Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-13 / 2. szám

kezdeni még- az 1848. évnél is, — és sok egyébről is szólani. De ez nem ide tartozik. Az állandósitásban az a jó meg van, hogy azon tanitók, kik e névre érdemesek, biztosítva levén jövőjükről, nagyobb kedvvel működhetnek, maradhatnak. De az nagy baj, hogy nehéz szabadulni olyantól, ki a közbizalomnak sem meg nem felel, sem meg nem felelhet. Én azt tartom nyereségnek, nem hogy a tanitók állandósittatnak: hanem hogy olyanok állandósittathatnak, kik annak valók, Ez pedig nem az iskolai években tűnik ki legtöbbször, — hanem a tanitói pályán. A tanitó állandósittatását hát panaceának nem tartom. Ezekről az álllandósitott algymnasiumi még inkább népiskolai tanítókról azt állítja t. tanár űr, hogy ugy kezeltetnek, mint a gönci zsinat idejében, mikor még a papok kosztján élt cselédek — praeceptorok tölték be azon helyeket; ugyanazonkép ügyelnek fel pap-collegáik, — sőt már e jogot a káplánok is követelik. — Én ugy tudom, hogy e felügyeletet a törvény adta jogukba s tette kötelességükké a lelkészeknek; és ugy vagyok meggyőződve, hogy ez helyesen történt. Mert a gymnasiumi oskolák sem szűnnek meg felekezeti oskolák lenni, és igy egyik főtárgy azokban a vallástanítás. Az elemi iskolákra nézve is szó szerint áll, a mit a négy egyházkerület jóváhagyásával kibocsátott népiskolai szervezet a 3-ik lapon oly szépen és sokat jelentően mond: A népiskolák feladata és célja az erkölcsöket keresztyén szellemben nevelni nemesíteni, a vallásosságot és ezzel szoros kapcsolatban az értelmiséget terjeszteni, igy Isten országát már itt e földön megalapítani. — Ki lehet competensebb ítész akár vallásos tekintetben, akár az értelmiség dolgában, mint épen az, a ki arra képezte magát, a ki e két tárgygyal foglalkozik egész életen keresztül; a ki arra nemcsak jogosíttatott, hanem köteleztetett is felavattatása alkalmával az egyházi hatalom, vagy világosabban szólva, — az egyház által. Mert nem maguk a lelkészek vették maguknak az iskolákra felügyelés jogát; nem is vehették, mert ez is egy az egyház collegialis jogai közül: hanem az egyház ruházta azt rájuk. A komjáthi canonok 4-ik része 1-ső cikke szavai ezek: Mivel az iskolák az ekklézsíáknak veteményes kertjei: a prédikátorok tiszte az iskolákra való szorgalmatos gondviselés. — Az hogy nem ugy viszi egy némelyikünk e felügyelőséget, mint kellene, sem a jogot nem erőteleniti meg, sem az intézvényt elvetendőnek nem bizonyítja. A lelkeket ragadó ékesszólásu Kossuth, midőn az 1847-ki országgyűlésen e kérdés fölött vitázott, hogy a hírlapok szabadon közölhessék-e az országgyűlési tudósításokat, ezt mondá a többek közt: „Igen károsnak tartom midőn az eszméknek oly irány céloztatik, miszerint az intézvények hibája a személyek visszaélésének tulajdoníttatik." — Szerény ítéletem szerint az ellenkező is áll, hogy t. i. igen káros, ha a személyek visszaélése az intézvénynek hibájául rovatik fel. Igaz hogy Kálmáncsehi Sánta Márton s többen nem voltak a papok alárendeltjeik: de nem is olyan iskolatanitók voltak azok, mint, kevés kivétellel, a jelen állandósított tanitók. Azok mind arra képezve voltak, mind pedig fölavattatással is arra jogosítva, a mire a lelkészek képesek és jogositvák; — azok tanító-papok, — collegák voltak. Nem az egy téren munkálódás, hanem az ugyanazon egy munkában foglalkozás alapja a collegatusnak; nem az állandósítás, hanem a hivatalos qualificatio teheti köztünk s a tanitók közt a collegatus alapját. Távol legyen mindamellett, hogy a tanítókat kicsinyeljem. Sohasem jutna eszembe, ha magam asztaloznám s fizetném is, — ha praeceptornak hivnák is, — azt cselédemnek tartani — soha rajta uralkodni akarni. Én utolsó cselédemet is meg szoktam becsülni, azt tartván, hogy a ki mást megbecsül, magát becsüli meg. És tapasztalásból állithatom, hogy legtöbb lelkésztársaim igy éreznek. Isten kegyelméből harmincegy éve mióta rendes lelkész, huszonkilenc mióta a tractusokon, huszonhét mióta a superintendentián consistorialis tag vagyok; az esperesi hivatal terheit pedig két tractusban 1849-ik év óta egy évi közbeszakitás mellett a legnehezebb időkben viseltem s viselem: de alig mondhatnék rá példát annyi idő alatt, hogy valaki lelkésztársaim közül érdemessé tette volna magát azon vádra, mivel t. tanár űr általánosan sújtja a lelkészeket. A szentírásból idézett helyek ezen szavain: tous 7iotfiávag xae dtdaaxákoos, —- és bt xottcőÍvtes ev Xóyo) xai didaaxah'y. — tán még is mások értendők, mint kiket látszik érteni t. tanár űr? Szegedi Kis István Loci communes cimü munkája 131. lapján igy ír: Hominum ecclesiasticorum novi testamenti in primitiva adhuc promulgatione censebantur alii l-o Majores ac singulares et cum miraculo, — nempe apostoli immediate a Christo ipso vocati evangelistae apostolorum scribae et comites, locis non allegati, — prophetae rari et singulares visionibus, magis locis quam personis allegati. 2-o Minores et vulgares, nempe pastores et episcopi ad publicam correctionem vei consolationem verba aplicantes, — doctores ac praedicatores, docentes catechumenos et puri textus explanationem. — A 195-ik lapon pedig, hol de Ministris verbi szól, igy ir: Ministrorum qui post Christi adventum docendis eeclesiis praefuerunt, alii sunt l-o doctores: horum munus est verbum dei simpliciter enarrare ut verus sensus eruatur, — catechumenos instituere, sacramenta administrare, nuptiis benedicere ex perpetuo usu ecclesiae. Hí nunc proprie ministri appellantur. 2-0 pastores, qui in concionibus suis doctrinam verbi applicant ecclesiae usibus exhibendam, consolando, precando, vigilando. Hi nunc episcopi, nunc presbyteri, nunc diaconi appellantur. — A helvét vallástételben XVIII: 7. ez áll: Kárhoztatjuk a hivatalra alkalmatlan tanítókat, és a kik a lelkipásztorban megkívántató ajándékokkal nem ruháztattak fel. Latinul igy hangzik: Damnarnus ministros ineptos etnon instructos donis pastori necessariis. Ezek az idézetek eléggé megvilágosítják a felhozott szentirásbeli helyet, — ily értelemben vették azt a régi canonok is. A mi pedig az 1. Tim. V. 17. e szavait illeti, duzXrjq Ti{j.yq a^ioóoQtúoav, — megvilágosítja az utánna következő vers. Nem állandósított iskolatanitókat értünk hát a doctoreseken, — hisz ilyennek tekintendő lenne ugy a negyedik gymnasiumi osztályból praeparandiába ugrott növendékből állandó fizetésre hívott iskolatanitó is, — hanem röviden kitéve, tanitó egyházi szolgákat, ministereket. Ezek aztán már collegáink, mert mi