Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-16 / 50. szám

kitüzvék annak, ki a jezsuitákról betudja bizonyitni, hogy csakugyan magukénak vallották a „cél szentesiti az eszközöket"féle elvet. Egyáltalában nincs kedvünk a fenebb emiitett összegre pályázni, de ha a „R." óhajtja, akar ívszámra terjedő bizonyítékokkal szolgálhatunk. Most egyelőre megelégszünk egyetlenegy idézettel, melyet Busenbaum német jezsuita erkölcstani munkájából vettünk. E nt. atya ugyanis 1659-ben megjelent Theol. Moralisának IV. könyvében a III. fejezetben igy nyilatkozik: „Licet etiam decipere, tradendo v. g. cibum et potum ut soprantur, vei procurando ut absint: item vincula et carceres elfringere: quia cum finis est licitus etiam média sunt licit a." Azt hisszük ez az egy idézet is elég, de ha P. úrnak tetszik, többel is szolgálhatunk. ARANY MENYEGZŐ. Nov. 19-ke, ugy hiszem, nagy nap volt mindenkire e hazában, nemcsak, hanem a külföld tekintete is ujolag ide fordult és méltán, mert egy nagyszerű házasságra ismételve megtétetett az első lépés. Európának egyik leggazdagabb és legszebb leányával ifjú vőlegénye ujabb szövetségre akar lépni, mert az első, mely a szép menyasszony önkénytes megegyezése nélkül köttetett, üdvöt nem hozott a családra. A menyasszony násznagyai mind egybegyűltek már, megbízva a nagy család tagjai által, mennyit adhatnak, mit Ígérhetnek a vőlegénynek, és viszont mit kell követelniök tőle, hogy a házaspár egymást segélve és támogatva nagygyá, a család tagjai boldogokká legyenek. Némán, feszült figyelemmel, szívdobogva függeszti szemeit a családnak minden tagja a vőlegény ajkaira. Ez ajkakról várva üdvét, boldogságát. Vajha oly szavakat ejtenének, hogy a szép menyasszony minden aggódás nélkül bizton hajthatná fejét vőlegényének dobogó szivére. De hagyjuk a képeket, lépjünk ki a nagy körből egy kisebb körbe, melyben bizonyságát találjuk azon igazságnak, hogy a nemzetek élete főbb pontjaiban visszatükrözik az egyes ember életében. November 19-ke különösebben ünnep volt a mi vidékünk kisebb körében is. Az alsó-baranyai ref. egyházmegye lelkészeinek nestora, nt. Szappanos László daróci lelkész úr arany menyegzőjét ülte. Lelkészek és világi urak tisztelettől áthatva gyülekeztek össze az aggastyán körül. Nagytiszt. Vinczy Ferenc esperes úr mondott megható alkalmi beszédet, érzékenyen ecsetelve a félszázad lefolyt eseményeit, melyek az agg házaspár fölött leviharzottak. Emiékezetökbe idézte vissza azokat, a kik körülötte állottak akkor, a midőn ifjudad erőben, örömtől ragyogó arccal és az elfátyolozott jövőbe vetett reménynyel először állottak meg együtt Isten oltára előtt, fogadást téve egymásnak, hogy az élet örömeit egymással megosztják, szenvedéseit egymásnak elviselni segitik. Hol vannak azok most, a kik akkor velők együtt örültek, rég elporlottak, csak emiékök él még mint egy ködfátyolkép a mindinkább homályosuló emlékezetben. És a kik most jobbról és balról körülöttük állanak, — bár némelyeknek ezüst szálakból font korona ékesiti homlokát — uj és ifjabb nemzedéket képeznek. Nem azok már ezek, a kik egykor baráti jobbot nyújtottak, ezeknek a korkülömbség csak tisztelt érzelmeket enged meg. — Ott állt az agg házaspár reszkető tagokkal ismét Isten színe előtt, mint a mindenható nagy kegyelmének élöbizonyságai, lábaikkal mélyen a múltba gyökerezve, szemeikkel a jövöt, az örökkévalóságot keresve, fejőkkel meghajolva a jelen, az elöltök megnyilt sír felé. Az erötelen lábak izmai megtörve ingadoztak, mintegy érezve, hogy az alap, melyen állanak a mult, már-már kisiklani készül és mintegy habozva, maradjanak-e még tovább az ingó földön; vagy biztosabb alapra az örökkévalóságba lépjenek át. — Elérzékenyülve könyeztünk mindnyájan midőn a szónok által imára szólítva a magas, de az évek terhe alatt meggörbedi 82 éves aggastyán fölegyenesedve magasra emelte fejét, mintegy közelebb akarva jutni a mindenhatóhoz, hogy keblének kibuzgó hálás érzelmeit jobban meghalhassa. Láttuk miként reszket a megroskadt kebelben a mélyen meghatott szív, melynek minden mozzanatát remegő hullámzással kisérték a szorosan összekulcsolt kezek. — Hisszük, hogy ez agg szíveknek imája nyitott kebelre talált az élet és halál uránál. A vallásos ünnepélyt vidám lakoma követte. Szükségtelen mondanom, hogy a pohárköszöntésekben ismételve lett a jó kívánat és áldás valamint azt is, hogy áldást kértünk a honatyák munkálataira. Csak azt kell még említenem, hogy az ünnepély hőse nem csak szóval akarván megköszönni Istennek kegyelmét; hanem háláját az isteni jótékonyságért, jótékonysággal akarván megmutatni, megemlékezett a moídva-oláh missioról s e célra adakozást nyitott meg. Az adakozók neveit s adományaikat óhajtás szerint megnevezve, a begyült összeget ide mellékelve küldöm, oly kéréssel, hogy nagytiszteletüséged ezt illető helyére juttatni kegyeskedjék. Szappanos László 5 frt, Veres Vince 1 frt, Boldizsár Imre 1 frt, Vinczy Ferenc 1 frt, Théty Zsigmond 1 frt, N. Szabó Sándor 1 frt, Nagy József 1 frt, Löífler 50 kr, Narancsik Lajos 1 frt, Ecsedi József 50 kr, Varga Pál 1 frt, Gózon László 33 kr, Kovács Bálint 50 kr, Narancsik József 1 frt, Kovács János 50 kr, P. K. 1 frt. Összesen tehát 17 forint 33 krajcár. Laskón, nov. 25. 1866. Papp Károly. POZSONY, nov. 12. 1866. Az egyházi névtárak sokkal fonlosabbak egyszerű névjegyzékeknél, noha ugy is a közéletben igen becsesek. Minden ily névtár egy-egy darabja az egyháztörténetnek; becses adatok, melyeket egykor az egyháztörténet irói fel fognak használhatni. Épen azért köszönettel tartozunk főt. Geduly Lajos, püspök úrnak, ki bennünket e napokban a dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerületnek, és pedig nagyon pontos névtárával megörvendeztetett. Ugy hisszük, e lapok olvasói is szívesen veendik, ha belőle néhány adatot közlünk. Ilyen nevezetesen az összes lélekszám esperességek szerint. Van pedig: egyház lélek. tanuló az árvaiban . 6 7,821. 723. a liptóiban . . . . 13 35,265. 2,914. mosonyiban . . 5 6,810. 932. 55 nyitraiban . . . . 22 52,600. 4,405. 55 pozsonyvárosiban 3 8,958. 855. 55 pozsonymegyeiben . 15 13,941. 1,639. • ? trencsiniben . . . 14 20,399. 1,979. 55 túróéiban . . . . 12 . 25,316. 2,391. Összesen 90 169,110. 15,838. Pontosan meg vannak jegyezve a patentalis egyházak is, mi igen helyesen történt, miután nekünk semmiféle elszakadást elismernünk nem szabad. Hogy pedig a t. olvasó lássa, milyen csekély töredék ez, híven ide jegyezzük ezek névjegyzékét is : A nyitrai esperességben: lélekkel. B ott falu (lelkésze Letka János, felügy. nincs,) 1182. C s á c z ó (leik. Rutkai Sam. felügyelő Kuklis Márt. Molnár) 693. Hluboboka (leik. Húrban, felügyelője nincs.) . 1200. Kosztolna (leik. Trokan János, felügy. nincs.) 2881. Ó t á r a (leik. Roy Ágost, felügy. nincs.) . . . 3520.