Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-11 / 6. szám

reformálódtak, előítéleteink felhői koronként szakadoztak és oszlottak, s a századokig megszorítva volt polgárjogok végre mindenkinek közös sajátjaivá lettek, nemcsak, de részben már tettleges gyakorlat által is éheztettek; és mégis, ép abban a tárgyban, melynek reformját, illetőleg átalakítását maguk a kor befolyása által javult társadalmi állapotok, a kérgükből kibontakozott előítéletek és mindenkire egyenlősített polgárjogok már régóta szükségessé tették, az 1844: ill-ik törvénycikkben tett csekély mérvű intézkedés kivételével, 1791 óta egyáltalában semmi sem történt. Az 1848 iki törvény egyik lapját a vallási egyenlőség és viszonosság eszméje beragyogja ugyan, de a gyakorlati alkalmazás részletei, melynek törvényjavaslatba szedésével az akkori kormány megbízatott, megoldásukat csak a jövő törvényhozás bölcseségétől várák. Mindezekhez azonban, mik részben megoldatlanok, részben pedig még tovább fejlesztendők, szaklapok által szólhatunk leginkább; minek folytán kimondom nyíltan, hogy tekintve nagyfontosságú belügyeink sokaságát, alig létezett korszak, melyben a szaklapok annyira szükségesek lettek volna, mint épen ma. Siessünk azért kiemelkedni ama lethargiából, mely jogtudományi, kereskedelmi és gazdászati, egyházi és iskolai lapjainkat eddigelé szomorú és meg nem bocsátható tengéssel zsibbasztotta, mert ha mindazoknak, kik életmódjuknál fogva a jogtudomány, kereskedelem, gazdászat és egyházi ügyeink iránt érdekelvék, csak harmada által is pártoltatnának szaklapjaink, ugy bizonyára oly szellemi erők merülnének fel a fentebbi ügyek megvitatásánál, melyeknek előnyös és nyereséges közreműködése magára a törvényhozásra is kétségtelen befolyást gyakorolna. Azért, ha valaha, most kell leginkább pártolni a szaklapokat. Beöthy Zsigmond. ISKOLAÜGY. A PESTI REFORMALT EGYHÁZ ISKOLAI. A pesti ref. prot. tanintézetről, melyben egy részt e lapok szerkesztője mint tanár működik, másrészt pedig a tanárok egyenként mindnyájan személyes baráti, épen ezen genant viszonynál fogva, lapunk nem hozhatott eddig bővebb tudósítást, mert ez sokak előtt öndicséretként tűnhetett volna fel, annál örömestebben ragadjuk tehát most meg az alkalmat hogy a „Pesti Naplóból" gymnasiumunkról az itt következő cikket közöljük. A ki Testen a Szénatért hat év óta nem látta, nagy meglepetéssel fogja azt mai napon szemlélni. Az itt emelkedő csinos épületek között különösen szembetűnő a reformátusok épülete. Ez az épület ezelőtt hat évvel a Szénatér mentében egy emeletes, kedvetlen külsejű házból állott, melyet a Kétnyul- és az Oroszlánutcák felől piszkos szemétdomboktól övedzett rozzant házikó és kőfal környezett. Ezek helyett most, a nevezett utcák mentében köröskörül kétemeletes, diszes épület áll. E diszes házban vannak a reformátusok iskolái. Állanak ezen iskolák két tanító által vezérelt négyosztályu leányiskolából; négy tanitó vezetése alatt álló négyosztályu elemi f i u-i s k o 1 áb ó 1; tizennyolc tanár közreműködése mellett virágzó h a tosztályu gymnasium- és kétosztályu bölcsészeti iskolából. Ezen iskolák kiegészítőjéül szolgál egy három osztályú mesterinas vasárnapi iskola. Ezen épületben van továbbá a dunamelléki reform, egyházkerület három osztályú papnöveldéje és a 20 ezer kötetből álló, legközelebb a Ráday-könyvtárral gyarapított, becses könyvtár. Ezen iskolák belszervezetéről és szelleméről más alkalommal fogunk szólani, most egyedül az iskolák külső állapotára szorítkozunk. Érdekes ezen iskolák keletkezése és fokozatos gyarapodása. A ref. egyház mostani lelkésze, egyszersmind dunamelléki egyházkerületi püspök, ft. Török Pál űr, 1856-ban az azon időben megszűnt kecskeméti theologiai intézetet, a superintendentia jóváhagyásával és felsőbb engedelem mellett, Pesten állította fel. — Egy pár évi működés azonban öt azon tapasztalatra juttatta, hogy a főiskola közép és alsó iskolák nélkül meg nem állhat, vagy legalább felette hiányos. Ekkor kezdett alapiskolák felállításáról gondolkozni. De mivel a reform, egyháznak ezen időben nem volt több három rendezetlen elemi iskolájánál, s e mellett temploma építési költségeiből még néhány ezer forint adósság is terhelte : arra, hogy ily körülmények közt az egybáz nagyobb terjedelmű elemi, sőt középiskolákat is állítson, nagy merészség volt gondolni is. Azon időben a pesti magánnevelő-intézetek között virágzásnak és jó hírnévnek örvendett Gönczy Pál magánnevelő-intézete. A reform, egyháztanács ennek igazgató tulajdonosát kérte fel, tenné intézetét a felállítandó ref. gymnasium alapjául, ki is a nevelésügy iránti ismeretes buzgóságánál fogva e nehéz feladat megoldását magára vállalta, s az 1859-ik év october havában intézete növendékeivel, tanáraival és taneszközeivel együtt a reformátusok gymnasiuma alapítását oly módon kezdte meg, hogy a leány- és az elemi iskolák igazgatását is átvette, s azóta a reformátusok öszszes intézeteit vezeti. Mivé fejlettek ezen intézetek hat év alatt, mondhatni, a legcsekélyebb anyagi alapon, mutatják az e lorok elején felszámított osztályok ; mennyi épületet s mily könyvtárt állítottak elö, e valóban szegénynek nevezhető időszakban a reformátusok, tanúsítják fenálló szép házaik. — Es mindez a buzgalom és jó akarat s az ernyedetlen kitartás bámulatos gyümölcse! Az iskolák megnyitása idején, 1859-ben, igy állott az az intézet tanulóinak létszáma : Leány 3 osztályban volt 37. — Elemi iskolás tanuló négy osztályban 95. Gymnasiurai tanuló négy osztályban 97. — Összesen 229 lanuló.