Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-06 / 1. szám

hajója a szeretett lobogója alatt ismét bevitorlázott a béke révpartjába, midőn eloszlatta az egymás iránti harag, gyű­lölség, s a szent ügy romlását előkészítő egyenetlenség hullámait, hogy a jó kormányos vezetése mellett benne az Isten országát virágzásra hozza s ez által a népnevelés szent ügyét biztosítsa. — A buzgóságnak ezen felemlített példá­nyai bizonyíték arra, hogy az egyház, akadályozott mun­kássága ismét uj életnek örvend, — vajmi kedves karácso­nyi ajándék ez ! —- De a jótékonyság itt nem ért véget, ki lett az terjesztve a kicsinyekre is, kikre az előbbi örömhöz hasonló meglepetés várakozott. — A meglepetést és az örö­möt nemcsak még nem látott karácsonyfa szerzé, hanem a hozzájok s jelen Ínséges viszonyokhoz mért ajándékok kiosztása is nagyban növelé. — A karácsonyi nagy fa az egyh.tanács teremében — mely jelenleg leányiskola — volt felállítva, — tele volt aggatva aranyos dió, alma s te­mérdek cukorsüteményekkel, mindezt 150-re minő viasz­gyertya fénye világitá be, — az asztalt — melyen állott — beboriták a sok ajándék tárgyai, melyek a kisdedek kö­zött kiosztandók valának, — volt itt kendő, kötő, sipka, nyakkendő, mellény, nadrág, kabát — ujtestamentom, ol­vasási s iskolai könyv, ireszközök, toll-kés, dió és sok kalács halmaza úgyannyira, hogy az 50-re menő kicsi­nyeknek bőven kijutott az ajándékból- — S ki szerzé ez örömöt? ki hatott igy a népnevelés előmozdítására? egy távolról Kecskemétre jött család buzgósága, — azok, kik ezt, nem azért tevék, hogy tettök elismeréssel találkoz­zék, hanem azért, hogy magoknak a jó cselekedetek által lelki örömöt szerezve a szenvedőkön is enyhítsenek, — ezek mondom, kik nemzetiségre, nyelvre velünk nem is ro­konok — hanem az összes emberiség, népnevelés s az ín­ség gyámolitása által velünk még is egy érzületüek, az itt állomásozó lovas ezred kapitánya, hannoverai születésü lo­vag Förster Hugó és szellemdús neje. — Ezen gazdag ado­mányhoz járult még nagys. Földváry Gábor felügyelő úr is, ki jótéteményeivel mindig ott van, hol az ínség legnagyobb, ki titkon szokta a jótékonyságot gyakorolni — az által, hogy egy szegény fiút egészen fejétől a talpig felöltöztetni és is­kolai könyvekkel ellátni szíveskedett. Karácsony estéjén 4 óra tájban gyülekezni kezdettek a kis múzák s azoknak szülei ismerősi barát- és barátnői, — öt óra tájban, midőn a karácsonfa felállítva s a kicsinyek leve­zetve voltak, teljes papi öltözetben megjelent az egyháznak köztiszteletben s szeretetben részesülő kedves lelkésze, na­gyon tisztelendő Lauko Károly úr, ki is, — a növendékek rövid éneke s imája után, — meleg szavakban, — nyelvökön — üdvözölte az idegen s ismeretlen jóltevőket, felemiitvén, hogy midőn hazájoktól és a fényes családi körtől távol, itt az idegen hitrokonok között a mi kicsinyeink közt óhajtot­ták az oly szép és lélekemelő gyermekünnepet (Kinderfest) megülni: bizonynyal a gyermekek legnagyobb barátjának a a betlehemi gyermeknek ama meleg intését követték: „Bi­zony mondom nektek a mit cselekedtetek egygyel az én ki­csiny atyámfiai közül, én magammal cselekedtétek" (Máté 25. 40). Kiterjeszté lelkész úr szeretetteljes beszédét a kicsi­nyekre is, kiket a tudomány, haza és vallás iránti szeretetre buzdított. — Látni lehetett a sokaságon elömlö elérzéke­nyülést ós átszellemülést a szép, jó és nemes iránt, — látni lehetett a lélek örömérzetét az idegen férfi s a nő szende arcán, — igen elárulta ezt a jóságos szemekből pár köny­cseppnek aláhullása. Az ajándékok elosztása után mind a szülök s az ügy­barátok, mind pedig a kicsinyek örömmel siettek haza, — vajmi kedves karácsonyi ajándék ez !! Kecskemét, december 26-án 1866. Kressák Pál , tanító. Jelentés a soproni ág. hitv. ev. theologia egyletétől. „Emlékezuenk régiekrel." Aiólirottak becsületünkre s adott deáki szavunkra fo­gadjuk, hogy 1867. év május 1—3-ig — ha az ég engedi— Pesten megjelenni s találkozni fogunk. Találkozási hely a Nemzeti színház. Jelen fogadást s illetőleg kötelezvényt ne­vünk aláírásával megerősítjük. — Kelt Sopron julius 26. 1857. Hafner Lajos m. p., Fadgyas Pálm. p. Steiner Károly m. p., Horváth Sándor m. p., Kiss Elek m. p., Schneider Károly m. p., Szalóky Elek m. p." Borbély Sándor m. p., Martinék Ede m. p., Turcsányi Endre m. p., Benka Gyula m. p., Kiss Endre m. p., Szigethy Gyula m. k., Németh Ká­roly m. p., Artner Kálmán m. p., Süle Sándor m. p., Bejek György m. p., Thebusz János m. p., Török Ottó m. p., Ma­gassy Dénes m. p., Binder Adolf. December 11-én 1858 a theologiai persely felszente­lése alkalmával aláírták magokat: Kiss Inare bőgős m. p., Bauer Adolf m. p., Huber Tivadar m. p., Harnmerschmidt Károly feleségével m. p., Rajos Károly m. p., Szomora Ber­talan m. p., Matisz Károly m. p., Macher Samu balfi tanító m. p., Torkos László m. p., Bruck János, egy hü barát m. p. Jul. 20. 1860: Hetyey Mór m. p., Hafenscher Károly m. p., Simonides János m. p., Lehr Zsigmond m. p. Ezen okiratot akartam az illető — fent elősorolt — urak figyelmébe ajánjani, nehogy megfelejtkezve róla, szép fogadásuk teljesítését elmulasszák. Nem tudom ugyan hatá­rozottan, mi legyen e találkozás célja, de eltalálni vélem az­zal, hogy az a rég megkötött barátság újonnan való meg­szilárdítása leend. Adja Isten, hogy a viszontlátás kedves legyen !!: Azonban egyletünk érdekében nem mulaszthatom el, hogy egyúttal egy pár szót ennek célja s működéséről is ne szóljak. Feladata egyletünknek közös erővel oda munkál­kodni, hogy theologiánk tekintélye s becsülete emeltessék és biztosíttassák, de kiváltkép, hogy tagjait igaz lelkészekké, valódi népatyákká képezze. Ezért jellemes magaviselet nél­külözhetetlen tulajdona minden egyes tagnak, mert csak ez képes másokban is tiszteletet ébreszteni irántunk; lelkesült­ség ügyeink iránt, feltétele munkálkodásunknak s a köz­szellem egyndüli vezér, mely az említett célhoz vezet. Alig tiz éve ez elvekre alapiták elődeink egyletünket, s azóta a távozók helyébe szünetlenül ujak lépve, folytono-

Next

/
Thumbnails
Contents