjuk.) lí E LJMi 11). Kiilsö-somo^yi ref. egyházmegye gyülese. Szombat máj. 6, 7, 8. tartatván Gángol János és Egressy G. Sámuel főesperes, s illetőleg segédgondnok urak elnöklete alatt: megérdemlik több pontjai, hogy léteiéről a prot. közönség előtt szóljunk. Mint ilyen, első az egyházmegye elhunyt gondnoka Magyar Kossá Sámuel űr felett tartott emlékbeszéd, előadva Parragh János alesperes űr által, melyet egész terjedelmében közlünk, a mint következik: „Nagytiszteletü egyházmegyei gyűlés! „Egyházmegyénket a mult év nov. 28-án igen érzékeny és felejthetetlen veszteség érte: elragadván a halál angyala ennek 50 éveken keresztül volt hűséges kormányzóját, a segédgondnokok nestorát, Magyari Kossá Sámuel urat. „Bocsánatot kérek a nt. egyházmegyei közgyűléstől, ha e veszteség felemlitésénél kissé tovább időzöm, s felhívom ennek minden tagját, hogy szenteljünk az elhunyt férfiú emlékének néhány perczel, aggassuk be gyászravatalát testületileg, a hála és tisztelet cyprus lombjaival, mert ö ezt mitőlünk mindenek felett megérdemli! „Ugy van! a hála és tisztelet kegyeletes adóját az idvezült férfiú ezen e.megyei testülettől, kiválólag megérdemli ! „Ki volt ő ? s mit tett e.megyénk szellemi és anyagi jóllétének megalapítására ? Nem fogom gyenge tollal rajzolni megpróbálni, hagyom egyszerűen a tényeket beszélni, mert ezek sikerültebb képét állitandják elönkbe az idvezültnek, mintsem azt a legcsattanósabb ékesszólás képes lehetne a maga eredeti valóságában visszavarázsolni. „Ha valaki tisztelt gyülekezetet! a napot amaz áldás forrását, csak akkor pillantaná meg, midőn az már alkonyatra szállva, halvány, bágyadt sugárait veti vissza földtekénkre, a mikor mindenfelé csak homályos nagy mérvű árnyakat rajzol: korántsem hinné el, hogy ez ama felséges égi test, mely délpontján ragyogva millió és millió növénynek adott szint, léteit e's nevekedést, jótékony fényével és melegével táplálván azokat. Igy ha valaki a mi idvezült gondnokunkat is csak az élet messze elnyúló korában, a Simeoni öregségben kezdte ismerni, vagy épen ez időből akarja venni a mérvet, hogy felette Ítéletet ejtsen: bizonyára nagyon félszeg és egyoldalú leszen ítélete, igen hiányos a róla alkotott ismerete. Tekintsük hát mi öt — ha való alakjában birni akarjuk — életszakának délpontján, a munkásság s tevékenység ragyogó zenithjén — akkor mikor igen sokaknak közülünk még bölcsője sem rengett, — ós öt már ott találjuk az egyház mellett, buzgó kegyes férfiak sorában, ott látjuk a nehéz időkben a törésen állani,