Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-18 / 7. szám

szabadságnak azon eszményét tűzte ki célul, mely míg teljesen kizárja az állam beavatkozását sőt még segítségét is, másfelől maga sem igényel sem hatalmat sem tekintélyt sem beavatkozást a polgári életbe. — Ezen eszmény szerint a vallás célja maga a vallás, — türelmes minden vélemény iránt, s a kölcsönös türelem ez eszmény létfeltétele: azért a felekezetre oszlást, a legkisebb vélemény-árnyéklat elvetésénél is, nem csak nem ellenzi, de sőt elősegíti, — mindenki azzal társul, kivel hitvéleménye rokonul. — Ezen eszmény nagy részben valósítva van Ejszakameríkában. Hogy ez egészen másként van a vén Európa korhadt államaiban, s a par excellence ilyen Ausztriában és hazánkban is, — felesleges volna bizonyítani. — De azért a haladás ezen iránya kétségtelen, bár nálunk talán az ex professo theologusok sem észlelték még s épen azért, mert még az észlelés stádiumáig sem jutottunk, nálunk haladás még az is, ha a törvényesen bevett vallásfelekezetek hitszabadságát ujabb biztosítékokkal oltalmazni erőlködünk. Hogy viszonyaink közt, a protestáns felekezetek egyesülése kivált egybeolvadása hatalmas tényező lenne a vallásszabadság előmozdításában tagadni nem lehet. — De célunk-e az egybeolvadás, s ha az is, mint gr. Zay szózatából kivenni lehet, — kivihető-e az? Az egybeolvadásnak két módja lehetne. — Az egyik az, ha egyik felekezet teljesen áttérne a másik kebelébe. — Ezen eset nem valószinü, és fel sem tehető. Nincs rá eset a történelemben, hogy erkölcsi kivált vallásfelekezeti szervezett testület, múltját megtagadva, egyéniségét önként feladta volna. — Megkísértették ezt a föld hatalmasai számtalanszor, meg a mi legjelesebb uralkodóink is mint í. Lajos, ki a Patarenusokat és keleti orthodox vallásuakat és Mátyás ki a hussitákat még fegy vererejével is törekedtek beterelni a kath. egyház kebelébe, és még az erőszak is csak részletes eredményt tudott kivívni, mint pl. VIII. Henrik Angliában. Az egybeolvadás ezen módja tehát még a discussio tárgyát sem képezheti. Másik módja az egybeolvadásnak az lenne, — ha mindkét felekezet feladván vagy közvetítvén a külömbségeket, dogmát, cultust, szervezetet illetőleg, közakarattal megállapított confessio és szervezet szerint egygyé alakulna. Kivihető-e ez, s ha igen, alkalmas-e az idő ilynemű átalakítás eszközlésére ? — hogy e kérdésekre alaposan felelhessünk, nem elég a fenforgó akadályokat és létező külömbözőségeket ignorálni, mint Szigligeti úr tevé, hanem fel kell azokat ismerni, és ha fel is ismertük az elhárítás és elintézés módozatáról és eszközeiről tanácskozni. Külömbség van a két felekezet között 1-ször a dogmákban, — lényeges-e ezen külömbség, döntsék el a theologusok, de hogy létezik, tagadni nem lehet, elenyésztetheto-e ezen külömbség, ezt megfejteni ismét a theologusok feladata.—De ha a tudomány és értelem ítélőszéke a kiegyenlítést saját körében eszközölné is, ki és mi módon hajtaná végre a nép körében ? — Azt mondják, az anyagiasság ezen korában, a nép nem sokat törődik dogmákkal? — de ne ismerjük félre, hogy az anyagi érdekeiben régóta megrövidült, alkotmányt és szabadságot nélkülöző, sokképen zaklatott, terhelt, elszegényedett és majdnem demoralizált nép, — mint minden elégedetlen, felette fogékony az izgatás hatására: és hihetjük-e, hogy ily átalakulást kizsákmányolatlanul fogják hagyni a reactio eszközei, — az álszenteskedők, az érdekeiket féltők, vagy azokat a vallás köpenye alatt hajhászók, a tehetetlen ambitio, a dologtalan félmivelt proletariátus? és a hivatalt lesők nagy számából számosak. — Izgatott korban a tömeg közé vallási átalakulás szikráját dobni, — alig tanácsos, mert az eredmény más lehet mint a célzat volt. 2-ik külömbség van a cultust illetőleg; ezen külömbség nem lényeges ugyan s talán elenyésztetése átadható az idő lassan átalakító folyamának; de ne feledjük ezen pontnál sem, hogy az egyik felekezetnek a szigorúságig egyszerű és inkább didacticai irányú cultusa, a felekezet tanaival és jellemével annyira össze van forrva, hogy a közeledést legnagyobb részben csak a másik felekezet készsége idézhetné elő. 3-ik külömbség van a szervezetet illetőleg: — az egyik felekezet szervezete tisztán presbyterialis, a másik némileg consistorialis; amarra világi elem befolyása túlnyomó s az egyházi elem érdeke és különösen tekintélye nincs kellőleg biztosítva; emitt az egyház szolgáiról jobban van gondoskodva