Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-26 / 21. szám

nép előtt arról gyanúsítani nem irtóztak, hogy ezek a szláv ev. híveket eló'bb magyarositni, azután calvinizálni akarják, s ez átkos maneuvrerel kettőt értek el, mert egyfelől sikerült nekik csakugyan némelyeket törvényes vezetőiktől elidegenitni, másfelől ezeket tartózkodásra kényszeritette reformált testvéreik iránt, minek folytán az ezelőtt legszebb egyetértésben élt testvérfelekezetek között elhidegülés, később itt-ott súrlódás, végre meghasonlás keletkezett, nem kis hátrányára és kárára közös protestáns ügyünknek. De épen az alkalommal tünt ki újból, mekkora ellenállási hatást vagyunk képesek kifejtem és gyakorolni a vallás eszméjével még mai nap is, ha egy kasztnak uralomvágya és élvezetszomja annak isteni voltát a nép előtt gyanússá nem tette, ha annak kifejtésére és virágoztatására alkotott egyház oly szerkezettel bir, melyben úr és szolga, gazdag és szegény, tudós és nem tudós egyenlően jogosultak, s melyben az irás szava valósággá lett, hogy „aki köztetek első akar lenni, az legyen szolgátok." Kitűnt újból, hogy társadalmi erő, mig a viszonyok egész alapjokban meg nem változtak, csak azon módon és azon eszközök által tartható fenn, mely módon és mely eszközök által létrejött. Sem a kormány részéről kínált pénzsegély, mely számos, szükséggel küzdő egyházaink nyomasztó szegénységét vala megszüntetendő, sem a bérenclelkek gyanusitó hitegetése és biztatása nem birtak elegendő csáberővel, hogy egyházunk tömör állományát megingassák és az ősök által véren szerzett önállóság feláldozására birják. Ha valakinek még kétsége lehetett egyházszervezetünk célszerű voltáról, a pátens kora alatt kifejtett küzdelmek minden kételyét eloszlathatták. De ne feledjük, hogy amint lapunkban egyszer már bővebben kifejtettük, a prot. egyház mindenütt a nemzeti ügygyei szövetkezve annak kifejlődését és alakulását követte, különösen pedig hazánkban az egyházszerkezet tökéletes hasonmása volt a megyei rendszernek, védbástyája az önkormányzati szabadságnak az absolutismus invasiói ellen. S valamint politikai téren az örökös védekezés kifelé, véghetetlen hátrányokkal járt nemzeti fejlődésünk ügyére befelé, amen. nyiben az 52 megye, mindmegannyi védvár a szabadságunkat fenyegető hatalom ellen, mindég csak a maga egyenkinti erősödését tartván szeme előtt, közös működésre egyesülni nem birt, ugy egyházunk is, semmi kapocs által össze nem tartott helyhatóságaival, igen alkalmasnak bizonyult a külső támadások ellen, de vajmi hiányosnak mutatkozik azon nagyszerű célok elérésére, melyek végett létezik, a vallási élet élesztésére, a tudomány terjesztésére, a jótékonysági szellem kifejlesztésére, szóval a társadalom humanitási feladatainak megfejtésére. A mondottakból önként következik, hogy hazánk politikai közügyeinek ujabb időben történt változásaihoz képest egyházunjk szerkezetének is elébb-utóbb lényeges változásokon kellend keresztül mennie. Azonban ne tévesszük szem elől, hogy mig politikai téren szabadságunkat csak a bécsi kormány támadásai ellen kellett biztositanunk s igy, amint az ujabb események folytán annak valódi érdeke Magyarország önálló hatalmi állásától lett függővé, alkotmányunkat akép módosíthatjuk, hogy a fösúly nem, mint eddig, külső megtámadások elleni védekezésre, hanem inkább belső ügyeink megszilárdítása és felvirágoztatására legyen irányozva, addig az egyházi téren a régi védekező szerkezeten lényeges változtatást csak akkor tehetünk, ha a vallásegyenlőség és viszonyosság elve valósággá lett sigy aprót, egyház benső megtámadások ellen is magát minden tekintetben biztosítottnak érzendi. Azért üdvözöljük mi a magyar közoktatási minisztériumot a valódi szabadelvüség ösvényén, a melyen haladni látjuk. Azért örvendeztünk, midőn a dunamelléki superintendentia tisztelgő képviselői előtt tartott beszédében cultusminiszter úr ő nagyméltósága kimondotta, hogy „minden vallásnak egyenlő tisztelete s hasonló oltalma mindenik felekezet teljes szabadságának, ez azon elv, melyet a kormány magának, a külömböző vallásfelekezetek iránti viszonyaiban kitűzött;" örvendeztünk, mondom, azért, mert csak igy válhatik a magy. protestáns egyház a hazára nézve oly áldásossá, aminővé benső hivatása szerint lennie kell; csak igy s akkor jutand azon helyzetbe, hogy szellemi egyesítésére fordíthatván oszthatlanul figyelmét, híveinek vallásos életét emelheti, a közértelmiséget