Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-12 / 19. szám

I S K ()_LA ÜGY. Külföldi átázásomból. A. Zürich. XIII. Biedermann és müvei. Látogatás Biedermaunál. Tóth Sámuel és Filó Lajos. Politizálás Magyarország állapota felől. Az utazó személyes viszonyai. Vallástani kézikönyvek Zürichben. A liturgiái viták történeti vázlata, jelenkori állása s valószínű kimenetele, A magyar protestánsok liturgiái szabadsága. Azon jelesek egyike, kik mostanság a zürichi egyetem hittani szakában tanitnak, Biedermann A. E. a dogmatika, dogmák története, és átalános vallástörténet tanára, ki pár évvel ezelőtt egyéb kitüntetései mellé a berni egyetemtől kapta megtiszteltetésül a ,,doctor theologiae" rangot. Az ujabb helvét theologiának (nem annak, melynek árnyékában mi, a „helvéciai vallástétel" tábláira heveredve, pihenünk) Schweizer mellett ő a legkitűnőbb képviselője és megalapítója. O volt az, ki 1844-ben megjelent iratában ,,Die freie Theologie, oder Philosophie und Christenthum in Streit und Friedenlí ritka érthetőséggel kitűzte a célt, a mely felé a jelenkori szabad theologiának irányulnia kell, ki, mint a Wiegand féle lelkészi folyóirat (1864. év f. 451. I.) mondja, az ifjú hégeli párt körén belől legelőször küzdötte le Feuerbachot a Feuerbach fegyvereivel, s e győzelemhez szokott fegyvereket forgatta szintúgy az általa dr. i^Wessel együtt kiadott havi folyóiratban, (Die Kirche der Gegenivart; a „Zeitstimmen"-nek derék előde), mint számos önálló munkákban és vitairatokban. Ezek között különösen említésre érdemes „Unsere junghegelsche Weltanschauung, oder der sogenannte neueste Pantheismus," é s „Leitfaden für den Beligionsunterricht an höheren GymnasienEz utóbbi könyv, főkép azért nevezetes, mert a régi vallástanitásnak mind tartalmával mind modorává 1 határozottan szakit, s a legújabb időkig, mig t. i. Schmiedt idevonatkozó müve meg nem jelent, (a mi 1866-ban történt), első és egyetlen volt a maga nemében, mely az ujabb kori szabadelvű theologia megállapított nézeteit ifjúsági tankönyvben feldolgozva nyujtá át a nagy közönségnek. Óhajtván e jeles férfit közelebbről és személyesen is ismerni, nem állapodhattam meg a szokásos hospitálásnál, hanem bátorságot vettem magamnak őt nov. 6-án lakásán fölkeresni. Biedermann úr,ki egyszersmind lelkész is, a Grossmünster mellett lakik a „Neue Helferei" cimü házban. Magán ajánlólevelem nem lévén, csak ugy vándor ló módjára állítottam be hozzá, mint a ki személyes tisztelete adóját akarja leróni. Fogadása oly nyájas é<? előzé -keny volt, hogy rögtön bánni kezdtem; miért nem jöttem el hozzá már rég azelőtt is. Biedermann min te gy 40—45 éves, magas nyúlánk férfi, hosszú száraz emberek módjára derékben kissé meghajlott, gesztenyesz inü hajzattal, egyszerű és barátságos arckifejezéssel, s örökös pápaszemmel. Egyetemi előadásait ülve teszi. Előtte van a kidolgozott mü kéziratban, melybe olykor-olykor belepillant, egyébként szabadszóval tanít. Ez az előadási modora van Schweizernek is. Előbbiknek hangja lágy, de érthető és határozott. Beszélgetés közben Biedermann iir először is az itteni egyetemen tavaly időzött magyar theologusról emlékezett, kiknek nevei hirtelenében jobbára nem jutottak eszébe, de papírjairól csakhamar kikérésé. Tóth Sámuelre azonban igen világosan emlékezett. Mondá, hogy őt több izben meglátogatá, s csudálkozással emlité felőle, hogy bár németül eleintén igen hiányosan beszélt, mindazáltal ezen nyelven annyira értett, hogy az ő előadásán a németül mondottakat egyenesen magyarul jegyzette fel. Mondá még, hogy Filó Lajos, úr is megfordult nála, midőn ő évekkel ezelőtt talán olaszországi útját Zürichen át vette, egyszersmind kérdezősködött mostani helyzetéről és működéséről. En a mi keveset tudtam, mondtam, s röviden szóltam a Ballagi-Filó féle feltámadási vitáról is, melynek vázolása közben Biedermann úr egy párszor igen élénken fejezte ki álmélkodását. Aztán a legkülönfélébb tárgyakról beszélgettünk, s ezek közt a politikáról is. Biedermann úr át vitte a szót a legközelebbi porosz-osztrák háborúra, s tudakozódott Magyarország ekkori hangulata felől. En azt mondtam, hogy ez, a mennyire kivehető volt, ijesztőleg nyomott vala, s a nálunk ténylegesen uralkodó állapotoknak távolról sem volt kedvező. Biedermann úr élénk részvétét fejezte ki hazánk, e martyrország, szenvedései fölött, s jósolt és kivánt valamit Ausztriának, a mit ide irni nem tartok szükségesnek. Atalában az osztrák politikát, melytől egykor Schweiz is szenvedett, itt kimondhatatlanul . . . ném szeretik. Aztán kérdezé szives házigazdám, hogy magam vágyából utazom-e, vagy megbízás folytán. Mondtam, hogy az utazás magám vágyából és költségén történik, de volna némi megbízatásom is egy népiskolai vallástani kézikönyv készítésére nézve, hanem e feladat oly nehéz, hogy abba alig vagy egyátalábam nem is merek mostanában belefogni. Kérdésemre, hogy micsoda vallástani kézikönyvet használnak itt a sekundáriskolákban a lelkész urak, s van-e itt oly népiskolák számára készített vallástani kézikönyv, mely a többiek felett kitűnőnek lenne elismérve ? azt a választ nyertem, hogy a lelkészek e részben egészen szabadjára vannak hagyva, mindenik saját módja szerint tanit, kézikönyv jobbára csak az ujtestamentom, oly kíUé pedig, melynek jelessége a többiek fölött átalában ei v/> . -i ismerve, nem létezik. Kérdem: „Hát a zürichi katekizmus?" Válaszolá, hogy az leginkább el van terjedve. Kérde'st intéztem még hozzá az általa irt vallástani kézikönyv felől is. Mondá, hogy mikor ő azt irta, a gymnasiumoknak egészen más szerkeze'tők volt, s hogy a müvet nem is lehet kidolgozott kézikönyvnek tartani, miután inkább csak a dolog magvát foglalja magában. Végre rá került a sor az itteni liturgiaügyre, mely néhány év óta igen élénk vita tárgya a papi zsinatokon