Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-04 / 5. szám

gója erényeinek a jövő mutatja meg. Talán — reményijük legalább — ki fog tűnni, miszerint a biblia valamint keresz­tyén egyházi beszédek és a keresztyénekkeli érintkezés, már rég nagy hatással voltak reá, s habár egész titokban fö és alapeszméivel mélyebben foglalkozott. Ezt pedig legin­kább e következő nyilatkozatából gyanítjuk. Egy lelkészszel nem régiben tartott beszélgetésében az elnök ezt jegyzé meg : „Előbb ha a lelkészek az emberi természet teljes romlottságáról beszéltek, mindég azt hi­vém, hogy túlozva adják elö a dolgot. Most már azonban elhiszem, hogy igázok van. Láttam e lázadás alatt sokakat, kikben teljesen biztam, s kiket jó és becsületes embereknek hívék, miként aljasodtak a legalábbvalóbb gaztettekre, ha­zugság, hamis eskü, csalás és árulásra, hogy teljesen meg vagyok győződve, miszerint minden emberben lakozik ör­dög, s annak kitörését egyedül a polgári törvények rende­letei s a vallás gátolják." Kétségtelen, hogy az utolsó évek eseményei iskolák voltak elnökünkre nézve, melyekben nemcsak államférfiúi, hanem vallási ismeretei is gazdagodtak. Adja Isten, hogy ugy ö mint mások is tudják meg, hogy a mint az ördög min­den természetes ugy Krisztus és az ö lelke minden ujjászü­lött szívben lakozik és uralkodik ! B. L. A „Zeitung für Norddeutschland"ban ezeket olvas­suk : Jan. 17-én a főconsistorium tanácsosa U h 1 h o r n tu­dor a Jézus élete ujabb feldolgozásai felett tartott egy előadást Hannoverában, mely alkalommal nézeteit adta elö a csoda hitelreméltóságáról. Felállította legelőször is a tételt, hogy a ki a Krisztus megjelenésének alapcsodáját tagadja, az a kijelentést Istenben is tagadja. Erre a csoda fogalmát ugy definiálja, hogy az nem egyéb mint Istennek a közép­okok mellőzésével való közvetlen benyulása a természeti világrend folyamába. Vannak pedig csodái a kegyelemnek és csodái a hatalomnak. Itt ez utóbbiak jönnek kérdésbe. Igy aztán felállította szónok a világtörténelmi észlelés ösz­szefüggéséböl kiszaggatott következő tételt. „Az elején jó­nak teremtett világ a bűn által megromlott. Azért kellett Istennek kegyelemből és szeretetből a világ felfordult folya­mába belenyúlni és emberré lennie, hogy a teremtettséget a bűn súlyát megváltsa. Ez az alap- és fö csoda, melytől min­den elébbi és utánna következő csodák föltételezve vannak. Most előállhatna ugyan valaki és a csodák valóságát kétségbe vonhátná; de akkor meg mi történelmi úton bizonyítjuk be, van csoda : Krisztus feltámadása olyan egy. S ezzel a csodák általában be vannak bizonyítva. Bölcseleti úton a csodák lehetőségét, a tapasztalatból azoknak szükségét bi­zonyíthatni be." Bámuljuk a naivitást, midőn azt halljuk, hogy a tanítványok hitéből, hogy a Krisztus feltámadott a feltámadás történelmi ténye is be van bizonyítva. A „Deutsche Allgem. Zeitung" irja : köztudomás sze­rint a német tanítók mult évi közgyűlése két egész napot „a jövendő népiskolájának" szentelt. Az akkori előadó a kérdésre nézve, F r ö h 1 i c h igazgató, előadását most egy nagyobb munkában: „Die Volksschule der Zu­kunft, ein Ideál für die Gegenwart" körülményesebben fel­dolgozta. E munka az iskolakérdés világos minden oldalú tárgyalásánál fogva általában nem megvetendő jelentőségű, a miért is el nem mulaszthatjuk arra a figyelmet felhíni. A szerzőnek figyelemreméltó saját nézetein kivül elismert is­kolaférfiak és államjogtanárok irataiból nyújt számos idéze­teket, ezenfelül a külömböző német államok tegujabb iskola­törvényeit hozza. A keresztyén felebaráti szeretet gondoskodik még arról is, hogy a sz.irás a világtalanok által is olvasható le­gyen, s hogy e szerencsétlenektől se legyen megvonva köz­vetlen olvasás által meríteni vigasztalást vallásunk könyvé­ből : A „Lien"-ben a következőket olvassuk erre vonatko­zólag : ' „Lausanneban egy társulat alakult, melynek tagjai, hetenkint egy souval, módot nyújtanak világtalan tagtársa­iknak arra, hogy időnként, sors útján, dombornyomatu bib­liákhoz jussanak. Az 1863-ik novemberétől, 1865 novembe­réig terjedő számadás, a követhező adatokkal ismertet meg: „E kedvezőtlen időben 1,119 kötet osztatott szét 127 vak között. A nem világtalan tagok adakozása folytán, min­den dombornyomásban az egész bibliái magában foglaló, 32 kötet, csak 12 frank 80 centimejébe kerül a vakoknak 150 frk. helyett. A vakok közül mindazok, kik elejétől kezdve tagjai vottak a társulatnak már 13 kötetet kézhez kaptak. A számadás következő sorokkal van befejezve: „Föltéve hogy minden 1000 emberre esik csak egy vak, akkor is 40,000 vak jut csak a francia nyelvre magára. Mennyi munka várakozik még reánk! De ha közelről meg­nézzük, a munka meglepöleg könnyű. Valóban nem talál­koznék-e 2000 látó között egy, ki vezetve világtalan test­vérének ujját, néhány óra alatt megtanítsa annak olvasni Jézus drága vigasztalását." „Reményijük hogy nemsokára minden helyiségben lesz egy példány dombornyomatu biblia a vakok oktatásának eszközlésére." Az „Archives du christianisme"-ban olvassuk : „A mult oktober 31-ike ünnepnap volt Luther ösvárosára Vitem­bergre nézve, mely oly gazdag a reformatio emlékeiben. Nagyszámú idegenek és porosz király jelenlétében avattatott fel nyilvános ünnepélylyel Melanchtonnak Lutber hív és tudós barátjának bronzszobra. Másfelöl hirlik, hogy kevés idö múlva meg Luther emlékére lesz felállítva egy szobor Vorms­ban. Bár mindazok, kik látni fogják e nagy reformátorok vonásait, buzdulnának fel az ö rendithetlen hitök és hüségök követésére!" Ugyanezen lap következő szomorú tudósítást hoz Jeruzsálemből: „Kétségkívül fajdalommal fogja olvasni mindenki Go­bat úrnak, a jeruzsálemi prot. püspöknek következő sorait: „November 6-ika táján a cholera kezdett alább hagyni és hála Istennek már végkép megszűnt. Azonban rettentő pusztítást tett az különösen a zsidók és mohamedánok között maguk a zsidók között közel 200 árva és tömérdek özvegy maradt támasz és minden nélkül. És a szükség napról napra

Next

/
Thumbnails
Contents