Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-19 / 20. szám

előre szokjék az ifjú a subordinátíóhoz; mert ha én otthon az apám hajlékában tanulgatok, nem tudom, hogy tehet ar­ról tanúbizonyságot a tiszteletes, kinek a mi házunkhoz semmi járója, semmi köze; annyival inkább az esperes, ki talán csak egyszer látott életében. Ha készültem, majd ki­tűnik, ha nem készültem, majd visszavetnek a vizsgán. Hogy számot adjon az ifjú a vizsga előtt egész életéről, hogy ki­tételesen kimutassa erkölcsi és tudományos múltját, ezt igenis óhajtjuk de nem ilyen uton. A készületi egy évről — ha az privát körben történt — csak községi bizonyítvány tanuskodhatik, azt pedig kiállítani a helyhatóság dolga és nem a tiszteletes úré. Hogy rendkívüli esetben oly egyénektől, kik a főisko­lai igazgatóság által a negyedik évi tanfolyam teljes bevég­zése előtt iskolatanitóságra hivatalból bocsájtattak ki — az utolsó félévet illetőleg a magánvizsgáról szóló bizonyítvány is elfogadható; holott a küldöttségi jelentés 2-ik pontja azt mondja, hogy: „négy évet nyilvános tanintézetben eltölten­dőnek javasoltunk ... s ez alól semmi ok — még a sze­génységi sem — elegendő arra, hogy valaki az ügy hátrá­nyára előjogokkal ruháztassák fel." Mi itt ellenmondást látunk; s ha az academicus rektó­riákat ugy rendeznénk el, hogy — mint fölebb is emlitém — öszszel tellenének le; — s van a soperintendentiában 18 rektóriánk — azokat ugy osztanánk el, hogy minden évben 6 telljék ki s küldessék be: akkor 6 végzett ifjú minden év­ben kimehetne s annál több a pápai iskolából nem is igen szokott évenként kikerülni. Most azonban oly szerencsétle­nül vannak elosztva ezen rektóriák, hogy némely évben be­küldetik egyszerre 13, s akkor — hogy a szükségletnek elég tétessék — ki kell bocsájtani sokat a nem végzettek közül is; más két évre pedig csak 2—3 esik, a midőn meg nem jut azoknak se, kik szivesen kimennéjiek, söt arra ér­demesek is volnának; s igy kénytelen őket az iskola üres marokkal szélnek ereszteni. B. „Minthogy a lelkészi pályára készülő ifjak rend­szerint azon egyházmegye kebelében várnak és nyernek rendes papi állomást, melyben segédlelkészekülalkalmaztat­nak, hogy az egyházmegyei hatóság és közönség — mely jövőjükről gondoskodandik — őket ismerje: a kibocsájtási vizsga mindenkor az egyházmegye előtt teendő le, teljes jo­gában állván az egyházmegyének a kiállított vizsga sikere Után csak azokat kibocsájtani, kiket a szükséghez képest alkalmazhat is Ez még a legcifrább ! Már most a ki 25 éves koráig iskolába járt, 3 évig rektoroskodott, 1 évig készült s ekkor vizsgára bocsájtatván a vizsgát szerencsésen át is úszta: még akkor is „teljes jogában álljon az egyházmegyének" kibocsájtását elhalasztani azon ürügy alatt, hogy még most nem alkalmazható mert nincs hely. Hiszen a kit az egyház­megye üldözőbe akar venni, soha sem alkalmazná téttleg s igy a kibocsájtás után 2 évre következő kerületi vizsga min­dig hátrább tolatnék. Eddig is ilyen formán történlek ható­ságaink visszaélései, s ha most ezt még törvényerőre emel­jük : ember legyen, a ki ily feltételek mellett rá adja árva fejét a theologia tanulására! Jól tudjuk, hogy a kit előtérbe akartak tukmálni, annak csak ideiglenesen is csináltak he­lyet valamelyik pap mellett; s a kit mellőzni akartak: an­nak azt mondták „nincsen számodra hely" s évekig vára­kozott s utóbb idejéből kikopva kellett másutt keresni sze­rencséjét — ha ugyan megtalálta. Ilyen törvénynyel nem nagyon megyünk a korszerűség felé! C. pont meghatározza azon könyveket melyekből el kell készülniük a candidátusoknak. Még pedig a többek kö­zött olyanokat is említ, melyek ma már nem is kaphatók. Nem akarok ugyan azon könyvek bírálatába bocsátkozni, de általánosságban annyit még is megjegyzek, hogy azok közül bizony sokan túlélték magukat, s a mai korban már jobbak is kaphatók. De meg az itt legfőbb nehézség, hogy ellenke­zésbe jön a candidatus az iskolába tanultakkal; sokkal jobb lett volna a theologiai tanfolyam ez időszerinti tankönyveit figyelembe venni, s azokhoz alkalmazkodni, szóval a tanitan­dókat az iskolára nézve szabni ki. D. pont alatt a vizsgálat formája határoztatik el. Ez ellen sem volna kifogásunk, ha az a gyermekes, „kitűnő, dicséretes és elegendő" — mely a kibocsájtási okmányba is beveendönek javasoltatik — oly nagyon hangsúlyozva nem volna. Egyáltalában nagy kár, hogy már valahára nem bi­rnnk megszabadulni attól a haszontalan calculusadástól. De természetesen ott, a hol az egyházi férfiakat örökös gyám­ság alatt szeretik tartani, nagyon jó fogás ez a calculus felemlegetése (melyet pedig ez ideig csak ugy ellenőrködés nélkül adogattak), ha valakinek előmenetelét kell meggá­tolni, vagy valakit fölebb rukkoltatni akarunk. Legegysze­rűbb volna a kibocsájtási okmányba csak annyit tenni, hogy a papi teendőkre elég készültnek és alkalmatosnak talál­tatott ; majd a többit megmutatja az élet, a melyben „sok elsők lesznek utolsók, és sok utolsók elsők." Felavatási vizsga. A. A felavatási vizsgánál is csak a 2 évi időköz ellen van kifogásunk, s a legnagyobb az ellen, hogy, a ki a kitü- • zött időben meg nem jelenik, 2 évi időközzel vettessék visz­sza. Hátha betegség, hátha szegénység gátolja valamelyi­ket ezen nagy területen fekvő egyházkerületben hogy el nem mehet ? Köztudomás szerint hol Losoncon, hol Vasme­gye valamely zugában, majd meg Tolnamegye szélén tart­juk gyűléseinket, a hová a távol eső helyekről csak 70—80 frttal lehet eljutni. Hát az olyan szegény ifjú, ki ezt meg nem teheti bűne nélkül is lakoljon ?! A törvényhozásnál mindég szem előtt kell ám azt is tartani, hogy a hozott törvény be­hozható legyen ! Az egészről annyit elmondhatunk hogy nem sok ujat találtunk benne. A mi uj, az v agy nem életre való — s csak papíron fog maradni — vagy legalább is olyan, hogy még most keresztül nem vihető ; egyházi ügyeink elöbbvitelére pedig épen nem alkalmatos. A régiekből van valami bele véve, de hisz épen az volt a javaslat feladata, hogy a régi­ből s annak nyomán készítsen ujat, korszerűt; azonban itt ugylátszik, hogy csak a régi szokást akarták törvényerőre emelni még pedig ugy, hogy törvényesítve legyenek az ed­digi visszaélések, s még szabadabb kezet nyerjenek a kor-

Next

/
Thumbnails
Contents