Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-19 / 20. szám

akadályozza." Azonban arról mégis törvény által lett gondoskodva, hogy a külömböző vallások papjai semmiféle államhivatalt ne viselhessenek. E mellett a külömböző hitfelekezetü vallásegyletek külömbség nélkül állandó biztos vagyonnal nem igen rendelkezhetnek és cultusköltségeik jobbára a tagok járulékaiból fedeztetnek. Ehhez járul még az, hogy mindenik egyház, haugyan amaz egyleteket igy nevezhetni, még eddig váltig el van saját ügyeinek megállapitása-és megszilárdításával annyira foglalva, hogy eszébe sem juthat egyiknek sem jogfoglalásokra gondolni, és csak a jövendő fogja megmutatni, hogy ha egyszer megerősödtek és egyik vagy másik a többiek felett túlsúlyt nyert, a törvényhozás minden ovatossága dacára nem fognak-e ott is kitörni az európai vallásos bonyodalmak, vagy maradandó leszen-e a felekezetek között a most uralkodó béke. *) Annyi bizonyos, hogy, miután a katholikus egyházat kizárólag a papi rend képezi, a papok pedig, amint fenebb láttuk, minden államhivatalból kirekesztvék, Éjszakamerikában még csak lehetőség sem képzelhető, miszerint ott a romanismus az Európában bitorolt hatalmát az állam hátrányára mikép érvényesíthesse. Csakis oly társadalom kebelében, minő az éjszakamerikai, képzelhető a viszonyok olyatén alakulása, hogy a szabad egyház szabad államban-féle elv gyakorlati alkalmazásához szükséges feltételek együtt találtassanak. Amerikában a vallástestületek, kirekesztettek a hatalomból, hogy annál biztosabban élvez*) Hogy a kath. hierarchia Éjszakamerikában sincs megelégedve a fennálló államszervezettel, melyben uralmi vágya kielégítésére semmi tért nem talál, s csak kénytelen kelletlen tűri az épen nem inyére való viszonyokat, bebizonyította a legközelebb lefolyt válság alkalmával való viseletével, melyről Bancroft hires történetíró Lincoln felett tartott emlékbeszédében következőleg nyilatkozik : „A római pápát a mexicoi ügyek állása arra határozá, hogy saját bajainkba avatkozzék, elannyira, hogy valamennyi világi uralkodók között ő volt az egyetlen, ki a confoederalt államok főnökét elnöknek, párthíveit pedig nemzetnek ismerte el, és a r. kath. egyház két nagy főpapjának az Egyesült-államokban akkor tanácsolá a békét, mikor a béke egyértelmű vala a pártütés diadalával. Azonban az események a gondviselés végzései szerint fejlődnek. Azon áldás melyet a pápa Rómában a mexicoi császár fejére mondott, nem volt képes a XVI. század politikáját a XIX. században fölelevenitni; és az eredmény csak ujabb bizonyítéka volt annak, hogy a közjólét lehetetlen oly államban, melyben vallási szabadság nincsen. (1. Budapesti szemle. Uj folyam. T. köt. 372 1.). hesse mindenik egyformán és háborítatlanul a keresztyén szabadság áldásait. De ti vallási szabadságot kívántok azon hatalommal együtt, mely fegyvert ad kezeitekbe, polgártársaitokat ugyanazon szabadság gyakorlatában tetszéstek szerint háborgatni. Ezt rendezett állam, ha csak megsemmisülni nem akar, meg nem engedheti. Megengedjük mindezt — mondják a túlsó oldalon, ámde mikép akarjátok a Placetum intézményét a szólás- és sajtószabádság szempontjából igazolni ? Hát minden embernek engedtessék meg a szabadszó, minden embernek engedtessék gondolatait a sajtó utján is szabadon nyilvánitni, csak a kath. egyháznak nem ? Midőn 1865 elején a pápai encyklica megjelenése után annak egyházi szószékről való kihirdetése Franciaországban eltiltatott, Dupanloup orleansi püspök ugyanazon nehézségeket hozta fel és a kormányrendelet ellen következő szavakra fakadt: „O szentsége által a püspökkel közlött okmány a hírlapok utján minden elővigyázat, minden korlát nélkül véghetetlen kiterjedést nyert. Noha ezen okmány egyedül a püspökökhöz intéztetett, mégis egyedül a püspökök tiltattak el a cultusminister úr egy 1865. jan, 1. kelt levele által annak kihirdetésétől. Megvehetem a „Siecle" 400 számát, melyekben az encyklica foglaltatik, s szétküldhetem a plebánusoknak. De ha valamely lelkész a szószékről híveinek felolvasta az encyklikát, visszaélést követel, a journalista pedig nem. Ha valamely plébániában nyitva van a protestáns imola, a prédikátor felolvashatja az encyklikát, s azt értelmezheti, a katholikus papnak azt nem szabad tennie." („A september 15-iki conventío és a dec. 8-iki encyklica. Irta Dupanloup, fordította Füssi Tamás. 3-ik lap)." Erre mi püspök úr saját szavaival kiálthatunk fel: „Óh! csalás a szavakkal; óh elhamarkodása és könnyelműsége a francia szellemnek! Oh logikája a szenvedélynek!" « Nem látja-e minden ember, mily nagy külömbség van a között, ha egy újság mondja el, hogy a pápa ezt meg ezt kívánja, ha egy protestáns pap nézeteit sorolja el a pápa kívánalmairól s a közt, ha a kath. pap szószékről, hivatalosan a pápai encyklikát mint megszeghetlen rendeletet, parancsolatot adja a közönség elébe.