Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-26 / 21. szám

5. April 13-án egyletünk egyik tiszteletbeli tagjának, fÖt. Purgstaller József úrnak közbejött temetése miatt többen nem jelenhetvén meg, a megjelentek sem tanácskozhattak. April 14-én történt a fennemlitett tisztelgés. Szószólója volt a m. e. husz tagból állott, egyleti tisztelgöknek Lutter Nándor elnök. A miniszter úr igen szívesen vette az Egylet megjelenését, nyilvánította az Egylet iránt kezdet óta táplált rokonszenvét, kiemelte a nevelés terén nélkülözhetetlen szabadság szükséges voltát, s nemcsak támogatását igérte, de azt is kijelentette, hogy az Egyletet igénybe fogja venni. 6. máj. 4-én a bifurcatio iránt némi aggodalmak merülvén fel, emiatt furcatio kérdése ismét vita tárgya volt, de a bifurcatio mégis csak megmaradott, söt az egész, tantárgyvitató ülés-sorozat is szerencsésen véget ért. Készen van tehát azon tanterv-javaslat, a melyet a Budapesti tanár-egylet legcélszerűbbnek vélne hazánk középtanodáira nézve, s a melynek megkészitésére egy év óta elég buzgalommal törekedett is. Értesítésemben az egylet két havi üléseinek csak is főbb mozzanatait említettem, ugy gondolkodván, hogy a kiket ez egylet viselt dolgai érdekelnek, azok részint a mult évre kiadott Ei'tesitöböl, részint pedig az Egyleti közlönynek immár megjelent elsö, s maholnap megjelenendő második füzetéből minden eddig történtekről bővebb értesülést szerezhetnek maguknak. Söt még e lapok nt. szerkesztője sem fog a tantervismertetéssel adós maradni. De nemcsak közgyűléseiben dolgozott egyletünk mártius és április folytában, hanem a februári közgyűlésben alakított Emlékirat készitö bizottság is tartott három ülést, még pedig mart. 16, april 3. és 10-én, nem is számítva az ugyanezen bizottság kebelében alakult albizottságok üléseit, A mart. 16iki ülés leginkább szervezkedő, munkafelosztó ülés volt, öt albizottságra oszolván a tagok, az Emlékirat tárgyaihoz képest. April 3-án az albizottságok tettek jelentést dolgaik mikéntállásáról, s ezután az egyik albizottság dolgozatát olvasták fel egyúttal tárgyalván'is főbb vonalaiban. A felolvasott mü a középtanodai rendtartás- és fegyelemről szólott. April 10-én részletes tárgyalása volt a már fönnebb emiitett dolgozatnak, söt a mü egy részének tüzetes tárgyalását el is végezték. Ime t. olvasó! néhány mozzanat a Budapest tanáregylet két havi életéből. Szegény egylet! neked mégis nemsokára eljövend halálod, mert azt némelyek — az Isten tudja miért — immár kimondani nem átallották. Szakács Mózes. zésből, részint látásból olyannak ismerjük, a milyen — az, hogy az iskolai fegyelem itt sohasem terjed ki a verésre. Nem látni itt a tanítóknál komoly, rideg arcot, még kevésbé hallani gorombaságot, illetlenséget, mely a gyermek erkölcsi érzületét nem ritkán elöli; nyájas magaviselet, bizalmat ébresztő bánásmód, szelid társalgás, — ugy a tantárgyak előadásakor, mint azonkívül, élvezetessé teszik az iskolát ugy a növendékre, mint a tanítóra nézve. Apa van itt szerető fiaival s egyik sem tartja untatónak a másik társaságát. Csak ily eljárással lehet valósítani a nagy Pestalozzinak azon nevelési elvét, mely szerint a nevelőnek arra kell törekedni, hogy a gyermekek, helyesen gondolkodjanak, érezzenek és cselekedjenek, hitet és szeretetet kell ébreszteni bennök, mielőtt a positiv, a már készen lévő ismeretek közlésére kerülne a dolog. — Az iskolai büntetes legmagasabb foka egy kis benyíló szobába záratás vagy félreültetés, ugy hogy azért nincs a munka alól a kis bűnös kivéve. Verés, térdepeltetés, koplaltatás, múljon el a te országod ! De e körülményre legnagyobb befolyással van a családi nevelés; mert a hol a gyermek már otthonról mintegy hozzá van szoktatva — nem a vesszőhöz — hanem a bothoz, ott a tanítónak kérő, intő vagy dorgáló szava nem sok sikert mutat föl. Bár eszélyes eljárás — erős hitem — itt is változtathat a bajon! Hát az iskolamulasztást vagy iskoláztatást illetőleg micsoda gyakorlat van itt életben? Ha valamelyik gyermek egy nap nem jelenik meg az előadáson, ez esetben vagy valamelyik tanitó, vagy egy presbyter tüstént látogatást tesz a mulasztó gyermek szüléinél, megtudakolandó a mulasztás okát s ha ez betegség, akkor ez vigasztaló, biztató látogatás, — ha pedig más elhárítható körülmény fogta otthon a gyermeket, a látogató szép szavakkal felfejti a szülék előtt, hogy az ilyesmivel mily nagy mulasztást követnek el, a gyermek irányában s mennyire szükséges az ö jövőjére az, hogy az elemi képeztetésben kellőleg részesüljön. Hát nálunk hogy járnak el ? ? Általában az iskoláztatásra Hollandiában senki sincs kényszerítve, a szülék belátása és tetszése e tekintetben a határozó. Ez azon pont, melyre ez alkalommal egy kissé bővebben szándékozom kiterjeszkedni s melyre különösen felhívom a t. olvasó figyelmét, mert ami a mi tanügyünknek legnagyobb hátrányára van, ami nálunk súlyos átokként fekszik a népnevelés szent ügyén, ami minden nemes igyekezetet még csirájában elfojt, az azon szomorú körülmény, hogy nem birjuk a népet a rendes és szorgalmas iskoláztatásra szoktatni. Az a kérdés tehát: kényszerüketjiik-e a szüléket, gyermekeik taníttatására vagy nem ? A nézetek a legújabb időben inkább a kényszer iskoláztatás mellett nyilatkoznak, ezt mondván: az olyan atya, ki gyermekeit az elemi képzéstől elvonja, mely nélkül sem szellemileg, sem erkölcsileg derék ember nem lehet, törvény által megbüntetendő vétket követ el, mert természeti kötelességet sért meg. Nem csak gyermekeinek árt az ilyen, de árt a társadalomnak is, mivel tudatlan tagot nevel abba, ki erkölcstelen és bűnös is sokkal könnyebhen lehet. Lehetetlen ezzel összefüggésben nem idéznem, mit dr. Stubenrauch egy frankfurti gyűlésen e tárgyról mondott: „Az atya és a gyám szabadsága és gyermekeik s gyámoncaik feletti joguk, Látogatás az utrechti népiskolákban és gondolatok az iskoláztatás fölött. (Yége.) De ami legfeltűnőbb, — legalább előttünk, kik a nálunk eddig uralkodott és nagyon sok helyen még most is uralkodó iskolai rendszert részint fájdalmas visszaemléke-