Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-19 / 20. szám

A szólás- és sajtószabadság minden embernek jogot ad, nézetei, véleményei szabad nyilvánítására, de nem ád senki emberfiának jogot, hogy az állam tudta és beleegyezése nélkül idegen hatalom nevében rendeleteket t

adjon ki, parancsolatokat osszon. Feltéve, hogy Franciaországban a tetszvényjog nincs érvényben, akkor Dupanloup az encyklicát a püspöksége alatti lelkészek által szószékről kihirdetteti, s veszettnek és átkosnak nyilváníttatja az egész francia államszervezetet, s mindazt, a miért a francia nemzet közel nyolcvan év óta küzd; azaz más szóval: kötelezi, hogy a kath. hívek minden erejükből törekedjenek a mostani átkos államszervezetet felforgatni. Ugyan mi haszna állapíttatnék meg akkor a társadalom kormányzatának sora és rendje a polgári hatalom, az állam részéről, ha más oldalról a polgároknak egy részz jogosítva van annak halomra döntését kénye-kedveszerint eszközölni? Azt csak valahogy megértjük, hogy az egyház, mint soi disant tiszta szellemi hatalom, felsőséget igényel magának az állami, szerinte pusztán anyagi hatalom felett, amint a középkorban történt; de elismerve az állam fenhatóságát, abban két coordinált főhatalmat állapítani meg, ami társadalmi viszonyaink mellett a placetum eltörlése esetében okvetlen előáll, ez valóságos absurdum. Ballagi Mór. (Folytatjuk.) Királyi leirat a protestánsok egyenjogúsítása tárgyában fölterjesztett horvát feliratra. Mi első Ferenc József stb. Legalázatosabb felterjesztésiekre, melyben a mindkét hitfelekezü evangélikusok számára teljes válaszszabadságot engedő határozatot Felségünknek 1. f. megerősítés végett előterjesztettétek, hüségteknek a következőt válaszolni méltóztatunk: Valamennyi hitfelekezetü alattvalóinkra kiterjedő atyai gondoskodásunknál fogva már 1859. évi september l-jén kelt 1. f. nyilt parancsunkban kiadtunk a mindkét hitvallású evangelikus egyház belszervezetére, iskolai és nevelésügyére és közjogi viszonyaira vonatkozó üdvös rendeleteket Magyar-, Horvát- és Tótországunk, továbbá a temesi bánság és a határőrvidék számára, és az 1859. sept. 2-án és 1860. márc. 10-én kelt miniszteri rendeletek által e nyilt parancsunk keresztülvitelére vonatkozó rendelkezéseket bocsáttattunk ki. Miután pedig e 1. f. nyiltparancsunk és nevezett miniszteri rendeletek szabályai Horvát-, Tótországunkban érvényesek, nincs ok miért megerősítenünk a m. é. március 14-iki ülésből hozzánk felterjesztett országgyűlési határozatot, miután nem szükséges törvényt hozni, mely csak a régebben tett rendelkezésekkel összhangzó szabályokat tartalmazná. Ha különben a külön viszonyok netalán némely változtatásokat igényelnének, szabadságtokban áll az efféle változtatásokat érett megfontolás után 1. f. megerősitésünk alá terjeszteni. Kik egyébiránt stb. Szerény észrevételek a dunántúli ft. egyházkerület 1866-ik évi sz.-fehérvári gyűlésének a papi vizsgák reformjaira kiküldött bizottmánya által benyújtott küldöttségi jelentésére, illetőleg törvényjavaslatára. (Vége.) Lássuk már most magát a törvényjavaslatot részletenként a. 1. Ajánltalik, hogy egyházmegyei vizsgára csak azok bocsájtassanak kik az iskolai pálya bevégezte, vagy a három éves rektoria kitöltése után még legalább egy ével várakoztak. Itt ugy látszik, hogy azoknak kik rektóriára nem mennek, előnyt akartak adni. Jól tudjuk, hogy academicus rectóriára ma már csakis a legszegényebb növendékek szoktak kimenni. Az a ki anyagilag el van látva, vagy szüleitől a kápláni nyomorúság alatt segítséget reményi, egyenest tart célja felé. Már most ha egy osztályban tanul például egy jó tanuló szegény és három-négy hanyag de gazdag ifjú: a szegény kénytelen céljától három évig eltérni, s azalatt amazok átmennek a vizsgán sőt átmehetnek még utána 3—4 osztálylyal végzettek is, mert ennek meg lehet egy évet vagy felet várni is kellett a rektóriáért, 3 évet ott eltöltött — és pedig sokszor vajmi kevés haszonnal! — És még egy évet ráadásul megvárakozott, és igy a csupa várakozási idő reá nézve hoszabbá tétetett mint maga az egész theologiai tanfolyam; pedig a papságra léphetésnél itt mindig az elébb vizsgáltattak nyernek alkalmazást. Sokkal szabadelvűbb lett volna e helyett kimondani, hogy egyházmegyei vizsgára bocsáthatók mindazok, kik iskoláik bevégezte után egy évet bárminő egyházi állásban töltöttek. Lám a dunamelléki hitrokonok nem pedanskodnak az ilyenekben; vizsgára bocsátják academicus rektoraikat is, pedig ott szabadválasztásnak örvend minden egyház; tudunk oly egyént is, ki rektoriájából ki sem lépett — ott maradt helyben rendes papnak. E mellett a mi rendszerünk mellett hosszabbra van nyújtva a papsághoz vezető ut mint maga a papság, és ember legyen az a ki ezt a pályát megfutha:ja! Az A alatti többi pontok a bizonyítványokról szólanak, mi ellen semmi kifogásunk sem volna, ha benne nem volna hogy, a helybeli pap állítsa ki a készületi egy évről szóllót, mely bizonyítvány még az Esperes által is ellenjegyeztessék. Itt egyéb cél nem lappanghat, mint, hogy már