Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-18 / 7. szám

s ennélfogva befolyása is nyomósabb; itt a közeledés az elől körülirt felekezet részéről okszerűen feltételezhető. 4-ik külömbség van a két felekezet tagjainak általános jellemét, erényeit és hibáit illetőleg. — Az egyik felekezet sima, alkalmazkodó, összetartó, a szép fogalma és művészet érzéke iránt fogékony, másrészről kevéssé nyilt, feltételesen megbizható. — A másik felekezet nyilt, őszinte, határozott, reális irányú, másrészről nyers, büszke, — exclusiv irányú, — s a művészet érzékét nélkülöző. — Ezen sajátságoknak összevegyítése, ha lehetséges volna, előnyül szolgálna mindkét felekezet hiveire nézve. 5-ik külömbség van nemzetiségét illetőleg.— Az egyik felekezet tömegesen magyar, a másik három nemzetiség közt oszlik meg. Ezen külömbség, a nemzetiségi rajongás ezen korszakában, lényeges hátránya az egybeolvadásnak, alkalmas eszköz az izgatásra, s ha erőszakoltatnék, vagy csak kevésbé óvatosan és eszélyesen kisértetnék is meg az e részbeni intézkedés, — végeredményben egyesülés helyett, nemzetiségi felekezetekrei feloszlás lenne a következmény. — Az egyik felekezet nem örömest nyitná meg tan- és tanácstermeit az általa nem értett és részben nélkülözhető nyelveknek, és e részbeni egységét az előny erős biztositéka nélkül nem adhatná fel; — a másik rész nem örömest engedné magát majorizáltatni még a tanácstermekben sem. — E részben az egybeolvadás, még hosszú időkig nem tartozik a lehetőségek sorába. Ennyi külömbözőségek mellett, véleményem szerint az egybeolvadás másik módozata sem fog sikerre vezetni. De ha egybeolvadnunk nem lehet, egyesüljünk ott és annyiban, a hol és a mennyiben érdekeink közössége az egyesülést szükségessé is és kivihetővé is teszi. Közös, viszontagságos multunk emléke, — s közös elleneink, azon ellenirányú tényezők, melyek a multat viszontagságossá tették, és bár kevesebb sikerrel, de ma is folytatják működésüket. Legyen tehát közös védelmünk. — Tagadhatatlan, hogy a két felekezet, vegy legalább azoknak egyes testületei, intézetei, egyházai vagy hivatalos egyénei közt gyakran fordulnak elő súrlódások, — melyeknek elintézését némelyek oly mohó sietséggel és vádoskodási előszeretettel iparkodnak a hatalom itélő széke eleibe vonszolni, s a beavatkozás alkalmát szaporítani, — hogy, talán szándékuk ellenére, gyakran az orvoslással több kárt okoznak, mint a panaszlott súrlódások. Allitsunk felekezetközi ügyeink elintézésére közös itélő széket. Egyesüljünk tehát arra nézve: hogy a 8 egyházkerület válasszon egy állandó, de tagjaira nézve időnként megújítandó delegált testületet, mely a két egyesült felekezetet mint egységet a kormány irányában képviselje, és mint compromissionalis bíróság e felekezet közti ügyekben bíráskodjék. Ezen testület a felekezetnek kitűnőségei közül választva, ment lévén a felekezeti egyoldalúság hibáitól, egységet hozna be a legfőbb érdekek körébe s mint a felhők a magasban sorakozva és terhesülve felölről áztatják be a föld göröngyeit, — ugy e testület is a magasabb és tágasabb látkörből készítené elő az érdekek és erők összekapcsolását az alap rétegei számára. Célszerű és kivihető-e az inditvány. Vitassák meg. Tanárky Gedeon. RÉGISÉG. A SZÚTORI REF. EGYHÁZ TÖRTÉNETRAJZA. (Folytatás.) 1856. A kisebb birtokosok és földmivesek számára Fényes Elek által szerkesztett „Falusi Gazda" cimü vezérlapok az egyházi naptár jövedelméből megrendeltetnek. — Ugyanezen évben egyházunk hivei számára 20 példány „Protestáns Naptár" és ugyan annyi „Istvánbácsi Naptár" rendeltetik meg Pestről előfizetés utján. Az egyháztanács által kötelező törvényül hozatik, hogy minden legény, ki már iskolából kikerült, 12 gyümölcs- vagy vadfát tartozik a temetőbe ültetni, melyek hogy megfoganzottak-e, minden legény menyegzője napján egyenkint kimutatni köteleztetik; ellenesetben a nem ültetett fákért egy forintot fizetnek az egyház pénztárába. Ezen évben herceg Kóburg balogvári uradalma részéről az egyház törvényesen megidéztetik a papi földektől 1848 óta nem fizetett három váltóforintokért, mely nevezett 3 forint az uradalom szerint nem dézma — hanem az űri jog elismerése fejében fizettetett 48 előtt. Ugyancsak az 1856-ik évben Isten dicsőségére adakozók nevei újesztendő reggelén áldás kíséretében, mindenek buzdítására a templomban először hirdettetnek ki, s ez a szokás, csak nem tízszeres hasznot szülő következményeivel, mind a mai napig gyakorlatban van. 13*