Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-02-11 / 6. szám
Az 186%- dik iskolai évben a négy osztályn gymnasium felett megnyittatott az 5. osztály is. — A leányiskola 3 osztályban volt ekkor 72; az elemi iskola négy osztályban 120; a gymnasium öt osztályban 160 tanuló. Összesen 352 tanuló. Az 186%-ik évben felállíttatott a gymnasium hatodik osztálya is. — A leánytanulók 3 osztályban voltak 47-en; az elemi fiu iskola tanulók 121-en; a gymnasium hat osztályában 203-an; összeseen 373. Ezekhez járult mintegy 120 vasárnapi-iskola tanuló. Az 1862 /3 -ik iskolai évben a háromosztályú leányiskolában volt 56; a négyosztályu elemi íiu-iskolában 137, s a gymnasium felett megnyitott első bölcsészeti osztály növendékei a hat osztályú gymnasium növendékeivel együtt 224-re mentek; az összes szám tett 417 tanulót. Ezekhez járult mintegy 130 vasárnapi iskolai tanuló. Az 1863—64-dik iskolai évben a leányiskola négyosztályúvá tétetett, két tanitó vezetése alatt, s felállíttatott a második bölcsészeti osztály. A növendékek száma ez évben következő volt. — Leányok voltak 65-en, elemi litanulók 141-en, gymnasiumi és bölcsészeti tanulók 289-en, összesen 495-en, ezekhez járult mintegy 140 vasárnapi-iskolai tanuló. — Ez évben tartott az intézet legelőször érettségi vizsgálatot, azon megjelent 40 tannló. Az 1864—65-ik iskolai évben leánytanuló volt 66, elemi fiu-iskolai tanuló 144, gymnasiumi és bölcsészeti tanuló 309, összesen 519, vasárnapi iskolai tanuló 144. — A második érettségi vizsgán megjelent 36 tanuló. E folyó 1865—66-iki iskolai évre be van irva az intézetbe 70 leány, 147 elemi iskolai tanuló; 361 gymnasiumi és bölcsészeti tanuló, összesen 578. A vasárnapi iskolába eddigelé jelentkezett 149 tanuló. A pesti reform, tanintézetek ily állása mellett megemlítést érdemel az egyház azon nevezetes szándéka, hogy néhány előkelő honleány segítségével egy olyan nőnevelő intézetet szándékozik, már a legközelebbi időben, állítani,, melyben a nőnem legmagasabb képeztetést nyerhessen. íme, hogy nőtt a mustármag néhány év alatt terebélyes fává! , •.'.:; KÖNYVISMERTETÉS. Keresztyén hittan tekintettel a helv. hitv. egyház vallásos életére (.) Iskolai használatra készítette Kiss JállOS ny. r. hittanár a dunántúli h. h. egyházkerület pápai főiskolájában. Első kötet. Pápán 1862, 191 l, 1 frt. o. é. Második kötet 1865. 297 l. ára 1 frt. 50 kr. o. é. f Ha csak könyvel nem akarok könyv felett bírálatul irni, összébb kell vitorláimat vonnom és észrevételeimet azzal bezárnom, hogy a munka általános szellemét és jellemét bemutatván, bizonyságul még egy két részletet veszek bírálat alá. Szerzőnek, a mint a munka egészéből látható, a dogmatika írójának feladatáról elég tisjtfa fogalma van; tudja, hogy a protestáns dogmatika be nem érheti azzal, hogy az egyház által elfogadott tantételeket újból fogalmazza, hanem feladata a vallásigazságoknak a jelen tudatában helyet jelölni és egyéb világnézeteinkkel öszhangzásba hozni. Mert ha áll is, a mit a régi scholasticusok tanítottak: „philosophia quaerit, religio possidet veritatem," ez csak tárgyilag lehet igaz, de személyemre nézve a legbiztosabb igazság is bensőm igazságává, sajátommá csak akkor lesz, ha gondolatvilágomba belé tudom illeszteni. — Kátébeli ismereteinknek az adja meg a tudományos jelleget, hogy azokat egyfelől egy elvből lehozván tudományos rendszerbe szedjük, másfelől, hogy többi ismereteinkkel egységbe, összhangzásba hozzuk s igy érthetőkké tesszük. E müvelet pedig mind nehezebbé válik, a mint ismereti látkörünk a tudományok sebesedő haladásával mind jobban-jobban tágul, és az anyagi világ szélesebb és mélyebb ismeretével szellemi félfogásunk is mind egyetemibb és világölelőbb alakot ölt. Dogmatika írójának e szerint, hogy feladatát megfejthesse, a vallásos tudat ama magaslatára kell állania, melyre az anyagi és szellemi világ tényeinek összehasonlító tanulmányozása által a jelenkor tudománya eljutott; ehhez pedig széles tudományon kívül az előítéletekkel szembe szállani nem átalló lelkierő és határozottság is szükséges. Láttuk fentebb, midőn szerzőnek a csodáról szóló nézeteit fejtegettük, hogy a határozottság épen nem erős oldala K. J. űrnak, most még csak egyetlen egy §-t kell felhoznunk, hogy megmutassuk, mily távol áll azon aetheri magaslattól hová a jelenkor tudománya az emberiséget fölemelte. A 32-ik §-nak ez a felirata: „Az elemi csapások s egyéb szerencsétlenségek megegyeztetése az isteni gondviseléssel." E cím eszembe jutatta Guisbert Voetius Disputatioit, hol a sok fölvetett tülbölcs kérdés közt ez is találtatik; „voltak-e mérges növények az esel előtt is ?" t. i. midőn a természet az ember bűnesete által még nem volt megrontva. S erre nagy tudósán igy felel: si non actu, saltem causaliter et virtualiter. Azt kérdem már most én, hogy eltekintve a feltevés alapos vagy nem alapos voltától, miszerint az ember bűnesete által a kültermészet is meg lett volna rontva, képzelhető e nagyohb korlátolteszüség, mint mikor valaki Istennek e földi nagy háztartásában valamely növényről azt állítja, hogy azért, mert az elemek oly arányú vegyülékét tartalmazza, niely bizonyos mennyiségben reám nézve halált hozó, a megrontott természetnek legyen terméke ? Hát nem ugyanaz, a mi bizonyos mennyiségű adagban halált okozó, más mennyiségben meg a leghathatósb gyógyszer ? s nem ugyan azon növény, mely nekem ártalmas, más számtalan teremtménynek nélkülözhetlen eledel ?— Voetius kérdésénél pedig cseppel sem külömb az, hogy szerző — nem prédikációban, nem kegyes elmélkedésben, hanem tudományos munkában „az elemi csapásoknak az isteni világkormányzattal való megegyeztetéséről" akar szólani. Es mikép szól? Ám halljuk. Az elemi csapások s egyéb szerencsétlenségek nem zárják ki s nem teszik lehetetlenné az isteni világkormányzatot. Az Isten ugyanis világterve
