Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-04 / 5. szám

uö a tél beálltával. A legnagyobb, süt tűrhetetlen drágaság van itt, köszönet ha gabonát bármi áron is kaphatunk. Csekély segítséget küldtem a názáreti és bethlehemi protestánsoknak, de az önöktől és máshonnan kapott segély nagy részét a zsidók és proselitak között osztottuk ki mint kívánva volt." Ezután meleg szavakban mond köszönetet a püspök a franciáktól érkezett segélyen kivül az orosz prorosz és angol eonsulokhoz küldöttekért is. KÜLFÖLDI IRODALOM Ordnung und Übersicht der Materien der christlichen K i r c h e n g e s c h i c h t e. Dr. E. Köllner. Giesszen 1864. (304 lap 8 r.) Ára 150 kr. E mü szerzőjének az volt legközeleb bi célja, hogy saját egyetemi hallgatóinak könyvet készítsen, mely az egyliá ztörténelem anyagát lehető tömötten és átnézetesen tárgyalja, és ez által az ezen tárgy fölötti akadémiai előadás hallgatását lehelöleg gyümölcsözővé tegye. És meg kell adnunk az igazat, hogy e könyv szerző kitűzött céljának teljesen megfelel. Mert az az egyháztörténelem anyagát egész teljességben ugyan de mégis ugy adja elö, hogy az akadémiai felolvasás az által nem leszen nélkülözhető, sőt inkább a vallástanhallgató, ha e könyvet használni akarja, egyenesen a felolvasások hallgatására van utasítva. Az egyháztörténelmi korszakok általában szokásos megkülömbözteléseit megtartván, dr. K. minden korszak egyháztörténelmi anyagát négy főrészre csoportosítja, melyek közöl az első a keresztyén egyház külső történetét, a második annak tanát, a harmadik szertartását a negyedik pedig alkotmányát tárgyalja. A különböző anyagok előadása (vázlatos jelleme dacára) bizonyítja, hogy annak egy része önálló forráskutatáson és az ujabb irodalom által nyújtott segédeszközök szorgalmas felhasználásán nyugszik, valamint azt is, hogy szerző kellő jártassággal bir terjedelmes tárgyában. Igaz, hogy fordulnak elő egyes hiányok, melyeknek kikerülése a könyv becséi lényegesen emelte volna. A 115-ik lapon pl. az űrvacsora tanáról ugy beszél szerző, hogy a régi fölvétel, mely szerint Lutber a római egyház átlényegülési tanát adta volna elö, hallgatva fogadtatik el, tehát Ebrard ide vonatkozó vizsgálódásait szerző nem vette figyelembe. A 132-ik lapon, hol a scholasticismus van előadva, elmulasztotta szerző a korábbi századok e tekintetben való elözetöit felemlíteni, ugy hogy a középkor ezen hatalmas tüneménye, mint Deus ex machina jelenik meg. A 176-ik lapon azt mondja szerző, hogy János Zsigmond brandenburgi választófejedelem * clevei örökségért tért át a ref. egyházba, szerző itt nem vette figyelembe dr. Schmidt jeles értekézést, mely ama téves véleményt alaposan megcáfolta. A 179-ik lapon meglepett bennünket azon állítás, miszerint Melanchton 1538-ig az úrvacsora tanára nézve az in, c um et s u b specificus nézetnek hódolt, holott pedig korábbi irataiban sem emlit semmiféle i n c u m, e t s u b-ot sem manducatio oralis-t, hanem inkább 1531-ben határozottan kinyilatkoztatja, hogy Krisztus vére nem ugy van meg a borban, mint a bor a palackban. A 278-ik lapon szerző Fülöp hesseni tartománygrófnak a protestantismusra való áttérését a közte és Luther között Worinsban történt találkozástól datálja, holott az 1524-ben (tehát a vormsi találkozás után) még határozott ellensége volt a protestantismusnak, és csak ezen évben nyerte meg öt Melanchton, nem pedig Luther, az evang. tanoknak. Valótlan a 279-ik lapon azon állitas, miszerint a hombergi ref. rendelet 1526-ban a tanra nézve ugy nyilatkozott, hogy abban épen ugy feltalálható a felsötartományi (Oberlánder) mint a lutheri nézet, holott pedig a kombergi ref. rendelet az úrvacsora tanára nézve, a mely egyedül van abban határozottan kifejezve, egészen a reform, dogma értelmében nyilatkozik. Eltekintvén ezen hiányoktól, e könyvet, különösen berendezésére nézve kitűnőnek mondhatjuk, s leginkább azon vallástanár urak figyelmébe ajánljuk, kik az egyháztörténelmi irodalom terén kísérletet akarnak tenni. ssí TÁRCA. NYILVÁNOS KÖSZÖNET. Már közel kél év mult el azon szomorú nap óta, melyben kedves férjemet, Maróthy Jánost, volt cs.-brézói lelkészt az Isten, megfoghatatlan végzése következtében, — élete legjobb korában — boldogabb életre szóllitotta. A drága megboldogult tetemei felett sürün hullottak könnyeim S öt neveletlen árváiméi s a szomorú jövő súlyos gondjai aggodalommal tölték el sziveinket. De ime az Isten, a ki (• Eph. III, 20) minden érdemünk és várakozásunk felett megörvendeztetett bennünket, felbuzditván az ö szent lelkének ihlete által nemeskeblü jóltevöket, a kik kényeinket megszáriták a jövő súlyos gondjaitól megmentették sziveinket s minden érdemünket felülmúló módon megtisztelték a megboldogáltnak drága emlékezetét. Ezekre nyilvánosan, — ugy mint azt mindennapi forró imáimban teszem — az égnek áldását kikérni s irántam s árváim iránt tanúsított keresztyéni kegyességüket, Isten és világ előtt — megköszönni, legszentebb kötelességemnek ismerem. Fogadja legforróbb, legőszintébb hálás köszönetemet t Főtiszt, bányai egyházkerület nt. lelkészi testülete, a boldogult férjein által szerkesztett s közrebocsájtott „házassági utasítások" nyomtatási költségeinek kegyes fedezéseért. A nógrádi esperesség egyeteme, és annak volt nagyérdemű esperese Stehlo András úr, az