Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-13 / 2. szám

is azok vagyunk a mik ök, ök is, a mik mi, a helv. hitvall. szavai szerint XVIII. 10. Isten titkainak sáfári, kik arra hivattattak, hogy hirdessék a Krisztus evangeliomát, és a sakramentomokat kiszolgáltassák. — Lásd bővebben Helv. hitv. XVIII. 14. Azonban sokkal inkább más szempontból nézzük az iskolákat, kezdve az elemi iskolától — fel a theologiai legmagasb osztályig; sokkal szorosb kapcsot látunk a templom és iskola a lelkészek s bármi nevü iskolatanitók közt, mint hogy el ne ismernök, hogy a tanitókat az egyházi életben a maguk helye megilleti. A minthogy a vértesaljai egyházmegyében, — mely bizonyosan nem egyedül áll e tekintetben is, — lelkésztársaim s nemes keblű világi férfiaink hozzájárulásukkal sikerült szép csendesen életbe léptetni már jóval elébb, hogy a tanítóknak helyük legyen a presbyteri gyűlésekben, s egyházmegyei gyűlésekre is egyházi képviselőkül megválaszthatok legyenek. Vannak köztük presbyterialis gyűlési állandó jegyzők, mint p. o. a baracskai, bicskei egyik, a sárkereszttíri, az alcsűthi tanitók, — vannak választott presbyterek. Volt a tavaszi egyházmegyei gyűlésen közülök egyházképviselő is, p. o. Sárkeresztűrról Barcsai István iskolatanitó. Hogy a presbyteri gyűlésben nem mindnyájan vesznek részt, nem mellőzésből történik, hanem szabad akaratukból. Visszavonulnak kivált a tollvezetéstőli félelem miatt; mert elismerik s nekem némelyek szerényen be is vallották, — a mit különben is tudtam, mert hivatalom után ismerem embereimet, — hogy ök arra alkalmatlanok. íme ez egyik áldása az 1849-ik év utáni rendszernek, hogy a tanítványok a fogalmazásban nem gyakoroltattak ugy mint hajdan, ugy mint kellett és szükséges volna; a mely mulasztás átkosan meglátszik legtöbb papnövendékeinken és káplánjainkon, sőt sok fiatal papjainkon is; ugy hogy szerencse, hogy vannak nyomott prédikációk. Sikerült továbbá határozatilag elrendelni, mikép az egyházkerületen sürgettessék, hogy az iskolatanitók özvegyárváik is ép ugy kapjanak kegyévet, mint a lelkészeké. Sikerült a lelkészek s tanitók önkéntes hozzájárulásával lelkészek-tanitók özvegy-árváik számára évenkint segélyező magtárt állítani stb. Csak a tanitó urak képeztessenek s képesítsék magukat rá : egyházmegyénk gondolkozásmódját ismervén, merem állítani: meglesz az is a maga idejében, hogy egyházkerületi képviselőkül is fognak választatni: de arról a szakképességröl, mit t. tanár űr emleget, elébb máskép akarunk meggyőződni, mint eddig meggyőződhettünk. Mert csupa testvériségből nem akarhatunk oly jeleneteknek tanuji lenni, minőknek egy időben valánk a vármegyei gyűléseken akkor, mikor az utolsó tudatlan köznemes, kinek akár értett hozzá akár nem, nemcsak a hus limitáláshoz, hanem mindenhez p. o. a nevelés-tanítás ügyéhez is joga volt szólani, a legfénylőbb intelligentiát letorkolta, és — hanemha a dolog szerencsés fordulatot vesz, — a lármázó többséggel egy szerencsétlen határozatnak lett volna létrehozó eszközévé. Azt tetszik t. tanár úrnak állítani, hogy a tanítókra felügyelési jogot a káplánok is követelik. — Hogy a sok káplán közt van sok olyan, ki ott is követel, azt is követeli, hol és a mit nincs joga követelni, — hogy ezt is követeli: megengedem. De azon észrevétel mellett, hogy ez leginkább meggondolatlan hetykélkedésböl származik, merem állítani azt: hogy a káplánok ezt nem követelik; hogy csak némely káplán követeli. Én is káplán-tartó lelkész vagyok — nem kényelemkeresésből, hanem az esperesi hivatal miatt, mihez az ujabb időben sok teendő köttetett; volt is egynehány káplánom; de egy sem volt köztük, ki ezt követelte volna; s ha követelné meg fognám vele értetni, hogy ez helytelen. Elég rosz, ha némely principálisok e dolgot is a káplánra bizzák! Mellesleg szabadjon felhoznom, hogy t. tanár űr feljebb ezt írja a praeceptorokról: mint vékonyan díjazott segédeik, — mini p. o. a káplánok, — teljes alárendeltjeik voltak. Ha ezen kitételt: vékonyan díjazott segédeik, a káplánokra is viteti a tanár űr: fogadja felvilágosításul a következőket. Hogy a kápláni fizetés csekély, — igaz; de csak magábavéve csekély, mert nem a papok fösvénysége, hanem azoknak díjaik csekélysége miatt annyi, a mennyi. Nem az ad sokat, a ki sokat ad: hanem a ki mindenét odaadja. Pedig igy van e dologra nézve legalább nálunk sok lelkész. Mi itt a lelkész rendes fizetése ?! — Készpénz legföljebb ötven osztrák forint; egy mázsa hűs- és só, legfeljebb harminc font fagyű ára, legfeljebb ötven pesti mérő szemetes kenyérbuza, mit csak a szükség idején nem nehéz értékesíteni, mert mig buza és rozs találtatik, ez nem kell. Továbbá 6—12 Öl fa, s a föld, melyről arcának verejtékével eszi a pap kenyerét, miután időnkben a sem fizetni, sem munkálni nem akaró hallgatóság rendetlen s rosz munkáját, az erre kárhoztatott lelkész keservesen kénytelen sürgetni, és izzadni a nehéz várakozás miatt, hogy az mikor és mikép fog véghez menni. Szerencse, hogy az Úr Isten ugy kormányozza legtöbbször a dolgot, hogy az igy mívelt föld ne egészen tövisét és bogácskórót teremjen! Lehetne ugyan, bár nem mindenütt e munkától szabadulni a munka megváltása utján: de ezt megkisérleni nem tanácsos, mert— hanemha kedve van a papnak hallgatóival gyűlölködni, a pénz annyira nem jön be, hogy elvégre sem pénz sem posztó. A bor-collecta s egyéb ilyen csak a papíron él. Szalma, sokszor a széna is ott rothadhat a baglyában, — senki sem veszi. A stóla, ha régi módon gyűlne is, nem sok; mert igazán népesnek mondható egyház e tájon egy sincs: de az idő igazított azon, hogy annyi ne legyen, mint hajdan volt; sőt például a halotti stolára nézve igazított némely testvérünk is, (tanitó) a hozzá beszokott, alkalmakkal megáldomásozott furfangos funerátorral együtt ügyesen devalválván a prédikaciós halottat búcsúztatós halottra. Mert ilyen is megszokott történni napjainkban némely helyen! Miután ugyanis ritka háznál jut prédikációra s bűcs úztatóra is: az okoskodás igy ment: Prédikáció 2 frt és semmi búcsúztató, és semmi áldomás, mert a pap itatni nem szokott; búcsúztató 1 frt de ezért áldomás! — és a funerator a jobb részt választá. Kisértsünk meg egy ily díjt pénz-értékben összeállítani :