Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-23 / 51. szám

KÖNYVISMEBTETEB. Katekhetika, vagy Népszerű vallástanítás (/ ?). Theo­logusok, buzgó lelkipásztorok és néptanitók számára irta Garda Józsefker, erkölcstan és gyakori, theol. r. ta­nára a n-enyedi ref. tanodában. Kolozsvárit, 1867. Stein János erd. muzeum egyleti könyvárus tulajdona. Ára 80 kr. Inkább öt szót értelemmel, hogy­nem mint tízezer szót idegen nyelv­vel. 1. Kor. 14. 9. Midőn az ember egy oly könyvet vesz kezébe, mely már címében is fogalomzavart árul el, előre felteszi, hogy magában a könyvben sem fog aranybányát találni. A ka­tekhetika nem „népszerű vallástanítás," hanem azon tudo­mány, mely a népszerű vallástanítás fölött elmélkedik. Te­hát mindjárt az első lépésnél összezavarva a cselekvény az elmélettel. A 2-ik lapon ez mondatik: „katekhismus — vagy rövidített magyarítással — Káté alatt értjük valamely ker. egyháznak az evangyeliom alapján kifejtett és megállított vallásos igazságainak, hitcikkeinek összegét." Ezt nem ká­ténak, hanem a felekezet tanrendszerének nevezik, — káté­nak pedig a vallástanitásnál használt kézikönyvet hívják. — „Végre a katekhetika azon utmutatások, elvek és szabályok rendszerét foglalja magában, melyet minden vallásos okta­tásban szem előtt tartanunk, követnünk kell." Nem könnyű ezen meghatározáson eligazodni. Ha az a „melyet" sajtóhiba e helyett: melyeket, akkor igenis értem, hogy a kathekhetika azon elveket és szabályokat foglalja magában rendszerbe fűzve, a mely elveket és szabályokat a vallástanitásnál szem előtt kell tartanunk. És ha ez volna az eset, akkor visszahi­vatkozva a címlapra, — lám, hogy nt. Garda úr sem „a népszerű vallástanitást" tartja katekhetikának, hanem „azon útmutatásokat, elveket és szabályokat rendszerbe foglalva," a melyeket a népszerű vallástanitásnál szem előtt kell tar­tanunk! De ha a „melyet" a rendszerre vonatkozik, akkor e meghatározás azt teszi: azon rendszert, melybe a vallásta­nítás elmélete összegyűjti a vallástanítás elveit, kell követ­nünk a vallástanitásnál. Ez pedig afféle : nesze semmi, fogd meg jól. — „Az apostolok és egyházi atyák korszakában, a vallástanítás alakja korán (t) sem volt a mostani elbeszélő és kérdező, hanem csak az előadott tárgy elkérdésére szo­ritkozott."Itt azt állítja nt. Garda úr, hogy most a vallásta­nítás abból áll, hogy a tárgyat elbeszélik és elkérdik; de nem ugy volt ám hajdan, — akkor csak az elbeszélt tár­gyat elkérdezték! (mert előadni és elbeszélni synonym fo­galmak) Valóban, mély bölcseségü állítás! — Az apostolok korszakában az egész katekhizatio csak abból állott, hogy a keresztelési formula pontjait kérdésbe foglalva, feltették a megkeresztelendönek: Hiszel-e az atyában ? stb. s ha az „igen"nel felelt, megkeresztelték. — (I. Köllner: Symbolik. p. 14—17). Külömben a 2-ik lapra nincs több észrevéte­lem, csak annyit említek meg, hogy Plató katekhetikája után van dolgozva. A 3-ik § (3—5 lap) szól A katekhetika történelméről. Itt a cim után Ítélve mindenki egy irodalom-történeti fejte­getést várna és a helyett találni fogja a katekhetika, ka­tekhesis és katekhismus fogalmainak összezavarását, mind­egyiknek történetéből egy-egy kis töredéket, minden terv nélkül ide-oda dobva. Pedig e cikk Hagenbach theol. en­cyclopaediájából van átvéve (fordította Révész Imre. Pest. 1857.) és pedig hogy mily nagy látszólagos hűséggel, az alábbi összehasonlításból ki fog tűnni, s mégis — az a kü­lönös, hogy a kútfőre nem illik amaz észrevétel, mert az öreg Hagenbach nagyon jól tudja mit beszél. Állítsuk egy­más mellé a kettőt : Hagenbach. A viszonyok változtak, mi­dőn a gyermekek kereszte­lése általánosan elterjedt és a keresztyénség államvallássá lön. Ekkor már a catekhetika inkább azzá lőn, a mi nálunk, t. i. ifjúság és néptanitás. Az ilyennek elrendelésében Nagy Károly szerzett nagy érde­meket. Az apostoli hit formáján ki­vül a X. parancsolat és az úri imádság is taníttatott (föcik­kek, melyekhez későbben még a keresztség és végvacsora szerzése járult.). Otfrid a weisenburgi zár­ódában (Elsass), Kero és Not­ker Labeo St. Gallenben(szer­zetesek) voltak az első cate­chismus irók. Későbben a waldensek ca­techisrnusa lön híressé, s a wicléffitáknak és hussitáknak is az ifjúság vallásos nevelé­sére, melyet a holt gépies­ségbe sülyedett egyház a leg­iszony ubban elhanyagolt, nagy gondjuk volt. Dicséretes kivételt tesz egyházi részről Charlier Gerson cancellár, ki maga mint katecheta lépett föl, s egyszersmind a maga iratá­ban : de parvulis ad Christum trahendis, bevezetést adott a katekhizálásra a papoknak, de csak nagyon általános alap­vonalokban. Nt. Garda úr. Miután a gyermekek ke­resztsége általánossá, s a ker. vallás államvallássá lett, a katekhetika is inkább ifjúság és néptanitássá vált, mi körül Nagy Károly szerzett magá­nak különös érdemeket. Az apostoli hit formán ki­vül a tiz parancsolatot és az úri imádságot is tanították. Otfrid (Elsass a weisen­burgi zárdában), Kero és Notker Labeo (st. Gallen) szerzetesek voltak az első katekhismus irók. Később a waldensek, wic­leffiták, hussiták nagy gon­dot fordítottak az ifjúság val­lásos növelésére, mit az egy­ház nagyon elhanyagolt, és halt — gépiessé változtatott. Kitűnő említést érdemel Charlier Gerson korlátnok, ki mint katekheta, államférfi lé­tére, „de parvulis ad Christum trahendis" iratában a katekhi­zálásra bevezetést adott a pa­poknak.

Next

/
Thumbnails
Contents