Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-19 / 20. szám

mét. Nevezetesen: miután a tanitó kellőleg felfejtette az illető müvelet elméletét s miután látja, hogy mindegyik tanítvány kellőleg megértette ezt, — nem számoltathatván minden egyest külön-külön a táblánál, s nem látván célszerűnek mindegyikkel egy és ugyanazon példányt dolgoztatni, mivel az egymáséról leiesés kis és nagy tanulóknál megakadályozhatlan szokásban van; ugy könnyitenek a dolgon, hogy minden osztály számára van elegendő mennyiségű számpélda nyomatva minden tanitás alá kerülő műveletre, még pedig ugy, hogy minden darab papíron két példa van, s e papírok sorszámozva vannak; midőn tehát számoltatásra kerül a dolog, a gyermekek húznak e papírok közül s kinek mit ad a végzet, kidolgozza. Mivel azonban a műveleti eljárás egyenkénti végig nézése is sok drága időt rabolna el és fáradságos is lennne, ugy van célszerűen berendezve, hogy minden példa eredménye az illető sorszám alatt egy ugy nevezett seriesre van lenyomatva, a tanitó számára, ki a kellő időben ezt kezébe vévén, sorba veszi a gyermekeket, $ a mindegyik előtt lévő példa sorszámának megfelelő sorszám alatt seriesén lévő eredményt a gyermek által felolvasott eredménynyel összehasonlítja, ha meg nem egyez újra dolgoztatja s igy pár perc alatt végig van nézve az egész sereg műtétei. Ily kellő mennyiségű példát nálunk is készíthet minden tanitó s meg fogják látni, mennyi időt nyernek meg vele, ha ugyan helyesnek találtatik. A harmadik osztályban épen egyik ref. lelkészt találtam, ki az uj szövetséget s ez alkalommal az elveszett fiu s a tíz szűz hasonlatát a gyermekekkel társalogva fejtegette. Ezt látva, eszembe jutott, hogy ha itt az évenkénti családlátogatás, a sok hétköznapi káté és bibliamagyarázat mellett igen szépen ráérnek a lelkészek hetenkint pár órát tölteni e társaságban s velők barátságosan társalogni, mi az oka, hogy a mi papjaink, kiknek nagyobb részének hivatala nem ismeri azon fentebb emiitett s itt szigorúan a papi hivatal lényeges alkatrészéül tekintett eljárásokat, s igy bokros elfoglaltatásitk bizonyosan engedne hetenkint pár órát e célra, mi az oka — mondom — hogy felé sem tekintenek az iskoláknak, és mi az oka, hogy oly kevés vagy semmi figyelmet sem fordítunk az összes tudomány legnemesebb ágára, a paedagogiára, azon paedagogiára, melylyel foglalkozni külföldön a legtudományosabb fők tartják kötelességüknek s mely téren előttünk egy John Locke, J. J. Rousseau, J. B. Basedow és Pestalozzi ragyognak ? Mi ennek az oka és hova vezet ez ? Az idegen nyelvek közül a harmadik osztályban a francia, a negyedikben az angol kötelezett tantárgy. Ez utóbbi osztályban mentemkor épen franciául társalgott az igazgató az osztály egyik felével, a másik fele pedig a másik tanitó felügyelete alatt valami munkát dolgozott. Azon nyelvtanítás a mi körülményeink közt nem csak ki, — de még be is vihetetlen; ez magában még nem valami szomoritó, de igen is az, hogy hány van falusi tanítóink közül, kinek iskolájában a 4-ik osztályú növendék csak valamennyire is fogalmazni tudna és ellenben hány van olyan, ki maga sem tud fogalmazni! A leányosztályok is a fiu osztályokhoz hasonló-Jag vannak beosztva, ugyanazon tantárgyak taníttatnak s még hozzá naponként egy órán kézi munkával is foglalkoznak. A leányokat egész Hollandiában kiképzett nőtanitók vagyis tanítónők oktatják; hogy mily nagyon helyes intézkedés ez, mily kiszámithatlan előnye van a nálunk divatozó szokás fölött, hosszas fejtegetés nélkül is beláthatja mindenki. Mikor lesz ez nálunk is igy ? ! Az előadások naponként 9—12 és 1% — 4-ig három óranegyedes folyammal történnek s a 3-ik és 4-ik osztálynak még d. u. 6 — 7-ig is van órája. Az úgynevezett „Diakonieschool" vagyis az egyház által a szegényebb osztály számára állított iskola (és ilyen több van) az épület nagysága által vonja magára a figyelmet. Az igaz, hogy itt már nem található fel a gyermekeknél és igy az osztályokban sem azon ragyogó csin. mely a fentebb rajzolt iskolát jellemzi, — de igenis a tisztaság, és itt nagyon meglátszik, hogy a szegénység fogalmában nincs benne a tisztátalanság fogalma és a kopott, foldozott ruházati! gyermeket is lehet rendre, tisztaságra szoktatni, mely mindenféle működésnek szükséges praeludiuma. A szorgalom, a figyelem, a munka és a gyermekek számának célszerű be és felosztása ezen iskolákban is ugyanaz. Ugyanazon tantárgyak ugyanannyi órán adatnak elő, azaz: Hollandiában a szegény sorsú gyermek ép azon elemi oktatásban részesül, a melyben a gazdag. Igaz, ehez pénz kell, még pedig sok s nem minden ország dicsekedhetik olyan férfiakkal, mint Hollandia, hol p. o. egy egyetlen ember, névszerint a közügy s különösen a népnevelés iránt lelkesülő b, Boetzelaar évenként 25 ezer forintot áldoz az elemi iskolákra. Ennek paródiájául felemlítem, hogy Magyarországban, alsó Baranyában van egy több ezer holdból álló uradalom, mely a pár évvel ezelőtt véghezvitt legelső elkülönítés alkalmával minden birtokába eső egyház részére — ugy hiszem, nem csal emlékezetem — egy hold földet adott kegyúri ajándokul! Bocsásd le uram rá a felekezetességből származó szükkeblüséget megszüntető szentlelkedet! — Azon épülethen van 8 tanterem, — melyek közül ötben 2—2 tanitó, két nagyobban 3—4 tanitó és egy legnagyobban, hol 120 —140 növendék van, 4 tanito, tehát összesen 20 tanitó egy igazgatónak felügyelete alatt. (Vége k'óv.) ií E L F Ö L D. A marosi ref. egyházmegye, április 24-ik napjan tartotta értekezleti nagy, 25, 26, 27 napjain tavaszi részi, zsinat gyűlését, M.-Vásárhelyt t. t. Péterfy József esperes úr elnöklete alatt, mttgs Nagy Sámuel és gróf Toldalagi Victor algondnok urak jelenlétében. Az értekezleti gyűlés isteni tisztelettel kezdődött, a m.-vásárhelyi ref. ekklézsia kis templomában. Egyházi beszédet t. Vályi Pál ny.-szt.-benedeki paptársunk tartott ; gondosan kidolgozott, derék beszédében Csel. 26. 8 alapján, tárgyalván a feltámadást, a természet, a halottak országában és alkotmányos életünk mezején. Isteni tisztelet végeztével a szomszédos iskola terembe vonultunk át — hol, legelőbb is örömmel értettük,