Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-02-04 / 5. szám
gója erényeinek a jövő mutatja meg. Talán — reményijük legalább — ki fog tűnni, miszerint a biblia valamint keresztyén egyházi beszédek és a keresztyénekkeli érintkezés, már rég nagy hatással voltak reá, s habár egész titokban fö és alapeszméivel mélyebben foglalkozott. Ezt pedig leginkább e következő nyilatkozatából gyanítjuk. Egy lelkészszel nem régiben tartott beszélgetésében az elnök ezt jegyzé meg : „Előbb ha a lelkészek az emberi természet teljes romlottságáról beszéltek, mindég azt hivém, hogy túlozva adják elö a dolgot. Most már azonban elhiszem, hogy igázok van. Láttam e lázadás alatt sokakat, kikben teljesen biztam, s kiket jó és becsületes embereknek hívék, miként aljasodtak a legalábbvalóbb gaztettekre, hazugság, hamis eskü, csalás és árulásra, hogy teljesen meg vagyok győződve, miszerint minden emberben lakozik ördög, s annak kitörését egyedül a polgári törvények rendeletei s a vallás gátolják." Kétségtelen, hogy az utolsó évek eseményei iskolák voltak elnökünkre nézve, melyekben nemcsak államférfiúi, hanem vallási ismeretei is gazdagodtak. Adja Isten, hogy ugy ö mint mások is tudják meg, hogy a mint az ördög minden természetes ugy Krisztus és az ö lelke minden ujjászülött szívben lakozik és uralkodik ! B. L. A „Zeitung für Norddeutschland"ban ezeket olvassuk : Jan. 17-én a főconsistorium tanácsosa U h 1 h o r n tudor a Jézus élete ujabb feldolgozásai felett tartott egy előadást Hannoverában, mely alkalommal nézeteit adta elö a csoda hitelreméltóságáról. Felállította legelőször is a tételt, hogy a ki a Krisztus megjelenésének alapcsodáját tagadja, az a kijelentést Istenben is tagadja. Erre a csoda fogalmát ugy definiálja, hogy az nem egyéb mint Istennek a középokok mellőzésével való közvetlen benyulása a természeti világrend folyamába. Vannak pedig csodái a kegyelemnek és csodái a hatalomnak. Itt ez utóbbiak jönnek kérdésbe. Igy aztán felállította szónok a világtörténelmi észlelés öszszefüggéséböl kiszaggatott következő tételt. „Az elején jónak teremtett világ a bűn által megromlott. Azért kellett Istennek kegyelemből és szeretetből a világ felfordult folyamába belenyúlni és emberré lennie, hogy a teremtettséget a bűn súlyát megváltsa. Ez az alap- és fö csoda, melytől minden elébbi és utánna következő csodák föltételezve vannak. Most előállhatna ugyan valaki és a csodák valóságát kétségbe vonhátná; de akkor meg mi történelmi úton bizonyítjuk be, van csoda : Krisztus feltámadása olyan egy. S ezzel a csodák általában be vannak bizonyítva. Bölcseleti úton a csodák lehetőségét, a tapasztalatból azoknak szükségét bizonyíthatni be." Bámuljuk a naivitást, midőn azt halljuk, hogy a tanítványok hitéből, hogy a Krisztus feltámadott a feltámadás történelmi ténye is be van bizonyítva. A „Deutsche Allgem. Zeitung" irja : köztudomás szerint a német tanítók mult évi közgyűlése két egész napot „a jövendő népiskolájának" szentelt. Az akkori előadó a kérdésre nézve, F r ö h 1 i c h igazgató, előadását most egy nagyobb munkában: „Die Volksschule der Zukunft, ein Ideál für die Gegenwart" körülményesebben feldolgozta. E munka az iskolakérdés világos minden oldalú tárgyalásánál fogva általában nem megvetendő jelentőségű, a miért is el nem mulaszthatjuk arra a figyelmet felhíni. A szerzőnek figyelemreméltó saját nézetein kivül elismert iskolaférfiak és államjogtanárok irataiból nyújt számos idézeteket, ezenfelül a külömböző német államok tegujabb iskolatörvényeit hozza. A keresztyén felebaráti szeretet gondoskodik még arról is, hogy a sz.irás a világtalanok által is olvasható legyen, s hogy e szerencsétlenektől se legyen megvonva közvetlen olvasás által meríteni vigasztalást vallásunk könyvéből : A „Lien"-ben a következőket olvassuk erre vonatkozólag : ' „Lausanneban egy társulat alakult, melynek tagjai, hetenkint egy souval, módot nyújtanak világtalan tagtársaiknak arra, hogy időnként, sors útján, dombornyomatu bibliákhoz jussanak. Az 1863-ik novemberétől, 1865 novemberéig terjedő számadás, a követhező adatokkal ismertet meg: „E kedvezőtlen időben 1,119 kötet osztatott szét 127 vak között. A nem világtalan tagok adakozása folytán, minden dombornyomásban az egész bibliái magában foglaló, 32 kötet, csak 12 frank 80 centimejébe kerül a vakoknak 150 frk. helyett. A vakok közül mindazok, kik elejétől kezdve tagjai vottak a társulatnak már 13 kötetet kézhez kaptak. A számadás következő sorokkal van befejezve: „Föltéve hogy minden 1000 emberre esik csak egy vak, akkor is 40,000 vak jut csak a francia nyelvre magára. Mennyi munka várakozik még reánk! De ha közelről megnézzük, a munka meglepöleg könnyű. Valóban nem találkoznék-e 2000 látó között egy, ki vezetve világtalan testvérének ujját, néhány óra alatt megtanítsa annak olvasni Jézus drága vigasztalását." „Reményijük hogy nemsokára minden helyiségben lesz egy példány dombornyomatu biblia a vakok oktatásának eszközlésére." Az „Archives du christianisme"-ban olvassuk : „A mult oktober 31-ike ünnepnap volt Luther ösvárosára Vitembergre nézve, mely oly gazdag a reformatio emlékeiben. Nagyszámú idegenek és porosz király jelenlétében avattatott fel nyilvános ünnepélylyel Melanchtonnak Lutber hív és tudós barátjának bronzszobra. Másfelöl hirlik, hogy kevés idö múlva meg Luther emlékére lesz felállítva egy szobor Vormsban. Bár mindazok, kik látni fogják e nagy reformátorok vonásait, buzdulnának fel az ö rendithetlen hitök és hüségök követésére!" Ugyanezen lap következő szomorú tudósítást hoz Jeruzsálemből: „Kétségkívül fajdalommal fogja olvasni mindenki Gobat úrnak, a jeruzsálemi prot. püspöknek következő sorait: „November 6-ika táján a cholera kezdett alább hagyni és hála Istennek már végkép megszűnt. Azonban rettentő pusztítást tett az különösen a zsidók és mohamedánok között maguk a zsidók között közel 200 árva és tömérdek özvegy maradt támasz és minden nélkül. És a szükség napról napra