Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-23 / 51. szám

Döntőleg csak a reformatio nyúlt a dologhoz. Luther meggyőződött az 1528-ban tartott egyh. látogatás alkalmával annak szükségéről, hogy a népnek „egy jó vagy rosz, durva catechismus" egy „világiak bibliája" adassék kezébe „melybe a ker. tudomány egész tartalma befoglaltassék." Igy jött létre az ö két catechismusa, a kisebb az ifjúság, a nagyobb a tanitók számára. Ezek maradtak darab ideig a tanitás alapjai, s sokke'pen commentáltattak. Még most is példánya Luther a kedves egyszerű nyelvre nézve az igazi catechetikai hangnak. A ref. egyház sem maradt hátra. Oekolampad, Leo Juda, Calvin haladtak elöl. Későbben az Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár által irott heidelbergi catechismus (1663), mely csaknem minden nyelvekre lefordíttatott, s a ref. egyházra nézve symbolicus könyvvé emeltetett, épen oly nagy birre tett szert, mint a Luther catechismusai. Nagyobb lendületet a katekhetikának a reformáció adott. Luther 1528. tartott egyh. látogatása alkalmával, meggyőződvén annak szükségességéről, hogy a nép számára „egy jó vagy rosz, durva katekhismus," egy „világiak bibliája'4

szerkesztendő, irta kisebb s nagyobb katekhismusát, az elsőt az ifjúság, a másodikat a tanitók számára. Hosszasan ezek képezték a tanitás alapjait. Kedves, egyszerű nyelvénel fogva még most is példánya Luther az igazi katekhetikai hangnak. A reformáltak sem maradtak hátra. Oecolampadius. Juda, Kálvin jó példát adtak a haladásra. Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár a heidelbergi katekhismust szerkesztették (1663), melyet csaknem minden nyelvre lefordítva, a ref. egyházban symbolicus könyv gyanánt fogadtak el. Ku n Bertalan. Nt. Garda úr. Sokan vannak, kik a növen- j Némelyek a növendékek dékek vallásos oktatását nem vallásos oktatását nem soroztartják a lelkészség körébe zák szorosan a papi teendők Jam satis. Igy megyen külömben az utolsó szóig, mindenütt csak oly kevés változtatással átírva Hagenbachtól, de az a kevés épen elég arra, hogy elerötlenitse Hag. szavait. — Pl. hogy csak az utóbbi sorokat vegyem: Nt. Garda úr travestatioja alatt— ha épen ugy tetszik azt is érthetem, hogy Ursinus és Olevianus fordították le a heidelbergi kátét csaknem minden nyelvre, holott ezt sem Hagenbach nem mondja, sem nt. Garda úr bizonyosan nem igy tudja, s épen azért szabatosan kell vala kifejezni, hogy a félreértésnek még lehetősége is el legyen kerülve. A következő 4-ik §: „A katekhizálás a papság tiszte." Ezt már Kun Bertalan katekhetikája szólíthatná meg ezen édes hangokon: 0 tu mi fili! (lásd K. B. Egyházi szónoklattan, 167—169 lapjain: „A lelkész tiszte-e szorosan, a népszerű vallásos oktatás ?") Itt azonban az előbbihez képest nt. Garda úr vette magának azon fáradságot, hogy ft. Kun Bertalan úr mondatait összerázta, s nem azon sorban irta át katekhetikájába, mint az eredetiben vannak. De azért átírta csaknem valamennyit, és csakis annyit. Átírta még ezt is: K. B. „Mi e tárgyra nézve Hüffellel tartunk, ki azt mondja stb." Nt. G. úr: „Azért tartsunk mi is Hüffellel, ki azt mondja stb." Kár volt oda nem tenni: mint ft. Kun Bertalan úr. tartozónak, söt lealacsonyító foglalkozásnak nézik ezt magokra nézve; azért ritka lelkész is az, ki ezt gyakorolná, többnyire iskolai — tanítókra bízatva pang, cz a ker. egyházra nézve, — oly fontos ága a lelkészeinek. körébe, söt vannak olyanok is, kik méltóságukon alól levő dolognak tartják, s ép ezért nagyon kevesen is gyakorolják; többnyire az oskola tanítókra bízzák se miatt a népnek erkölcsi-vallásos növelése vagy merőben elmarad, vagy nagyon hiányos. Mily különös iróniája a sorsnak! Mindketten egyet mondanak, annyira egyet, hogy nt. Garda úr csak ismétli főtisztelendő K. B. úr szavait, és mégis, föt. K. B. úrnak igaza van, nt. Garda úrnak pedig nincs, mert a királyhágón innen, hol föt. K. B. úr tette tapasztalatait, csakugyan ritka lelkész tanítja maga a katekhumenusokat, hanem többnyire az iskolai tanítókra van bízva; Erdélyben pedig — ámbár egy pár száz községben magam is megfordultam, de soha egyetlen esetet sem hallottam, hogy a confirmandusokat ne a pap tanítsa. Ezt bizonyosan igy tudja nt. Garda úr is, de mert egy oly tekintélyes férfiú, mint a tiszán inneni ref. püspök — állítja az ellenkezőt, ami az ö viszonyai közt igaz, nt. Garda úr minden kritika nélkül után mondja, pedig az ő viszonyai közt nem igaz. Az 5-ik §-nak nem ismerek a tátikájára, de azt sem könnyen tudnám kitalálni, hogy mit akar az ott? Cime : „A szorosabb értelemben vett katekhetikai működést a házi növelés előzi meg." Ebben olvashatjuk emez igéket: „A népszerű vallástanítás a gyakorlati theologia körébe tartozik, s mint olyan a lelkészi hivatal kifolyása." Itt másodszor találkozunk a címlapon elkövetett fogalomzavarral, mert nem a népszerű vallástanítás, hanem annak elmélete tartozik a gyakorlati theologia körébe. Vájjon nt. Garda úr katekhetikai óráin azt teszi-e, amit a pap tesz, midőn a növendékeknek népszerűen tanítja a vallási ? Én azt hiszem, hogy azon elveket akarja diákjainak megmagyarázni, a melyeket a népszerű vallástanitásnál szem előtt kell tartaniok. Ezen zavar teljesen érthetlenné teszi ama fennebbi igéket. Vájjon mi ott már a lelkészi hivatal kifolyása? a népszerű vallástanitás-e, vagy a katekhetika ? Az első nem, mert nem azért kell a népnek vallást tanitni, mivel létezik a papi hivatal, hanem a többek közt egyikért azért van felállítva a papi hivatal, hogy legyen a népnek vallástanitója. a katekhetika (a vallástanítás elmélete) sem azért fejlett ki, mert létezik a papi hivatal, hanem mert létezik a valláslanitás szüksége és maga a vallástanítás is, mely fölött az ember elkezd elmélkedni, elméleteit rendszerbe fűzi, tudományt alkot belölök, mely tudományt elnevezi katekhetikának. A 6-ik § szinte Kun B. után van csinálva (1. K. B. Egyh. szónoklattan 172—173lapjait); nem ugyan több önállósággal, mint a fennebbiek, hanem csak több kihagyásokkal.