Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-09 / 49. szám

Továbbá, szegény egyházunk segélyezésére legközelebb Duna-Földvár lelkes hatósága a következő nemesszivüektöl összegyűjtött adományt küldötte : Tek. Kurcz György úr (Paks) 5 frt. o. é. Kurcz József úr, 1 frt. Katona Zsigmond úr Dunaföldváron 1 frt. Petrich Ferenc Pakson 50 krt. Vigyázó Ignác Pakson, 50 krt. — Madarász József Pakson, 1 frt. — T. Reiter József városbíró úr 1 frt. — Duna-Földváron összesen 10 frt o. é. Ami a sorsjátékot illeti: fájdalom igen sokan, akiktől épen nem vártuk volna sorsjegyeinket visszaküldötték, — sokan pedig, mind ez ideig sem a sorsjegyet sem az árátj-rde Istennek hála többen voltak azok, kik a szent célt tekintve a sorsjegyek elárusitásában, vagy megtartásában szép buzgalmat tanúsítottak; — a többek közt: Nagyságos Tisza Kálmán űr megtartott 100 dbot. N. Bozó Pál úr 100 dbot. T. Csépán Antal úr 66 dbot. Palóci Horváth Mária Pinkócon 62 dbot. M. Gr. Mikó Imre 50 dbot. Gróf Csáki György 50 dbot. Pap Lajos úr 50 dbot. T. Krób Károly úr 50 dbot. T. Szabó János Szódon 20 dbot. Özv. Návai Károlyné 35 dbot. B. Splényi Ödönné 30 dbot. T. Konkoli Pál 20 dbot. T. Szathmári Király György 50 dbot. Chernelházi Chernel Gusztáv 50 dbot. T. Madarasi Mór 25 dbot. stb. stb. A sorsjegyek elárusitásánál különösebb buzgóságot kifejtett ügybarátaink közül felemiitjük : Nt. Csikai Imre esperes urat, tek. Pap Zsigmondné asszonyságot Baján, t. Poór Zsigmondné aszszonyt Cservenkán, Kiss Mari k.a.t, Szentesen, t. Szilágyi Benő urat Gyomron, tek. Újvári János urat Székesfejérváron, tek. Mányoki László szolgabiró urat, a csurgói, morovicai, feketehegyi, sepsi, rétfalási tanitó, mohácsi losonci, t. Révész Bálint debreceni, rima-szombati — t. Szeremlei Sámuel hold-mezövásárhelyi, makói, táci, Nt. Hajnal Ábel esperes, kolos-kolotai esperes, nagy-enyedi esperes, Kecskeméti sár-bogárdi, nagy-kőrösi, ó-budai, munkácsi, aradi bölcskei, ó-szokolyi tisztelendő lelkész urakat stb. stb. A kisorsolás után, — az egyház elöljárói és egy városi tisztviselő mint szinte elöljáró előtt a számadás megtétetvén, a sorsjáték eredménye következő : A kibocsátott 15,000 db. sorsjegyből eladatott 8100, mely 50 krjával 4050 frt. o. é. — A sorsjegyek kinyomtatása — az első és második nyeremény megvétele, a postadíj stb. tett kiadás 837 frt mit a jövedelemből levonva, tiszta haszon eddig —3213 frt o. é. azonban még egyeseknél és városoknál kint van 2400 db. sorsjegyünk, mely 1200 frtot tenne még, ha hogy szent kötelességüknek éreznék az illetők kiknél sorsjegyeink vannak — a sorsjegyek árát mielőbb beküldeni. Ez alkalommal újra fel is kérjük az illetőket, hogy miután a kisorsolás már pár hóval ez előtt megtörtént a nálunk lévő sorsjegy árát megküldeni szíveskedjenek — sorsjegyet senkitől el nem fogadunk. Ezek szerint templomunk javára tett sorsjáték eredményét felmutatva, e mostoha időben kevés sikere levén, — szegény egyházunknak még fedezetlenül maradt adóssága 5731 frt tészen o. é. — Oh ne feledjetek el bennünket, könyörgésünk szava zeng újra felétek hazánk fiai és leányai ^sdve ezutánra is nemes pártfogástokért. És eddigi minden renden lévő nemes keblű adakozóink, fogadjátok örök hálával párosított legmelegebb köszönetünket. — Oh a milyen setét képpel áll előttünk még most is az a végzetes mult, mely porba tiporta szegény magyar egyházunkat, — épen oly szép reménynyel kecsegtet bennünket a közel jövő, ha elgondoljuk, hogy e lefolyt inségteljes években is, a nagy magyar haza jó-lelkü fiai és leányai, feljülemelkedve a felekezetességen, nemzetiségi szempontból, ezer meg ezeren hozák meg szent ügyünk oltárára szives alamizsnáikat, mikkel, ha célunkhoz teljesen nem segithetének is, — de az örök haláltól megmentettek, s magyar nyelven zenghetjük itt hazánk déli szélén is Istenünknek hálánk dicséretét, magyar nyelven imádkozhatunk hazánk jobb sorsáért. Óh ti nemes, ti jólelkek fogadjátok legkisebb filléreitekért is hálánk s szívbeli köszönetünk, — mi érezzük mit nyert vallásunk és nemzetünk ez egyház megmentése által — egyebünk nincs, melylyel adózhatnánk az/elvett jókért — de imánkban az áldások Istenét időről-időre kérni nem szűnünk, hogy égi áldásait hullassa bömértékben reátok és a tieitekre, hogy sorssujtolt honfiaitok, s kiszenvedt szegény hazánkért, nemes áldozataitokat örömmel meghozva, felviruljon e múltját megbűnhődött drága hon, s benne délen és északon időről-időre boldogság honoljon. Újvidéken, nov. 26-án 1866. Az újvidéki ref. egyház elöljárói nevében Mányoki Imre m. k., ref. lelkész. Csáki Pál, pénztárnok. GYÁSZJELENTÉSEK A halál öldöklő angyala ismét egy érzékeny csapást mért e.megyénkre. Ugyanis f. évi nov. 22-én tettük sírba szendi lelkészt s e.m. főjegyző t. Frenczel Jószef barátunkat, s tiszt, társunkat. Született az idvezült 1824. évben G.-Ruszkán, tanulását kezdette, folytatta és végezte S.-Patakon, Losoncon és végre Patakon, — honnan elsőben három éves tanitónak nemes Bikkre, majd ennek bevégcztével az abauji e.megyébe jőve, a kápláni vizsga letétele után elébb Szántón majd Rusztafaluban segédkedett, a midőn rendes lelkésznek elsőben Alpárra, majd ezelőtt 8 évekkel a szendi ref. egyházba hivattatott. Páratlan becsületesség, kitűnő képesség, erös papi jellem és barátság, hivatali buzgóság és hazafiság valának életének nemes vonásai, melyek ötet e.megyénk kedvelt emberévé s számos rokonérzelműek belső barátjává tevék, ugy. hogy halála, mely véletlen és váratlan csak öt napi súlyos betegségi küzdelmek után 42 éves korában következett be, minden ismerőinek szeméből könnyet, — barátainak szivében pedig soká nem felejthető bánatot fakasztott. Gyászbeszédet tartott felette t. Fodor Pál vilmányi leik. se.m. tanácsbiró Csel. XXIII: — 1. vers, emlékbeszédet alólirott. — A távolabb helyekről is megjelent számos tisztelt társai s baráti, s a közeli egyházak minden rendű és rangú tagjai, a legnyilvánosabban igazolták iránta viseltető meleg