Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-20 / 20. szám

és felemelkedjék; a világot örök törvények szerint intéző legfelsőbb lény müvének állítván, oly eszméket terjesztett az emberiség elébe, melyek folytonos hivatkozással az örök igazságra az erkölcs erélyét felköltötték, a lelket felemelték s elébe oly eszményi magasztos hivatást szabtak, hogy folytonos haladásban mindég tökélyesbülve a földből mennyországot alkosson. Moczkovcsák úr előtt azonban mindez mit sem nyom, és mindenestül semmiségbe sülyed azon egy ténynél fogva, hogy én a bibliára a kritika bonckéséi alkalmazom és számos bibliai könyvről nyomós okokkal bebizonyithatónak tartom, hogy nem azoktól Írattak, kiknek nevét viselik, nem is azon korból valók, melynek tulajdonittatnak," mi aztán M. úr szerint azoknak hitelét aláássa. Mondhatom, sem Voltaire gúnya, sem a Wollfenbütteli fraginentista ferdeségei a biblia méltóságán oly mély sebet nem ejtettek, mint az orthodoxok e túlbuzgósága, mely a kritikát a bibliai könyvekhez közeledni nem engedi. Az emberiség ma már hosszas tapasztalatból megtanulta, hogy a mely hatalom tekintélye fentartása végett az ész biráló Ítéletét kerülni vagy azt épen elnyomni kéntelen, annak a tekintélyre igaz jogcíme nem lehet, mert az igazság a világosságot nemcsak hogy nein kerüli, hanem csakis attól vár és nyer eröt a méltatlan félremagyarázás ellen. Valóban roszul állana a biblia ügye, ha tekintélyét csak ugy mint a politikai önkény és bitorlás egyedül azon úton biztosithatná, ha az ész biráló befolyása alól magát kivonja. De ama jó urak azt hiszik, tudja Isten mily nagy dol• got mívelnek és mily véghetetlen szolgálatot tesznek a vallás ügyének, ha a canont istenítvén, azt az ész Ítélete felett állónak proclamálják. 0 szerintük a canonban egybeállított könyvek valódi szerzője maga az Úr Isten, a címeken nevezett irók pedig nem voltak tulajdonképen egyebek, mint Isten secretáriusai, hírnökei; e szerint valamint minden ami ama könyvekben van, utolsó betűig megbecsülhetetlen értékű, ugy másfelöl mindent magába foglal, a mi embernek tudnia adatott; ami a biblia betűjétől eltér, legyen az bár mathematikailag bebizonyítva vagy nyilvános tények által erősítve, mind eszeveszett tévedés, kárhoztatandó istentelenség. Igy gondolkodtak minden időben és gondolkodnak mai nap is mindazok, kik mint hazánkban a Názárenusok egész sociális műveltségünkkel tabula rasát szeretnének csinálni, hogy annak helyébe a bibliából kiolvasott agykoholmányaikat, kezdetleges ötleteiket tegyék. Mert rég megmondotta Werenfels: „Hic liber est in quo quaerit sua dogmata quisque, Invenit et pariter dogmata quisque sua." és még találóbban Herepeink : „A biblia olyan erdő, melyből minden felekezetbeli botot vág, hogy azzal a más felekezeten lévőt üsse." Alig van egy-egy bolond, veszedelmes előítélet, mely leghatalmasabb fegyvereit nem a biblia istenitett betűiből merítette volna. Hiába emelte a tudomány, az ész, a lelkiismeret szavát, az isteni könyv minden ész felett álló betűje mindent ledöntött. Kérdezd az inquisitort, mi jogon űzi istentelen gyilkolásait, s ö rámutat a biblia szavaira: „compelle intrare;" ott egy évei súlya alatt görnyedező kuruzsolónöt visznek kínos halálra ártatlanul, de a biró Isten parancsát véli teljesíteni, inert ott van az Írásban, Exod. 22,17 „a varázsló asszonyt ne hagyjad életben." — Egy vérengző zsarnok lábbal tapossa nemzeted jogait, és pallossal felel igazaid fölemlegetésére: a papok rád olvassák a biblia istenitett szavait: „Minden lélek a felső hatalmasságoknak engedelmes legyen; mert nincsen hatalmasság hanem Istentől (Róm. 13. 1)." — Midőn napjainkban az északamerikai egyesült államok az óvilág egyik leggyalázatosabb intézménye, a rabszolgaság eltörlése ügyében a déli tartományokkal harcra keltek, itt széltire prédikálták és mutogatták a bibliából, hogy a rabszolgaság Istentől rendelt institutio s igy ennek eltörlése Isten elleni bün. Az ember lelke sir, ha elgondolja, hogy ama könyv, melynek isteni rendeltetése, hogy legyen „lábunknak szövétneke és ösvényünknek világa," az emberek vakbuzgó fonáksága következtében az igazság fejlődésének sok tekintetben útjába lépett és századokig a szellemet bilincsekre verve, szabad mozgását akadályozta. Galilaei, miután egész hosszú életen át lángesze minden erejét a coperniki világrendszer bebizonyítására fordította és az esésnek megnem ingatható mathematikai alapokra fektetett theoriája, valamint a teleskop segítségével tett halhatatlan fölfedezései által a föld kettős mozgását a kétségbevonhatlan tények sorába emelte, 70 éves korában az inquisitio által kénszerittetik e hamis eskü aláírására : „Én Galilaei, ki 70 éves koromban személyesen jelentem meg a törvényszék előtt, térden állva és szemeimet a szent evangyéliomokra függesztve, melyekre kezeimet rátettem, esküvel erősítve visszavonom, elátkozom, a föld mozgása tanának fonákságát, hamisságát és eretnekségét stb," Tudva levő dolog, hogy az inquisitio ez iszonyatos eljárására is a biblia istenitett betűje adott alkalmat, a mennyiben a Jósua könyvében olvasható hadiének szerint Jósua a napot megállitá, mig ellenségin bosszút állana a nép stb. tehát világos, hogy más különben a napnak mozognia kell. (? ? !!) S hogy valamikép el ne higyjük magunkat, mintha tán a protestáns bibliolatrák szabadabb elveket vallottak volna, ime idézek Mastricht Peíer-nekl677-ben Amsterdamban ki-' jött „Novitatum Cartesianarum Gangrena" cimü munkájából csak egykét passust. 384. 1. „Item circa systema inundi varias alít novitates Cartesianismus, quando jam terram in coelo collocat et stellis annumerat: jam solem qui hactenus inter planetas fűit, stellis fixis accenset: jam e contrario terram stellis erraticis associat: rursus lunam in terram quandam convertit, dum ei montes, valles, lluvios, animalia et forte homines etiam perinde tribuit ac nostrae terrae: denique motum, qui per tol mille annos solius solis fűit, in terram transfert. Verbo dicam : summa imis, coelum terrae pertniscet." És mikép bizonyítja aztán Mastricht azt, hogy a Cartesianismus mindent fejére állit ? Tán annak számtani deduclioit mutatta ki hibásoknak ? Korántsem. Hanem fö ellenérve eZ: Contra seriptura passim testatur et constanter, adeo ut ne unus quidem a Cartesianis in contra-