Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-12 / 19. szám

assessor — az épen említett ügy tárgyalása alatt kimondott e szavait: „A menyasszony ha elmegy háztüznézni, szemtelen „Tisztelendő úr eljárt kapacitálni, ez nyilvános papi szemtelenség. Mit mondjak az egyházról mely hozzá nyalakodni járt." stb. stb. Uraim! jó érzésű közönség! E szavakat egy nagytiszteletü assessor, lelkész mondja; mondja pedig egy ünnep'élyes egyházi közgyűlés elsö reggelén, nyitott ajtók, tehát szabad közönség, tehát az „értelmetlen" — „tudatlan" — paraszt hívek tömeges jelenlétében, — a szeretet szentlelkének segítségül hívása után! Mondja meg assessor úr, hogy fogja már most azon lelkésztől hallgatni gyülekezete az isten igéjét, mikor e lelkész becsülete bepiszkolva lett? mondja meg elfogadná-e ön mint laikus egy szemtelennek nevezett protestáns paptól a Krisztus tanácsát: szeressétek — becsüljétek egymást? Mondja meg mi érzésekkel megy haza e szegény tudatlan de tiszta itélötehetségü nép a gyűlésről, hol a vezetői, lelki atyái egymás becsületét tépik le? — Ej uram e beszéd nem assessor, nem lelkész, nem mívelt ember szájába való, igy csak kofák, s kocsisok szokták kiegyenlitni ügyöket egy eltört pipa vagy kárba ment messzely-téj felett. A dolognak más oldala is van. Vájjon a szépért, a nemesért hevülő ifjúi kebel hogy készülhet jó lélekkel a papi pályára, hol ily könnyen becstelenséget arat, hol elégtételt alig talál. Higye meg assessor úr ez is egyik oka miért fordul el sok komoly készültségü ifjú a papi pályától. Vagy talán ön előtt a papi pálya csak kenyérkereset, s mindegy ha becsületes vagy becstelen ember vállalkozik is rá, mindegy ha a büszkén emlegetni szokott kalomista vastag-nyak vastag-arcbőrre változik is át ? ! Uram! Ha ön más nyelven beszélni nem tud: átkozódjék, arra már most senki sem ad semmit, de a humanitás jelen korában a testületet mástól elrabolni ne igyekezzék. E soraimat azért is kénytelen vagyok sajtó alá adni, mert a nt. assessor úr.rendre utasítva nem lett. —/>.— GYÁSZHÍR. Oláh Sándor ifjú segédlelkész nincs többé az élők között! April 16-án esti 8 órakor halt meg, Páprádon, Baranyamegyében, agg szüléi karjai között. — Született Beremen-ben (Baranyamegyében) 1839. máj. 14-én. — Az algymnasiumi pályát Holdmezövásárhelyen, a felgyrnnasiumit s Nagy-Kőrösön végezve, a pesti theologicumba ment, s a theol. pálya dicséretes megfutása után Pesten alkalmaztatott tanitókáplánnak, azután pedig Kecskeméten segédlelkésznek. Itt már első fellépése is nagy figyelmet gerjesztett, — már első szónoklatából kétségtelenül kitűnt, hogy ö benne az Ur szőlőjének oly munkása jelentkezik, ki „nem végezett volt magában egyebet valamit tudni, hanem a Jézus Krisztust 1. Kor. 2, 2.). Alapos készültsége, igénytelen szerény magatartása, őszintesége, szelídsége — melyek minden szavában s mozdulatában felismerhetők valának — azonnal megnyertek mindenkit, bizalmat keltettek, s a szó teljes értelmében hódítottak. — Mellbaja csakhamar kifejlődvén s öregbedvén, orvosai tanácsára a szülői szeretet karjai közt keresett üdülést, s nagy belső küzdelmek után kénytelen volt arra határozni magát, hogy a lelkészi pályáról — melyet kiválóan szeretett, s melyre alaposan készült — lemondjon. Azt hitte, hogy a tanítói pályán még sikerrel működhetik, s ohajtott e pályára lépni. Ez óhajtása folytán a kecskeméti egyháztanács kész volt öt az itteni lánynöveldébe tanítóul alkalmazni, de sulyosbuló mellbaja miatt ezt sem fogadhatá el! Kecskeméti számos becsülöi, kik öt segédlelkészi pályája méltánylásául díszesen kötött bibliával tisztelték meg, nem fogják feledni a hitbuzgó, lelkes, szerény, kedves ifjút, kinek kenetteljes szónoklatát hallgatni lelki öröm s gyönyörűség vala. — Gerok-nak nagy kedvelője volt, utána készité dolgozatait, — s ez — ugyhiszem — dicséretére válik. Áldás emlékére ! Fürdős Lajos. ADAKOZÁS. A moldva-oláhországi missionak: Virágvasárnapon a h. böszörményi ref. egyház perzselyében gyűlt és egyházgondnok t. c. Lengyel János úr által beküldetett 3 frt 10 kr. Tiszt. Márk Mózes, szászkúti lelkészúrnak : A nagyberegi egyházból mint többek adományát beküldi tiszt. Ferge József ref. leik. úr 7 frt 30 kr. Szerk. Hogy a „Prot. Naptár" jövő évi folyamában az egyházi és tanodai tiszti névtárt a jelen állapothoz lehetőleg híven adhassuk, alázatosan felkérjük ezennel egyfelől a superintendentiák főtiszt, vezetőit, másfelől a felsőbb iskolák igazgatóit, hogy a jelenlegi tiszti személyzet jegyzékét hozzánk /. hó végéig beküldeni szíveskedjenek. Pesten, máj. 7-én 1867. Ballagi Mór, TARTALOM: Concordatum. II. — Szerény észrevételek a dunántúli ft. egyházkerület 1866-ik évi sz.-fehérvári gyűlésének a papi vizsgák reformjaira kiküldött bizottmánya által benyújtott küldöttségi jelentésére, illetőleg törvényjavaslatára. — Régiség: Adalék Bornemisza Péter reformátorunk ösmeretéhez. — Iskolaügy: Külföldi utazásomból. XIII. — Belföld: Győr. — Szilágy-Szolnok. — Külföldi egyház és iskola: A holland ref. egyházról. — Hausner összehasonlító statistikája szerint egész Olaszországban 1862-ben. — Pápai egyszerűség. —Tárca: Egyházmegyei gyűlés egy meg nem nevezett helyen. — Gyászhír. — Adakozás. Felelős szerkesztő s kiadó Dr. Ballagi Mór. Gyorssajtó nyomás Leitner M. L. könyv- és kőnyomdájából.