Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-12-16 / 50. szám
szerint illendő, hogy mindenki helyén maradjon, mint ö maga. Antonelli az egyetlen tehetségesebb férfiú az egyházi állam főbb emberei között, mint hirlik, aszkórban szenved, mely életét néhány hónap alatt ki fogja oltani. Osztrák Siléziában igen érdekes dolog történt. Két prot. theologus, Karzel és Kryzwon Heidelbergben tanult. A tescheni prot. gymnasiumi igazgatóság e két ifjút eretnekséggel oly módon gyanúsította, hogy végre az egyházi hatóság is célszerűnek látta beavatkozni. Az egész ügymenetet következőkbe lehet összevonni. Karzel és Krizwon 1865-ik év őszén kitűnő érdemjegygyei tevék le a pro ministerio vizsgát. Miután a papjelöltek elég ideig várakoztak a vizsgálati jegyzőkönyv kiadásaért, nem kapták ugyan meg a vizsgálati eredményt sem pedig a választhatósági képességről szóló bizonyítványt, hanem egy superintendentiális nyilatkozványt nyertek, melyben tudtokra adatik, hogy mindjárt a vizsga után kiállított reversalison kivül, melyben megígérték, hogy „az ág. ev. hitvallás alapelveihez hívek fognak maradni," még egy Írásbeli nyilatkozatot kötelesek kiadni, hogy lelkészi állomásukon magokat az egyház tanának alárendelik, és semmit sem tanitandnak, ami azzal tökéletes összhangzatban nincsen. Ezen nyilatkozatot Karzel azon megjegyzés mellett állította ki, hogy „ö az egyház tanai alatt az evangelikus egyház tanait érti, mint azok a szentirás és symbolikus könyvek alapján a reformatio alapelvei szerint folytonos kifejlődésben érttethetnek." Krizwon szinte az egyház tana történelmi kifejlődésének elismerését hangoztatta nyilatkozatában. A föegyháztanács azonban nem volt megelégedve ezen nyilatkozványnyal, s a bizonyítványt csak akkor állította s adta ki, midőn az emiitett két candidatus megfogadta, hogy a szentírásban foglalt tanokat a hitcikkelyekkel megegyezően fogják hirdetni. Külföldi lapokban olvassuk, hogy a hírhedt dr. Szeberinyi, kinek „pseudoprotestantismusát" lapunkban ismertettük, october 14-én Kuzmány K. gyászünnepélyén a bécsi evangelikus templomban beszédet tartott. A katholikus feudal „Vaterland" e beszédet „tartalomdús"nak mondja, min mi egy általában nem csodálkozunk, ismerve Szeberinyi úr katholizáló irányát. E gyászbeszédében is a többi között azt mondotta, hogy az evangelikus szláv keresztyénséghez sokkal közelebb áll egy hívő katholikus, mint egy szabadelvű protestáns, aki a hit birodalmát és a keresztyénség örök eszméit tagadja; s közelebb áll a korona jogait tiszteletben tartó katholikus, mint egy szabadelvű protestáns, aki minden tekintélyt lábbal tapod és a tömeg kegyét vadássza. Brávó Szeberinyi úr ! Sic itur ad astra ! Genfben a Pétertemplom éjszaki tornyában álló „Clémence" nevű nagy harangot, e város Iegtiszteletre méltóbb emlékét, a mult october hó második vasárnapján nagy szerencsétlenség érte; említett napon papválasztás volt, s mint minden ünnepélyes alkalomkor, ugy ekkor is a Clémence volt .o az öröm hirdetője és szétrepedt. A Clémence volt közel 460 év óta a genfi történet ércszája, a régi püspöki városnak mint a protestáns köztársaságnak is symboluma. A harang 1407 óta minden fontos eseményt komoly hangjával kisért. A husz lábnyi körű harang nyelvén a felfeszitett Krisztus és az apostolok képe van kiöntve. Oldalán következő felirat olvasható: Ego vocor Clementia Ave Maria Deus tecum. I. H. S. Mariae filius, salus mundi sit nobis clemens ac propitius. Laudo Deum verum, Plebem voco, convoco Clerum. Defunctos ploro, pestem fugo, festa de • coro. Vox mea cunctorum sit terror Daemoniorum. Fusa die 25 mensis octobris anno Dei 1407. A genfiek, különösen a conservativok e harang elrepedését rosz Ómennek tartják. KÜLFÖLDI IRODALOM Wann wurden unsere Evangelien verfasst ? v. dr. Constantin Tischendorf. Yierte wesentlich erweiterte Auflage. Leipzig. J. E. Hinrisch'sche Buchandluüg 1864. 130 lap. Tischendorf e müvecskéje, mely már negyedik kiadásban fekszik előttünk, nem volt még lapunkban fölemlítve, habár tudós szerzője által ugy lön bemutatva, mint amely az evangéliumok valódiságának megoldására szolgáland. Mialatt az u. n. közvetítő irányú folyóiratok e mü megjelenését nagy tetszéssel fogadták, addig oly férfiak, mint Hilgenfeld, Yolkmar, Ritschl a történelmi ítészét kérlelhetlen szigorával támadták azt meg. Különösen Hilgenfeld, hírlapjában egy külön cikket, melynek címe „Tischendorf Constantin mint Defensor fidei", szentel e műnek. Tischendorf a fenebb emiitett férfiak ellen rettenetes vádakat szór; azt mondja többi között, hogy eröszakot követtek el a tudományon, elárulták az egyházat, hazudtak stb. s ugy találja, hogy minden állítását félreértették vagy szántszándékkal hamisan magyarázták. Meg kell azonban vallanunk, hogy a tudós szerző bizonyítékainak felhordását nagyon könnyedén vette. 0 ugyanis a történelmi kritika által felhozatni szokott nehézségeket egyszerűen félre veti s csak ugy, mint magától érthető dolgot kimondja, hogy négy evangyéliomunk kanonja a második század elején, ha nem az elsőnek végén, lön megállapítva, s hogy mind a synoptikusok mind János evangyéliomának használata és tekintélye már a második század k özepe előtt érvényre emelkedett. Ha dr. Tischendorf csakugyan a kérdés megoldását akarta előbbre vinni, ugy azon pontba kellett volna beereszkednie, mely körül most a tudomány forog. Megoldásra épen nem gondolhatott, ha a belső kritériumok, melyekkel az ujabb történelmi iskola e térre behatolt, s melyeket még sem lehet oly könnyedén elfújni, puszta talányul maradnak fenn a külső tanúságok által történt bizonyítási mód mellett. — Ha azonban a szerző csak a külső bizonyítékokat akarta teljes határozottsággal megállapitni, örömest elismerjük, hogy a terjedelmes anyagot a nem theologusoknak is hozzáférhető és könnyen áttekinthető előadássá változtatta.