Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-12 / 19. szám

szemérem nélkül illy mosdatlan otsmányságokat." stb. (Hodegus. Nagyszombat, 1766. 245. 1.), de ez nem rontja le az előbb felállitottakat, sőt kimutatható, hogy Pázmán tévedett, ha és midőn a két munkát egynek vette. Kimutatható pedig abból, hogy rövid idővel Born. munkáinak megjelenése után kiadatott a cáfolat reá, következő cim alatt: „Perneszi Andrasnae valasz tetele, a Bornemisza Peter levelere, mellyet az ü ördögi k esertetrtil i r o t könyve elibe nyomtatot. Prouerb. 26. Meg felely a bolondnac, az ü bolondsaga szerent, hogy ne lattasec maganac, bölcznec lenni. Nyomtattatot, Nagy Szombatba 1579. Esztendőben." (15 számozatlan levél. Egyetlen ösmert példánya a kolozsvári róm. kath. lyceum könyvtárában Szabó Károly űr igen becses közléséből). A szives olvasóra bizom azt eldönteni, hogy vájjon elhallgatta volna-e Perneszi a Pred. IV-ik részét, ha attól csupán nyomdászilag függő munkának nem tartotta volna ? Ez unalomgerjesztö hosszú beszéddel — ugy hiszem — tisztázva van azon kérdés, hogy az Ördögi kisértetek csak melléklete gyanánt szolgáltak Bornemisza Pred. IV-ik részének, de olyan mellékletéül, mely magában is önálló egészet képez. Erre nézve — mielőtt közelebbi bemutatásához kezdenék — idézem Szabó Károly űrnak hozzám intézett folyó évi január 15-én kelt levelének ime sorait: „Igen igen hihetőnek tartom, hogy ezen kötet (a IV-ik részről van szó) végén azzal együtt nyyomtatva jelent meg Bornemisza Ördögi kísértetekről cimü munkája is" — s ezt azért, hogy egyrészről e sejtelmet is fölvegyem véleményeim erősségei közé, más részt meg, hogy plagiummal semmi szin alatt ne vádoltathassam. És most ott állok, hogy e mnnkát is bemutassam bibliographiai szempontból. A pápai ref. főiskola könyvtárában levő — elején és végén csonka — példány áll 647—929 levélből vagyis az (a 8) iij ivtöl a (b ii) v ivböl. Hogy elején hány levélre terjedt a cim és ajánlólevél, valamint hogy végéről mennyi hiányzik? az nem hozható e példányból világosságra. Annyi kétségtelen, hogy külön címlapja volt s ilyen Perneszi Andrásnak fentidézett müve Dj levelén álló szavaiból, melyeket én Szabó Károly úr szívességéből itt közölhetek. Az idevonatkozó rész igy hangzik: „a te ördögi kesertetrül való könyuednec a kezdetire, im nem regen azt merted nyomtatni hogy Sempten 1578 esztendőben nyomtattad, kiben tudod hogy semmi ninch, mert tauol voltai semptetül, midőn ez vy| praefatiókat ki bochattad oly titoc helyen kinek igazan neuét megsem merőd neuezni. Ki chac ebből is meg teczic, hog' az én nekem iratot leueledbe, a te fogsagodrul tesz emlekezetet, mely 1579. esztendőben történt, az vtan, hog' Semptéröl mint n'omtato szerszamoddal eg'teinbe elpironkottal volt immár." Ez idézetből többféle következtetés is vonható ki. Első, hogy az örd. kisértetek külön címlappal és „vy praefatio"-val vagyis a Prédikációk előtt állótól különbözővel bocsáttatott ki; második — mint Szabó Károly úr megjegyzi — hogy Bornemisza hamisan tette föl munkája címlapjára a nyomtatási helyet és időt (Sempte 1578); harmadik talán az a sejtelem lehetne, hogy a Perneszi által bonckés alá vett példány más kiadás, miután ennek ajánlása végén világosan ott van: „Sempten Pinköst Tayba. 1578" s miután említi az előszóban „Miért hogy penig hirtelenseggel szorultam vala ezeknec ki nyomtatására, Az vtan vgy vettem eszembe, hogy ha maszor nyomta todnec ki, inas rendel es nyiluabban kellene kifeiezni . . . bűneit ez . . . vtlágnac." E közbevetés után példányait kellene előszámlálni, de Szabó Károly úr szerint — kinek szava nyomósabb, mint ha saját csekély ösmereteimre hivatkoznám, — szerinte mondom, csak Pápán van meg, azonban hogy valamelyik pesti könyvtárban is meg kell lenni: azt bizonynsnak hiszem abból, hogy 1845-ben a „Religio és Nevelés" függelékében az „Egyházi Literatúrai Lap"ban (19 s köv. szám, 78 s k. lap) meg van nevezve e könyv s belőle levelenként vannak idézetek, melyeket én egybevetettem s szóról szóra egyezők. Átvete ezt Udvardy Ignác is a Protestantismus köztört. fejleményébe (Veszprém 1847. 172.). Meg kell jegyeznem, miszerint Pázmán is Kalauzában (1765-iki kiadás 246, 247.) idéz Bormegisza Örd. kisérteteiből s igy a Religio kritikusa innét is vehette volna — ha a pápai példány teljességgel unicumnak tekintethetnék, de több olyan közlés is van itt, mely a Pázmánéiban nem található s igy akárhol kell lenni még másik — s tán teljes — példányának. Nt. Révész Imre úr f. évi febr. 25-éről ezt irja hozzám : „Bornemiszának — azt hittem hogy magyarul nem is, hanem csak latinul létezik ama müve : Tentatio Diaboli." E cimmel provocálja Pázmán is az oldaljegyzetben. Vájjon tehát csakugyan két nyelven jelent-e meg ? Az immár kétségtelen, hogy magyarul kiadatott s tán többször is, de a latin kiadásról — s illetőleg latin cimröl — először csak Révész úr kiirt soraiból, majd a Kalauzból értesültem. Vájjon — ha Révész I. úr még nem látta a latin kiadást — nem latin cimmel s magyar szöveggel jelent-e meg ? Ez épen nem ritkaság a XVI, XVII, sőt még a XVIII-ik században is. Ily sok sejtelem és következtetés után nézzük elvalahára magát a könyvet. A 647-ik levélen imezen cim olvasható : „Ördögi Kisirtetekröl. Avagy. RÖTTENETES VTALATOSSAGA-ról ezmeg ferteztetett vilagnac. Es azból valokitisztogatasarol azmiVruncIesus C h ri s t u sn a c." Ez volt-e a föcim is ? nem mondhatom meg. Az első prédikációban a 683-ik levélen megemlékezik B. magáról is, mondván: (az Istennek naponként való sanyargatását) egynehány száz nyavalyáimból is tanultam, kémén és halálos betegségimből, fogságimból, szegénységimből, három feleségim, öt gyermekim haláliból, és kémén dögvelvaló ostorozásokból, czelédemnek sok nyavalyáiból, kik közül heten halának 1577-be Semptén ez Íráskor, nemellyek mégis gyógyultak. Igy jártak sokan többen. Mert talán huzszor való száz ezernél többen holtak meg három esztendői dögbe, ez egéz világ szerte (Vége köv.)