Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-23 / 51. szám

(N.-szalontai iskola és egyház.) Nt. szerkesztő úr! Ha helyet ád lapjában nyilatkozatomnak megköszönöm. Megvallom azon „elmélkedésre" mely egy tanitói értekezlet alkalmával olvastatott fel, ha csak ott hangzik el, nem szólaltam volna fel; de igy nyilvánosság elibe tárva, nem magamért — mert azoknak ellenében megnyugtat öntudatom — hanem egyházam mellett felszólalni kötelességemnek ismerem, hogy tudja meg a közvélemény azt is, miért lehet jelenleg és talán máskor is, az anyagi hiány, oka a nevelés szent ügyének, vagy miért nincs még a n.szalontai egyház külső leányiskolájában „szükségszék ?" Erre nagyon könnyű volna a felelet, „azért, mert lesz;" de igy csakugyan megénekelhetne bennünket a legátus : ugyanazért, de inkább a közvéleményért, felfejtem a helyzetet. A n.szalontai helv. hitv. egyház 8,9000 közt álló híveket számlál — igaz ugyan hogy a Schematismusban többre van téve, de annyi nincs. Igazgatja közvetlenül egy 30 tagu egyházi tanács, melynek nép által választott tagja egy fi- és egy nötanitó, — igaz hogy ez utolsó meghalt, és újból nem helyettesittetett, mert nem volt uj választás; — közvetve egy iskolai bizottmány az egyik lelkész elnöklete alatt, és egy gazdasági választmány anélkül, hogy a pap tagja volna; s mindegyik az egyház-tanácsból választva. Jövedelme : semmi egyéb uraim! mint a hívekre kivettetett párbér, vagy a mint közönségesen mondják papbér. Ebből tartja fel, templomát, mely szép és díszes, két papi, egy tanári, egy kántori, három leányiskolái s női tanitói lakát, és a központon egy emeletes főiskoláját, mind kőépület cseréppel fedett, és igy e tekintetben is külömb lehet, mint a hasonlított Konyári; fizeti két papját, egy tanárját — mert két tanár a város által tett gymnasiumi alapból fizettetik — 4 fi- és 3 nötanitóját, egy kántorját, curátort s alsóbb közszolgáit, még pedig ugy, hogy ritkán maradt adós, de a tanitó uraknak soha sem másik évre : fedezi belőle minden tartozási s egyéb évi szükségeit; e mellett teljesiti protestáns felebaráti kötelességét, még pedig ugy, mit dicsekedés nélkül merek elmondani, mint nagy neve hozza magával; végre a tanitó urak fizetését a legkisebbekél is — mely 1850-ben 50 Yáltó forint 5 köböl gyülevést buza és coquia volt — koronként emelte, ugy hogy most 210 frt o. é. és 20 köböl buza; akkor midőn a lelkészi fizetés még most is az 1811-ik azzal a külömbséggel, hogy sem nem szántanak, sem fát, szénát, sót nem ád, hanem minden belső embernek helyette készpénzt fizet; a mit pedig tapasztalásból tudhatunk, nehezebben teljesíttetnek sokszor, mert nincs pénz, jószágával pedig leszolgálhatna, de igy látták ök jobbnak: és mégis lássák, mily csekélység miatt, lesz a nevelés hanyatlásának oka : ugy van oka, hogy nincs szükségszék, de azért nincs, hogy lesz. Most épült, uraim! az a tanitói lak egészen újból, 17 éves volt a régi csak, s a helyett hogy a roszat foldozgatná, ujat épitett; most a nyáron építtetett még az egyházi, mind a tanári, mind a belső egyik tanitói laknál egy-egy istállót és ha mindezeket egy fél év alatt be nem végeztetheti a magát csupán csak párbérböl fentartó egyház, csodálkozhatunk-e azon, holott vannak egyházak, melyek fájdalom éveken keresztül kínlódnak az építkezéssel; mint kínlódott a szalontai egyház is, midőn 19 évvel ezelőtt, templomát, egyik paplakját, két leányiskoláját, hamuba takarta a borzasztó tüzelem — mitől Isten mentsen meg minden felekezeti egyházat, s a hazának lakosait. De hála az isteni gondviselésnek, s a hívek áldott buzgóságának hamvaiból felépült: ugyanazért azt „hogy a nevelés hanyatlásának oka volna a n.szalontai egyház, mert nincs még szükség-szék — mert nincs, hogy lesz — nem érdemli. Hát mért nem látta meg elmélkedő úr, a mi hiány szeme előtt volt — holott meglátta azt a mi nincs — nevezetesen az iskolai székek — mind olyanok mint a templomiak — azon módon az Isten szabad ege alatt voltak, a mint a régi épület elbontatott láb alól; de nem volt képes még akkor a gondnok beállittatni, mert nem kapott mesterembert; és azt nem irta ki a nevelés hanyatlása okául, vagy talán az alatt kell érteni, „hát még ha a többit is előszámlálnám." Jól van, értsen alatta a szalontai egyházra vonatkozólag akármit, én a körülmény felvilágosításául, egyházam mellett kötelességemnek tartottam elmondani a fentebbieket. Magamért pennát sem fogtam volna kezembe, méltóztassanak elhinni, tiz-annyit elszenvedtem volna, mint a mennyit mondott az elmélkedés a papokról és igy rólam, csak hogy egyházamat hagyta volna ki belőle, okát is megmondom nyiltan, miért ? azért, mert ha elmélkedő úr, vagy más valaki, azt találná mondani, a szalontai híveknek „ime mennyit fizettek egyházi adóba, és még sincs gyermeketeknek leülő helyök, gondolják az urak mit fogna rámondani; világért sem azt? hogy emeljük még felebb a papibért, hogy teljék mindenre: nem is a lenne első szava, hogy vonjuk le a papok és tanitók fizetését, bár ha azt is kiabálják ; hanem az lenne az első szava, a mi rég óta huinu alatt lappongó parázs az egyházban a hívek közt — kimondani is fáj lelkemnek, amit ugyan elmélkedő tiszteletes Nagy Sándor tanár úr is, csak ugy tud mint én: „ne tartsunk az idegen gyermekek számára collegiumot — igy nevezik a 6 osztályú gymnasiumunkat — majd telik akkor a mi gyermekünknek is ülőszék, az egyházi adónk is kevesebb lesz" ezért nem hagyom helybe, a szalontai egyház nyiltan lett felemlitését, mert papi hitemre mondom, világért sincs az a nevelési hanyatlás ok, amiért a nagy vajúdás között született, azóta is sok irigy rágalommal ostromolt gyermekünket, gymnasiumunkat tulajdon kezünk közt lássuk meghalva, mert azt sem lelkipásztori, sem mint sok gyermekű apai keserves könnyem s könnyeink fel nem elevenítik aztán többé. Még egyszer s utoljára mondom, fájlalom Szalonta felemlitését; azonban bizom Istenben, és felvilágosodottabb híveink buzgóságában, csak annyit mond, ha megtudja: hogy ha nincs még, hát legyen. Ugy legyen s e tárgyhoz s az egész elmélkedéshez többet semmi körülmények között nem fogok szóllani s irni, ezt is egyházam mellett irtam. Nagy Sándor, m. k. lelkész.