Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-13 / 2. szám

Osztr. frt kr. 1. Készpénz 50 — 2. Só 10 frt, hús 16 frt, fagyú 9 frt 60 kr. = 35 60 3. Tizenkét öl fa per 4 frt— ...... 48 — 4. Ötven pesti mérő gabonából lemegy szemétül 4 pesti mérő marad 46 mérő, — ez per 3 frt (mert nem mindig 1866-ik évet élünk) 138 — 5. Megterem nyolcvan mérő gabona = . . 400 — 6. Zab terem harminc mérő p. 1 frt 40 kr «= . 42 — 7. Árpa terem husz mérő p. 2 frt = . . . 40 — 8. Kukoricája terem 10 mérő p. 3 frt= . . 30 — 9. Szénája 100 — 10. Bort kap négy akót (ennek fele viz) p. 5 frt= 20 — 11. Stóla, — keresztelő 38, copulatio 16, halott temetésén 20 forint = 74 — 12. Anyakönyvi kivonatokért 16 — Összesen: 993 60 Ebből levonandó a mag, és némely munkaköltség, s tekintetbe veendő, hogy több év mostoha egymásután, — a föld nem terem (mint e tájon három éven egymásután); tekintetbe veendő, hogy a hívek nem pontosan fizetnek s igy rendetlenül sokszor és sok helyen idő után jön be minden; tekintetbe veendő, hogy az eladandó cikkek sokszor kínálva rákötve sem kellenek, s igy vagy nehezen vagy épen nem értékesíthetők. Ebből a díjból táplálja ruházza már a lelkész magát, családját, tartja fen házát, fizeti az adónak őt illető részét, veszi a hivatalához szükséges dolgokat, alamizsnálkodik, jövőmenőket tart, könyveket vesz, hírlapot járat, fizeti káplánját és cselédjét, — még pedig van — nincs: kell őket fizetni, mint jelenben is, mikor közülünk sokaknak a mag sem termett meg. — Kérdem: ily jövedelemből csekély fizetés-e a negyven-ötven forint? De nem is ennyit fizet a lelkész káplánjának. Hát az számításba sem jön, hogy a káplán asztalozást, gyertyát, fűtést,mosást,szolgálatot kap? (van hely, hol még gyufára és suviszra sem költ). — Tán mind ingyen jön ez?! — Legyünk uram! igazságosak, ne kívánjunk lehetlent. Tán okszerűbben tesz vala t. tanár úr, ha a helyett, hogy a kápláni díjt csekélyli számítás nélkül, inkább a káplán urak közül azokat, kik jövedelem nélkül költenek olyanokra, mik nélkül el lehetnének, figyelmezteti, hogy gazdálkodjanak, s tudjanak szűkölködni. Ha a principális eljárhat nyolc forintos csizmában, s tisztességgel megjelenhetik a püspök előtt is: minek akkor a káplánnak a 12—16 forintos csizma?! Ha a 80 krajcáros kesztyű is azt a szolgálatot teszi, minek akkor a csaknem két annyi áru?! Pipa — szivar nélkül el lehet lenni: de ha ép szükséges; minek a hat krajcáros szivart szívni, mikor egy báró is beéri ottan-ottan három krajcárossal is?! Ha a mulatság pénzbe kerül: minek azt mindennapi életszükséggé tenni?! Ám költsön kinek módjában van, — az ő dolga: de a kinek nincs egyebe, mint kápláni fizetése, takarékoskodjék, s ne az öt egész tehetségéből díjazó principálisát üsse és ütesse igazságtalanul. Hajdan az akkori jövedelemhez képest, akkori pénzben a volt a fizetésük a káplánoknak, a mi jelenben, és ily panasz káplán szájából nem emelkedett, még könyvre is jutott, s tudták ifjaink tovább mívelni magokat, miről a papi censurák is tanúskodtak. Nálam ötven forint a kápláni díj, mert többet nem adhatok, mert ennyi egész évi készpénz fizetésem: majd mindannyi káplánom tudott meggazdálkodni fizetéséből; a ki pedig az egészet elköltötte olyan volt, kinek hazulról feslett a hárs, vagy korábban gyűjtött. Aztán mire való az a vágtatva haladás a papi pálya felé, melyre már kezdetben gyakorlati ész nagy mértékben kívántatik ? Minek ugy idegenkedni a collegiumban vagy azon kivüli tanítóskodástól annak, ki lelkipásztor, egyháztanító akar lenni ? A ki a kicsinyekkel bíbelődni restel: nem fog az sokat gondolni a nagyobb lelki épülésével sem. A kit én restnek ismertem az iskolai tanítóságban, restnek ismertem azt a papságban is, — az ilyenekből szokott kikerülni a papoló diákot vagy tanítót fogdosó pap. A régibb és legrégibb korból még élő még pedig legjelesb papjaink közül alig tudnék említeni egyet, ki collegiumban vagy azon kivül nem tanítóskodott volna. Pénzt is szerzett, tapasztalatot is, — szerzett könyvtárt, s nehezebb úton többre mívelte magát, mint a legtöbbek e kényelmes jelenben, az ingyen kínálkozó sok alkalommal. Ily alkalom a többek között a könyvtáras papoknak magán könyvtáraik is. Sok oly könyv van ezekben, melyből tovább mívelheti magát a könyvet kápláni díjából nem szerezhető fiatal ember. De meg vannak itt-ott egyházmegyei könyvtárak is. Idő is jut az olvasásra, mert én és sok más pap nem szoktuk túlterhelni káplánainkat a hivatalos teendőkkel. (Vége köT.) KÖNYVISMERTETÉS. Latin mondattan a gymnasium III. és IV. osztálya számára. Készítették Kérészi István és S z i n y e i Gerzson gymnasiumi tanárok. Sárospatak. Nyomtatta Forster Rezső a ref. főiskola betűivel. 1866. III. 129 1. 8. Ára ? Az idézett munka három részre oszlik. Az első tárgyalja az egyszerű, a második az egyszerűen bövitett, a harmadik pedig az összetett mondatot. A részek fejezetekre vannak osztva következő címekkel. Első rész. Első fejezet. A mondat fogalma. Második fejezet. Az a'.any és állítmány egyezése. Második rész. Első fejezet. Kiegészítő. Második fejezet. Határozó. Harmadik fejezet. Tulajdonitmány. Harmadik rész. Élsö fejezet. Az összetett mondat nemei. Második fejezet. Időtan. Harmadik fejezet. Módtan. A közlött tartalmi vázlatból látható, vagy legalább sejthető, hogy e könyv tárgyát minő terjedelemben öleli föl. E mű nem forditmány, s nem is afféle gyüjtelék-valami, hanem önálló dolgozat, melyen nagyon is meglátszik, hogy irói nem csak értik a választott tárgyat, hanem egyszerűen világos előadásuk által képesek is azt a növendék lelkébe vezetni, s ez ügyességüket még a betűkre is átvitték, a mennyiben a fő-fő megjegyzendőket nagyobb, a mellékesen megjegyzendőket pedig kisebb betűkkel igyekeztek szemiélhetökké, tehát m. e. kézzelfoghatókká tenni. — Hogy a