Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-06 / 1. szám

san törekszik célja felé s csendben gyűjt magának eröt s szerez kitartást, hogy egykor edzett lélekkel küzdhessen az evangyéliom elleneivel s igaz munkásként mívelhesse az Úr­nak szőlejét. Sopron, december 23-án 1866. az egylet nevében Ihász László. jegyző. GYÁSZHIREK. B.-Somogy, dec. 24. 1866. Azt hittem, hogy vagy a b.-somogyi rendes levelező, vagy egy más az enyiinnél avatottabb toll 1866. noveinb. 20. elhunyt nt. Bosznai Sándor hedrahelyi reform, lelkipásztor emlékének néhány sorokat szentelni fog: azonban ez ideig ez nem történvén, bár későn is, de nem mulaszthatom el, hogy az Úr ezen volt hü munkásának, a szép képzettségű lelkésznek köztudo­másra ne juttassam rövid életrajzát. Néhai nt. Bosznai Sándor úr született 1806. Somogy­megyében Csurgón földiníves szülőktől. Az elemi és közép­tanodai osztályokat szülő városában bevégezvén, 1823. őszén ment, tanulását tovább folytatni a debreceni főisko­lába, hol a bölcseleti, jogi és hittani pályát kitűnő osztály­zattal megfutván, letette az esküdti vizsgát, s két évig mint gymnasiumi nyilvános tanító működött, s végre iskolai pá­lyáját a contrascribai és seniori tisztes állásokkal fejezte be 1834. augustus havában. — kilépése alkalmával a deb­receni főiskola tanári karának, és Debrecen városa taná­csának ajánlóleveleivel ellátva, tudománya nevelése végett szándékozott a kül egyetemeket meglátogatni, azonban e szándékáról Bécsben letévén, jött 1835. a b.-somogyi egy­házmegyébe, és mint segédlelkész N.-Bajomban 1 évig szolgált. 1836 tavaszán lett nemes-dédi r. lelkész, honnét 1841 a hedrahelyi népes egyház lelkészéül hivatván, ott 26 évig hivataloskodott. — A boldogult bírta a b.-somogyi egyházmegye bizalmát is, mert elsőben e.megyei pénz­tárnokká, majd csakhamar ezután tanácsbiróvá választotta, s hogy miként járt el ezekben, tanúsítja az e.megye jegyző­könyve, melyben lemondása, hü szolgálatát elismerő sza­vakkal lön bevezetve. — Lassú hervadás, de különösen né­hány napig tartó súlyos betegség után kimúlt élte 61-ik évében. Gyászszónoklatot tartott a boldogult fölött nt. K a­c s ó h Lajos úr, ékes előadással rajzolván a reformált lel­kész jellemvonásait, a sirnál hoboli lelkész t. Nagy Sán­dor úr kivánt a boldogultnak csendes nyugalmat. Kesergik özvegye t. Illés Katalin asszoay. Gyermekei: Emilia férje­zett t. Nagy Dániel leíkésznö, Sándor F.-Baranyában vaisz­lói segédlelkész, Adolf, atyja után helyettes, és Irma kis­korú leánya. — Isten nyugtassa a hü pásztornak, a jó ba­rátnak, a szerető férjnek, s atyának porait! Eperjes, dec. 30. Temetésről jövünk! A búcsúzó év, mely sok ezer és ezer vérző sebet yágott, még mintegy utolsó pillanatában, nem elégedve a számtalan áldozatokkal, uj áldo­zatot kivánt, uj áldozatot vitt. Könytelt szemekkel állottuk kö­rül a sírt, melybe collegiumunk veteránját, collegáink leg­kedvesebbjét, legtöbbünknek egykori tanárját, tek. tudós Kraizell András urat temettük. Negyven éven keresztül működött ö ritka lelkesedéssel, el nem lankadó buzgalommal, mint a latin classicusok, a szónoklat és költészettan tanára. Azon mindinkább gyérülő latin-nyelv tanáraink egyike volt ö, kiket szónoklatban Cicerónak, költészetben Horatiusnak ne­vezhetni. Száz meg száz hálás tanuló széles e hazában, tisz­telettel említi egykori tanárjának nevét. Családján kivül, melynek ö legszeretetteljesebb atyja volt, nélkülözni fogják öt tanítványai, kiknek ö atyai vezérök vala, nélkülözni ba­rátjai collegialis körükben, hol nyilt egyenes jelleme va­rázs-erővel hatott a szivekre, nélkülözni a collegium, hol classicus latinsága nehezen lesz pótolható, nélkülözni pro­testáns egyházunk, melynek ö leghívebb fia volt. Az iskolai gyászünnepély az iskolai félév végével fog megtartatni. Béke poraira. \ Haitsch Lajos, coll. tanár. Bizalmas kórelem. Azon tisztelt honfitársakat, kik „A volt jobbágyság hármas könyve" cimü munkámból terjesztés végett példá­nyokat vitettek el: tisztelettel felkérem, hogy a beszedett pénzt szíveskedjenek hozzám Fejérvárra megküldeni, hogy uj év elején a megyei kórháznak beszámolhassak. Sz.-Fejérvár, dec. 23. 1866. fíoross Mihályt iu r t e s i í v s. A „Prot. naptár" példányai mind elfogytak, ugy hogy többé azoknak, akik venni akarnának, legjobb ügyekezettel sem szolgálhatunk. Szolgáljon ez intő jelül jövendőre, hogy akik naptárunkat bírni óhajtják jó előre tegyék meg ren­delésűket. Azok pedig, kik legújabban hozzám küldtek pénzt a „prot. naptárért", szíveskedjenek pár napig türelemmel lenni, miután Heckenast úr biztatott, hogy a visszakerülő példányokból talán kerülend a megkívántató mennyiség. Ballayi Mór. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „Prot. Népiskolai Közlöny" 1867-ik évi folyamára. Erős hittel és bizalommal vagyunk a felöl, hogv e fo­lyóirat kiadásában jövőre is velünk lesz jó Istenünk áldása és segedelme, mert az ő dicsőségének sáfárai akarunk lenni továbbra is, eszközölvén az elmék megvilágosodását az ö félelme által, mely a bölcseségnek kezdete, terjesztvén a legtisztább erényt s azon ismereteket, melyekben és melyek által megdicsőíti magát az emberiség. Minket a nagy tömeg, a nép, a milliók sorsa érdekel anyagi, erkölcsi, szellemi te-

Next

/
Thumbnails
Contents