Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-12-30 / 52. szám
KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Mint tudjuk, Hannover is azon tartományok közé tartozik, melyek ez év folytán Poroszországba kebeleztette k. Az előbb emiitett országban szokás minden felekezetű templomban a vasárnapi istenitisztelet végén a fejedelem jóléteért imádkozni. A porosz kormány, még october hónapban elrendelte, hogy György, volt hannoverai királyt és családját az imában ne említsék, hanem vagy Vilmos porosz királyért, vagy pedig általában a kormányért imádkozzanak. A nép october második vasárnapján seregestül tódult a templomokba, valószínűleg azért, hogyan fognak a papok e tekintetben a zavarból kimenekedni. Egyik templomban „a királyért és a kormányért," a másikban csupán a kormányért imádkoztak, a harmadikban pedig a kijelölt napra való imát mondották el. A katholikus lelkész azonban „a hazához intézett búcsúszavában" igy szólott: „Neked, kiért nem szabad imádkoznunk, van egy helyed, mely egészen a tied, s melyet senki sem vehet el tőled, s ez a mi szivünk!" A loyalitás igen szép nyilatkozata ez katholikus paptól, kivált ha meggondoljuk, hogy György király protestáns, de egyszersmind tanúskodik arról is, hogy protestáns kormá -nyok alatt sem szokott oly elnyomott állapotuk lenni a ka -tholikusoknak, mint azt Palásthy úr és consortes feltüntetni szeretik, mert a türelmetlenek és üldözök mindent megnyerhetnek, de az emberek szíveit soha. Az egyházi szónoklat, melynek nagy része a lelépett fejedelemre vonatkozik, közkívánatra több ezer példányban kinyomatott s pár nap alatt elkelt. „Mit fog a sz. atya a francia csapatok elvonulása után tenni?" kérdezé a „Monde" francia ultramontan lap egyik multhavi számában, mert e lap mindig azon meggyőződésben volt, hogy mihelyt a védcsapatok Rómából kivonulnak, a pápa azonnal elhagyandja Rómát. A franciák már egy hete elhagyták Rómát, s a pápa még most is ott van ; látszik tehát, hogy még a legultramontánabb lapok sem részesülnek mindig „felső" azaz mennyei sugalmazásban. De igen érdekesnek tartjuk a „Monde" ábrándozásait, melyek itt következnek: „Már harmincnyolcszor kellett a pápáknak vándorbothoz nyulniok, s ugyanannyiszor visszavezérlé őket Isten azon helyre, melyet számokra itt e földön kijelölt. Azért nagyon tévednek a „vallásellenes" lapok, ha azt vélik, hogy a clericalis párt el van csüggedve. Ezen szó nincs meg a katholikus szótárban; (a „Monde" irói valószínűleg nem olvassák a ,,Religio"t). Mi megrémültünk az események fölött, melyek készülőben vannak, de nem az egyházért, mert ez újonnan megedződve és győzelmesen fog e harcból kiemelkedni, hanem azon szerencsétlenség miatt, melyet a Krisztus helytartóján elkövetett ezen sérelem a világnak fog okozni. Már az 1866-ik év, mely alatt a forradalom legbuzgóbb óhaját, Róma kiüríttetését látandja teljesedésbe menni, eddig is a legkártékonyabbnak bizonyult be. Cholera, rosz aratás, Franciaországban áradások, Algírban sáskák, mind megannyi bizonyítékok, hogy Isten a világot az ö földi helytartóján elkövetett és még elkövetendő méltatlankodásért nem fogja büntetellenül hagyni, vagy ha nem vehetjük is ezeket bizonyítékoknak, de azt mégis meg kell vallanunk, hogy az események csodálatosan találkoztak össze. De bármily babonásoknak, gyönge elméjüeknek tartanak is bennünket, mi még mindig gonoszabb időktől félünk. „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg." Az apostolokhoz intézett ezen szavak az apostol fejedelem utódjára szállottak át örökségül. Mi nem hisszük, hogy az istentelenek kikerülhessék az isteni büntetést. Azért rémültünk mi el, de el nem csüggedtünk soha !" T A R G A. PEST, dec. 17. Hasznos dolgot vélek cselekedni, ha a t. lelkészi kar tudomására oly főkormányszéki rendelete t juttatok, melynek érvényesítése gyakorta fog kívántatni. Tapasztaltatván ugyanis, hogy az evang. házassági akadályok alóli felmentések iránti folyamodványok — a mennyiben az illető folyamodók kiskorúak, — a szülök, illetőleg a gyámnak kötendő házasságbani beleegyezését igazoló nyilatkozatával nem mindig vannak felszerelve: a nm. magyar királyi Helytartótanács f. é. dec. 4-én 94,441 sz. alatt kelt intézvénye jónak látta elrendelni, miszerint jövőre a nevezett folyamodványok az emiitett beleegyezési nyilatkozattal ellátva terjesztessenek fel az egyházi hatóságok utján az illetékes kir. főkormányszékhez. T. G. A REFORMACIO BEFOLYÁSA AZ OLÁH VAGY ROMÁN IRODALOM FÖLÉBRESZTÉSÉRE. III. Harmadik s e tárgyban utolsó levelem beküldésére leginkább ösztönöz erdélyi balázsfalvi dr. B. úrnak a Románul idei november 1 3 /a 5 -ki számában megjelent egyik levelének egy pár tétele, melyek által azt akarja moldva-oláh-104
