Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-20 / 20. szám

rium possit proferri locus, ab una parte solem moveri, ab altéra terram. Prius guidem probant loca. Jos. 10, 12, 13. Sol sta in Gibeon, et Luna in valle Aialon, et stetit sol ete. Item 2 Reg. 20, 9, 11. collat. cum Jes. 38, 8, quibus succenturianus Psal. 19, 5, 6, 7. et 104, 9. Eccl. 1, 5. Matth. 5, 45. requisituin solidae inductionis, nec datur dissimile in Scripturis exemplum. . . . Rursus ab altéra parte, terrae in Sacris momentis constanter tribuitur quod immota consistat, quasi certis basibus super structa. Sic Psal. 93,1. Etiam stabilitur orbis habitabilis ne dimoveatur. Item. Psal. 1.04, 5. Fundavit terram super bases ejus, ne dimoveretur in seculum et perpetuum etc. Quid clarius ? kérdi aztán Mastricht és az ö szempontjából igen természetesen. Mert ha a biblia betli szerint Isten szava, mit nyom az ellen minden emberi bölcseség, minden mathematicai demonstratio, söt a tény is ? íme a betli istenintésének gyümölcse, melyről megismerhetitek ! Az előítélet attól kölcsönzi szentesítését, a bitorlott tekintély arra támaszkodik, az ész erőszakos elnyomói arra hivatkoznak. Mily egészen más színben tűnik fel a mi felfogásunk szerint a biblia. Mi is mint Augustinus (in Psal. 144) az irást „chirographam Dei," Isten kéziratának tartjuk, de oly értelemben a mint Campanella Tamás a világot is „Isten kéziratának" mondá. A mérhetetlen mindenség bámulatos szép rende, a természeti jelenetek örök törvények szerinti változatossága Istennek elég érthető kézirata, — csak mi olvasni tudjnk; de évezredek folytak le, mig az emberek ama kéziratnak csak ábécéjét is birták felismerni, pedig érzékelhető világos tiszta vonásokkal állott szemük előtt. Hát még a szellem-erkölcsi láthatatlan világ örök törvényeinek ismeretére mikor jutott volna el az emberiség, ha Isten jó volta egy nemzetet nem támaszt, melynek választottjai minden egyéb emberiségi törekvésekkel mit sem gondolva 15 századon keresztül lelkük egész erejét kizárólag abban az egyben központosítják, hogy Isten önnyilatkozatát az erkölcsi világrendben észleljék és megállapítsák. Más nemzetek a tudomány, a művészet, a társaság kellő rendezése által dolgoznak az emberiségi nagy feladat fejlesztésén; Izráel csak az erkölcsi világrendet, az Isten országát keresi, és minden a mit ez isteni feladat megfejtésében gondolt, cselekedett, le van téve ama könyvekben, melyeknek gyűjteménye képezi a szentírást. A szentírás tehát méltó joggal mondható kijelentések könyvének, mert Istennek az erkölcsi világban való önkijelentésének fokonkénti fölfedezését tartalmazza. A szentírás szerzői gyarló emberek, kevés ismerettel mindenekre nézv e, melyek szorosan nagy feladatukhoz nem tartoznak, de mindenben, a mi a valláserkölcsi életre néz, isteni szellem hajtja őket szent céljuk felé s mind elébb haladva utoljára, mint müvük befejezője, megjelenik az Istenember, kiben Isten egész teljessége lakozik, ennélfogva magáról elmondhatá: „én vagyok az út, az igazság és az élet" s ez kijelenti a szellemerkölcsi világ nehézkedési törvényét: „az Isten lélek; és a kik ötet imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják." Ezzel a vallásos fejlődés tetőpontját érte el, de ezzel egyszersmind ki lett mutatva, hogy a vallás terén mindenek és igy annak okmányai is igazi ér- * vénynyel csak benső szellemük és nem kiilsö betűszerinti, a különböző korok nézetei szerint színezett jelenkezésük szerint birnak. (1. Bibliai tanulmányok 73—85 1.). íme a bibliának genesise szerinti s ehhez képest igazi méltánylása, mely jelentőségét a vallásban és az emberiség történelmében oly polcra teszi, hová semmiféle emberi mü soha eljutni nem fog. Fogassa fel Moczkovcsák úr híveivel a bibliát az általam most kifejtett szellemben és tapasztalni fogja, hogy minél elébb haladnak ismeretben és míveltségben, annál mélyebben gyökerezik meg az Isten igéje iránti tisztelet szivükben, mig a biblia betűjének általa oly fennyen követelt istenitése hideg közönynél egyebet nem szül. Ha a miket M. úr ez ügyben elmondott csak kis részben is állnak, ha isteni tekintélyét népünknél a biblia csakugyan elvesztette, ugyan ki és mi ennek oka ? Bármily véleménye legyen is M. úrnak lelkészeink és tanítóink hitéletéről és vallásos nézeteiről, azt csak nem állithatja, hogy templomban és népiskolában tényleg más értelemben tanítanának, mint a hogy a 16-ik században készített confessiók és káték megállapitották; arra sem tud, ugy gondolom, csak egy példát sem felhozni, hogy lelkész vagy tanitó a bibliáról templomban vagy iskolában az ujabb kritika elvei szerint tanított volna. Azt kérdem már most, van-e csak legkisebb fogamzási életerő oly tannézetben, melyet miután a gyermeki fogékony elme bevett és éveken át a templomi szószéken gondosan ápolgattak, az ellennézetnek legelső fuvalma mindenestül kiforgat? Lehetett-e annak gyökere a lélekben, ami az értelem legelső szeszenésére elhullott? S találhatott volna-e Renan felületes könyve oly általános viszhángra a mi híveink sziveiben, ha ezeket az egyház hivatal szerinti tanitása által elfoglalva találta volna ? íme, M. úr itt a mi hitéletünk ernyedtségének, a buzgóság hidegülésének valódi okfeje. Nem az a baj, hogy eltértünk a 16-ik századbeli tanhatározmányoktól, hitvallásoktól, hanem épen ellenkezőleg az a matéria peccans, hogy hivatalosan betüszerint ragaszkodunk hitünk oly formulá -zásához, mely más világnézetek közt keletkezve a mai nemzedék szellemvilágában gyökeret verni nem bir s ezért legtöbben „ajakkal tisztelik az Urat, szivük pedig lávol vagyon tőle." Maga az a kizárólagosság, mely M. úr tannézeteivel együtt jár és jelen kis iratán is mint vörös fonal végig vonul, képes a hivatalos vallástól egy nemzedéket végkép elidegeníteni, mely fájdalmas tapasztalatokon okulva semmiféle oly föltevésnek magára befolyást engedni nem hajlandó, mely vallásos türelmetlenségre, fanatismusra és ájtatos embertelenségre vezethetne. Fájdalom, hogy e türelmesség háta mögött is legtöbb esetben ama mindent elhervasztó közömbösség lappang, mely mint a sima Erasmus, Luther tüzes beszédire, azt mondja: „non amo veritatem seditiosam," s inkább kész az egészszel nem gondolva a megszokott üres formulákat ismételgetni, mint a hazugság uralma ellen lázzangó igazság